Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2014. február 21., péntek

Termessos – Karain Barlang

A minap tettünk egy kis kirándulást Antalya környékén. Ha már kimozdulunk, akkor minden szóba jöhető látnivalót meg szerettünk volna nézni. A terv Evdir Han (karavánszeráj), Termessos ókori romvárosa és a Karin barlang hármasa volt.

Evdir Han 20 km-re Antalyatól, a Korkuteli felé (Pamukkale-Denizli irány) vezető úton található. A főúton ki van táblázva, így nem nehéz megtalálni. Odaérve tapasztaltuk, hogy elég gazos, nem nagyon foglalkoznak vele az emberek. A karavánszeráj a 13. Századból származik, a szeldzsukok ideje alatt épült. Körbesétálltunk, majd mentünk is tovább Termessosba, ami még egy jó 15 km innen.




A főúttól 9 km, kanyargós, néhol meredek út vezet felfelé 1600 méterig. Csak is autóval megközelíthető, ne próbálkozzunk gyalog. 5 TL a belépő, de ha valaki rendelkezik Múzeum kártyával, azzal természetesen ingyenes. Felérve tapasztaltuk, hogy a felfelé kocsikázás csak a kezdet volt. Innen még jó 20-30 perces  kemény séta következik tovább, felfelé.

Termessos a Güllük hegy (Nemzeti Park) oldalában található. A város szerepel az UNESCO listáján is, mint lehetséges világörökségi rész a közeljövőben. Arról, hogy a várost kik alapították nem sokat tudni, de az bizonyos, hogy anatóliai származásúak voltak, a Pisidiai nemzethez köthetők. A város lakói feljegyzések alapján magukat Slyminek hívták, amely név a hegy Solymos névből, aki Anatólia istene és később feltehetően Zeusszal azonosították. A Pisidiai népek nemcsak a hettitáknak, hanem a perzsáknak is okoztak fejtörést, sőt Nagy Sándor hódításainak is ellenállt. De a város mégis szép lassan hellenizálódott, a Pergamoni Királysághoz tartozott, majd a rómaiak kebelezték be.Termessos lakosai, a város fénykorában elérhette a 150.000 főt is, híresek voltak a hacosaikról és kitartó csatározásaikról. Termessos volt az egyetlen város, amely saját pénzérméin soha egyetlen római császár arcképét sem jelenítette meg. Termesoss speciális földrajzi helyzete okán viszonylag védett volt, bukását végül természeti katasztrófa okozta. Feltehetően i.sz. 518 körül egy földrengés lerombolta a város vízvezeték rendszerét, ami ezután elnéptelenedett.


Még mielőtt elindulnánk felfelé a parkoló melletti tisztáson láthatjuk Hadriánusz kapuját, és a kapu előtti fán boldogan játszadozó mókusokra figyelhetünk fel.  :) A másik oldalon megannyi szarkofágot tekinthetünk meg, sokszor egymás hegyén hátán összezsúfolva. Ezekre nem a díszesség jellemző, de a hierarchikus temetkezés itt is megfigyelhető.  Sajnos az összes ki van fosztva, de ettől függetenül lebilincselő látványt nyújt.












A Királyok útján kell elindulni felfelé, 15 perces séta után elérkezünk az alsó városfalhoz, ahol meg is pihentünk egy kicsit. Majd továbbhaladva a gymnasium épület együttese következik, vele szemben pedig feltehetőleg egy kőbánya volt. Innen szállították a köveket az építkezésekhez a városba. 













Ha újra elkezdünk felfelé sétállni, már láthatóvá válnak a második (felső) városfal kövei. Már innen is csodálatos kilátás nyílik. Annak idején a fő út vagy valamilyen fontos út itt futhatott. Oszlopfőkkel, szobrokkal, különféle domborművekkel és díszítésekkel volt övezve. A romok közt sétállva találtunk szobor maradványt, több írással díszített követ a római időkből... Szinte semmi sincs helyreállítva a városban, a földrengés hatalmas pusztítást végzett. Ha egyszer nekiállnak a régészek feltárni a várost, bisztosra veszem sok meglepetést tatogatnak még a kövek és a föld alatt rejtőző felfedezetlen leletek. Egy jó fél órát el is bóklásztunk itt, majd ismételten még mindig vezetett az út tobább felfelé.











Egy földalatti ciszternát is láttunk, ami 5 helyen körbe van kerítve és le lehet nézni legalabb 15 méter mélyre. És utánna lassan meg is érkezünk a város központi helyére az Agórához.  A piacteret Artemisz templom maradványa, egy jó állapotban fennmaradt tanacs terem és az egész ókori világ leglátványosabb fekvésű színháza szegélyezi. 














A színház 5000 fő befogadására volt képes 8+16 sorban. Itt időztünk a legtöbbet, ezzel a látvánnyal nem lehet betelni. A termessosiak tudtak, hogy kell élni és azt is, hova építkezzenek. A képek nem feltétlenül jól adják vissza a látottakat, ezt élőben kell látni!!!
















Termessostól 20 perces autóútra van a Karain barlang, észak-nyugatra. A kréta földtörténeti korban kialakult mészkőbarlang ha Antalyaból indulunk 30 kilométerre északra található 430 méteres tengerszint feletti magasságban (szintén meg kell mászni). A barlang több részből áll, egyes részeit kalcit falak és szűk járatok választják el egymástól. Jelentőségét őskőkori régészeti leleteinek köszönheti, találtak a régészek a paleolit, neolit és korai bronzkorból származó bizonyítékokat, a barlangot 25 ezer éven kereszül lakták. A korai és a középső paleolitikumból tűzkő és kovakő eszközöket, fúrókat, szegeket és nyílhegyeket tártak fel. A korszak végéhez már kőpengés sarlók és csontból, valamint szaruból készült eszközök is köthetők. 


A helyszínen ezenkívül előkerültek a neandervölgyi ember csontmaradványai is.  Amit feltártak, minden az Antalyai Múzeumba szállítottak, a barlangban nem sok minden található, ez az, ami csalódást okozott. A termek különféle fénnyel meg vannak világítva és ennyi. Sanjáltam, hogy több mindent nem láttunk ott, de egy csodáltos, kultúrában bő napot töltöttünk el.




2014. február 1., szombat

Ankara

Január 8-11ig 4 napot a fővárosban töltöttünk turistaként- Akkor döntöttem el, hogy visszamegyek, miután októberben útlevél csináltatás ügyében jártam Ankarában és nagyon tetszett, amit láttam. Csak időm nem volt körülnézni…
Onnantól nézegettem a repülőjegyeket és a szállásokat, és így született meg ez a januári időpont. Már csak egy térkép kellett, amit a helyi Tour Inform irodából ingyen be lehet szerezni. Azért jók ezek a térképek, mert minden látnivaló és nevezetesség jelölve van rajta. Valamint ajánlom a „Müze Kart” beszerzését is.

Egy kis élménybeszámoló következik képekkel fűszerezve, hátha valaki kedvet kap Ankarához.

Szerdai napon indultunk (sok múzeum hétfőn zárva van), Anadolu Jet légitársasággal utaztunk a repülőn minden rendben zajlott. Dél körül értünk Ankarába, mivel a központtól a reptér egy jó 25 km-re található, így busszal mentünk Ulus-ig. Érdemes Belediye buszokat  (Belko air, 442-es busz) használni, mert fele annyiba kerül, mint a Havaş.

1.     1. nap:

Amikor megérkeztünk Ulus részhez, rögtön elkezdtük a városnézést. A Római Fürdő romjait néztük meg elsőnek. A fürdőt a 3. Században a rómaiak építették és nagyon szépen megmaradt ez a 80X120 méteres, nem kicsi komplexum. A fürdőt egészen a 8. Századig használták, addig amíg egy tűzvész el nem pusztította az épületet. A fürdő körbe van kerítve, nem lehet bemenni, csak körbe lehet sétállni. De körülötte megannyi oszlop, sírmaradvány, és különféle római korból származó kövek vannak kiállítva.











Utunk a Julianusz oszlopa mellett vezetett tovább, amire nem nagyon van felhívva a figyelem, könnyen el is kerülheti az ember. Egy gyűrűkkel övezett 15 méteres oszlopról van szó a bizánci időkből, amit Julianusz építtetett, ahogy a neve is mutatja.
Innen már nincs messze az Augusztusz templom maradványa, ami a Hacı Bayram mecset mellett található. A környéken nagy építkezési és felújítási munkálatok zajlanak jelenleg. Az összes régi, romos ház és üzlet új, egységes külsőt kap.  A mecset a 15. Században épült szeldzsuk stílusban, majd később a híres Mimar Sinan is alakított rajta. A mecset oldalában található Hacı Bayram türbéje is. Ha valaki belülről is kíváncsi a mecsetre, készüljön arra, hogy férfiak és nők külön bejáraton mennek be és végig külön helyiségben tartózkodnak. A templomból nem sok látszik, jelenleg fel van állványozva és restaurálási munkálatok zajlanak.











Utunk a szállásunk irányába vezetett, ami a vár lábánál volt. Éppen csak lepakoltuk a hátizsákokat és indultunk is fel a várba, ami a hegy tetején található. Nagy csalódottságomra nem volt semmi, de szó szerint semmi a várban. A kilátás viszont csodás.  














2. nap

Reggeli után ellátogattunk az Anatóliai Civilizációk Múzeumába. Meglepődtem, amennyit olvastam róla én sokkal nagyobbnak képzeltem el. Tényleg minden megtalálható az őskortól egészen a Bizánci korig. Több lelet található a Karain barlangból, Çatal Höyükből, Hattusasból (hettiták kora), kelet-Törökországból, a fríg időszakból, szóval tényleg hatalmas és sokszínű gyűjteménnyel találkozhat az ember.






 Voltunk a Függetlenségi háború múzeumában (TBMM 1.) ahol a köztársaság történetét bemutató fényképsorozat mellett a köztársaság korábbi elnökeinek viaszszobrait is megtekinthetjük. 1 TL a belépő. Majd innen egy 200 méterre található a tárlat folytatása a Köztársaság Múzeuma (TBMM 2.).  Ez a rész  Atatürt, Ismet Inönü, Celal Byar munkásságairól szólnak. Fénképek, dokumentumok, az ő dolgozó szobájuk, valamint egy nagy konferencia terem is megtekinthető.




Majd az egyik legjobban várt része következett a túránknak: Anıtkabir. Hát tényleg annyira nagy és lenyűgöző, mint amire számítottam.  750 000 m²-en terül el, az Oroszlánok útját, amin kereszül lehet eljutni a mauzóleumig (262 méter és 24 oroszlán díszíti) két épület fog közre: a Függetlenség bástyája és a Szabadság bástyája. A Mauzóleum méretei 75×52×17 méter, négyszög alakú, 8 oszlop díszíti elől, és 14 oszlop mindkét oldalt. A sírkamra a szimbolikus sírkő alatt fekszik a mauzóleum földszintjén, ahová nem lehet bemenni. Egyik legjobban tetszett az itt található Atatürk Múzeum, melyet 1960-ban nyitottak meg a látogatók előtt. Itt találhatjuk Atatürk személyes tárgyait, bútorait, a neki ajándékozott tárgyakat, medálokat és egyéb személyes holmit, melynek egy részét az államférfi adoptált gyermekei ajándékoztak a múzeumnak. Valamint élethű ábrázolása a Çanakkale-i és a Sakarya-i háborúnakfelfestmény részletekkel és makettekkel. Sajnos nem lehet sehol sem bent fényképezni.













Eldöntöttük, hogy az Anıtkabirból szép lassan a szálláshoz sétállunk (cirka 3,5-4 km). Út közben még a Gençlik Parkon keresztül vezetett utunk. Hát nagyon látszik, hogy tél van. A macskákon és rajtunk kívül egy lélek sem volt. Szerettem volna bemenni a vidámparkba, de az is zárva volt. Pedig interneten szép képeket láttam a parkról, ennek most nyomát sem láttam.


3. nap

Ezen a napon kicsit kimozdultunk Ankarából. Tanakodtunk, hogy Hattusas vagy Gordion legyen a cél, végül a második győzőtt. Gordion (Yassıhöyük) 96 km-re fekszik Ankarától délnyugarta, Polatlı közelében. Gordionból már az i.e. 3000-ből találtak leleteket a régészek és olyan fontos szerepet töltött be, hogy az i. e. 8. Századra a fővárosa lett az ősi Frígiának. A leghíresebb frígiai király Midász volt (Gordion fia) az ő monumentális tümülüsze tekinthető meg a városban a múzeummal szemben, valamint Gordion romvárosa. 

Midász király sírja: 53 méter magas és 300 méter átmérőjű sír Anatólia második legnagyobb tümülüsze. A környéken további 75 tümülüsz tlálható. A sírokból bronz és egyén más fémtárgyak, különféle fibulák és használati tárgyak kerültek elő az ásatások során. A bejárattól egy hosszú egyenes folyosón végigmenve lehet eljutni a fából készült, monumentális sírhoz.




Gordion Múzeum: az antik városból, Midász király sírjából és a környék egyéb feltárásaiból kerültek ki az itt megtekinthető elemek, mozaikok, szarkofágok. Szó esik a múzeumban a híres gordiuszi csomóról, amit Nagy Sándor vágott át, valamint Midász királlya kapcsolatos legendákról.














Gordion antik városa:   elég kiesett helyen található és nincs is felfedezve, még zajlanak az ásatások. Mikor ott jártunk 2 km-es körzetben nem láttunk senkit, nem örzik a romokat. A legjobban feltárva a vár maradványai vannak, mely i.e. 9. Századból származik. A várost védő falak is megmaradtak, melyek elérték a 20 métert. 




Visszaérve Ankarába Koçatepe felé vettük az irányt, mindenképen meg szerettem volna nézni Ankara legnagyobb mecsetét a Koçatepe Camit. A mecset a klasszikus oszmán építészet stílusjegyeit viseli, 24 ezer embert képes befogadni. Leginkább az isztambuli Kék Mecsetre hasonlít. 
















Nap végére járva sietnünk kellett, hogy az Etnográfiai Múzeumot még elérjük zárás előtt. Kár lett volna kihagyni. Megannyi tradicionális ruha, használati tárgy és a mindennapokból vett jelenetek. De a kiállítás utolsó 2-3 terme már a fából kifaragott spaletta, sír, mihráb és minbár-t mutatja be. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, ha itt jár.










4. nap

Az utolsó napra nem terveztünk semmit megnézni, mert amit akartam, azt sikerült az előző napokon kipipálni. Így elmentünk Kızılay-ba találkozni egy kedves magyar ismerőssel és baklavázni egyet. J Szerencsénk volt, mert aznap lezárták a főutat, mert valamilyen magas rangú politikai személy közlekedett arrafele. Így a reptérre menő busznak is Kızılay volt az utolsó állomása, a többit kerülő utakon tette meg. De minden jó, ha jó a vége. Időben kiértünk a repülőtérre és épségben visszaértünk Antalyaba és elkezdhetünk a következő uticélon gondolkodni...