Az én kis Love story-m:2009 januárjában ismeretem meg Kadir-t. Egy másik török ismerősöm által kerültünk kapcsolatba, a szándékom annyi volt, hogy az angoltudásomat fejlesszem. Először egy ártatlan kis csevegésnek indult az egész, mivel én az interneten való ismerkedésben nem hittem. :) Csak az idő múlásával ez a fiú elrabolta a szívem és teljesen megváltoztatta a véleményem.
Tehát, elkezdtünk ismerkedni, 7-8 órákat beszéltünk naponta. Már csak azon vettük észre magunkat, hogy hajnal van és nemsoká kelni kell és kezdődik a munka. De alig vártam, hogy hazaérjek és újra lássam, beszélhessünk. Majd észrevettem hogy kezdünk belebonyolódni a dologba. Egyszer megkérdezte, hogy ki-e mennék hozzá, mert ő nagyon szeretne találkozni velem és mégjobban megismerni. Ekkor még bizalmatlan voltam nem tudtam mire is számíthatok. Az ördög sose alszik, hallottam már negatív példákat. Még egy kis időre szükségem volt, hogy jobban megismerjem. Úgy voltam vele, ha minden nap keres, telefonon felhív, sms, érdeklődik, akkor kimegyek. Mondanom sem kell ez így történt, majd 4 hónap múlva kimentem hozzá. Ekkorra már semmi kétség nem volt bennem, hogy rosszul sülhet el valami. Tehát egyedül nekivágtam úgy, hogy előtte még sosem voltam Törökországba és egyedül sem utaztam még. Mondanom sem kell, hogy a családom kiborult mikor meghallották mit is tervezek.
Így visszagondolva nagy merészség volt, de mit lehet tenni ha az ember szerelmes.
Antalya, reptér az első találkozásunkor már ott várt, és onnantól egy percre sem hagytuk el egymást. Mitöbb, amióta ismerem nem tel el nap, hogy ne beszéltünk volna. Mindent, amit csak lehetett megmutatott. Elvitt hajókirándulásra, városnézésre, vidámparkba, a csodálatos tengerpartra, romantikus sétákra, vízesésekhez... Főzött minden nap nekem, sok ajándékot, ékszert, virágot kaptam… Több ezer fénykép, romantikázás… Egy álom volt. Érzelmileg egy olyan hatalmas plusszt kaptam amit még soha.
Sokszor teszik fel a kérdést, hogy miért pont ő, miért pont Törökország és miért nem magyar fiú. Egyszerű a válasz a tűz. Akkora szívük van és nagyon tudnak szeretni. Mondhatnám itthon nem találkoztam igazi férfival, aki ízig-vérig férfi. Hát ezért kellett ennyire messze mennem. :)))
Utazás utazást követett, barátaim furcsálták ezt a kapcsolatot, nem hittek benne, hogy működni fog. Idő közben be kellett vonulnia katonának a páromnak, ami 15 hónap. Így csak telefonon tudunk beszélni és kéthetente interneten láthatjuk egymást. Ez mindenképpen egy vízválasztó a kapcsolatunkban, mert meg van kötve a keze. Ha ezt is kibírjuk, akkor már tényleg nem állhat kettőnk közé semmi. Én ezt egy próbatételként élem meg, minden lemondásokkal jár, ebben az időben tényleg ki fognak derülni az igazi érzelmek, hogy ki tudunk-e egymás mellett tartani, vagy tudunk-e egymásra várni... Semmi nem történik véletlenül!!!! Valamiért ezt meg kell tapasztalnunk, meg kell élnünk, hogy tudjuk mi az hogy a másik hiánya, mikor nincs lehetőség találkozni. Megtanuljuk egymást tisztelni, és a másikra figyelni....
Boldog vagyok, hogy megcáfolhattuk a barátaim és családom elgondolását. A kapcsolatunk azóta is töretlen, erősebb mint volt. Azóta a körülöttem lévő emberek véleménye is megváltozott, mellettünk állnak és szorítanak nekünk...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése