Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2011. november 27., vasárnap

12. Antalya Piyano Festivál



A híres rendezvény november 25-től december 17-ig kerül megrendezésre, immáron 12. alkalommal a Kulturális központban (Antalya Kültür Merkezi) . A koncertsorozaton számos külföldi és török művész lép fel. Itt meg kell, hogy említsem Boldoczki Gábor trombita művészt, aki a megnyitón lépett fel, valamint december 1-én hallhatjuk Ránki Dezső és Klukon Edit koncertjét.

A fesztivállal egy időben került megnyitásra a Liszt Ferenc kiállítást, melyet Antalya polgármestere, Mustafa Akaydın nyitott meg. A kiállítás Liszt Ferenc 200. évfordulója emlékére rendezik a Kulturális Központ Lobbyjában, ami bemutatja Liszt életét, munkásságát, kéziratait, kottáit.

A megnyitó koncert 20.30-kor kezdődött, Boldoczki Gábor trombitakoncertjével, a neves Gürer Aykal karmester irányításával, valamint az Antalyai Szimfónikus Orchestra kíséretében.
Majd az est egyik fénypontja Fazıl Say zongoraművész előadása következett. Eszméletlen, hogy Fazıl mit művel a zongorával, engem teljesen lenyűgözött.
Az estét, pedig az Isztanbul szimfónia zárta, Burcu Karadağ, Hakan Güngör és Aykut Köselerli közreműködésével.


A megnyitó után hivatalosak voltunk egy fogadásra is, ahol lehetőségünk volt találkozni az ankarai magyar nagykövettel, Antalya tiszteletbeli magyar konzulával, és Boldoczki Gáborral is.

2011. november 24., csütörtök

Felső Düden Vízesés



A napokban tettünk a párommal egy kis kirándulást a Düden vízesésnél. Bár a reggelek
és az esték már hűvösek, napközben a hőmérséklet eléri a 18-20°C-t, szóval az idő kiváló, aki kirándulni szeretne.

Tömegközlekedéssel mentünk, ahol lakunk, onnan van közvetlen busz a vízesésig. 1,5 líra a belépő, ami nem egy összeg azért a csodálatos látványért.
A Düden vízesés Antalya külvárosában, Varsaknál található, 10 kilométerre északi irányba a városközponttól. Torosból ered a folyó és 60 km hosszú. 2 ága van az egyik a Felső Düden, a másik pedig az Alsó Düden, vagy Karpuzkaldiran. Gyors folyású, bővízű folyó, 20 méter az esése.
A vízesés egy gyönyörű természetvédelmi parkban található, ahol piknikezni is szoktak. Érdekes türkiz színe van a víznek. Ezt a színt a Toros mészkőhegységből kivont egyes ásványoknak köszönheti. Állítolag Nagy Sándor, mikor ezen a területen járt, a lovát a vízesésnél itatta meg és ezért nevezik a vízesést Sándor vízesésnek is…


Belépve a park területére 2 irányba indulhatunk el, az egyik a barlang felől közelíti meg a vízesést, ahol láthatjuk a vízesést hátulról is, a másik, pedig a Düden folyó mentén juthatunk el a vízesésig. Én ezt az utóbbit jobban kedvelem.


Természetesen, mint minden turisták által látogatott terület, a bazárosokat itt is meg lehet találni. A bejárattól nem messze rögtön szouveníres üzletbe és néhány étterem szerűségbe ütközünk, ahol meg lehet kóstolni a hagyományos török ételeket, mint a Kebab, Gözleme, Kokoreç…
A kis folyót, ha követjük egy szűkebb, kanyargós lépcsősoron haladva lejuthatunk a völgybe. A lépcsőzés során nehezen lehet kibírni, hogy méterenként ne álljon meg az ember fotózni, szinte minden méter újabb érdekes látványt nyújt. A vízesésnek van több alága, amik különböző utakat keresve esnek a mélybe.


Több helyen padok és asztalok vannak, bárki leülhet, piknikezhet, vagy csak simán gyönyörködhet a táj szépségébe. Leérve a völgybe egészen közel lehet menni a vízeséshez, majd az út egy barlangrendszerben folytatótik.


A barlangban, kicsit nyirkosabb a levegő, csúszós a föld, néhol alig 1,5 méter magas a belmagasság, az embernek össze kell húzni magát, ha át akar férni… Ami engem lenyűgözött, hogy kis ablakocskákra hasonlító lyukak vannak a barlang falában, amik a vízesésre néznek. Tovább haladva bejuthatunk a vízesés mögé, ahol már beázást tapasztalhatunk, ezért ide már nem sokan merészkednek.


Ha valaki Antayaban jár semmi esetre se hagyja ki a vízesést és a barlangot, szerintem ez az egyik legszebb természetvédelmi parkja a városnak…

2011. november 18., péntek

Tartózkodási engedély


Ismételten a tartózkodási engedély meghosszabbítása előtt álltam, mivel lejárt a munkavállalási engedélyem, szükségem van az ittléthez turista tartózkodásira . Egyszer már írtam erről a témáról, de most egy kicsit konkrétabban mik is kellenek hozzá, és milyen nehézségei vannak a tartózkodási engedély intézésének.


Először is, ha valaki Ikamet-et (tartózkodási engedély) szeretne, vegyen egy nagy levegőt, kitartást és türelmet. Itt sem mennek könnyen a hivatalos dolgok intézése, bár hála Istennek nem kell fél napokat sorban állni, mint Magyarországon, de itt is megvannak a buktatók…

A tartózkodási engedélyt minden városban az illetékes Emniyet Müdürlüğü-ben , a Yabancılar Şube Müdürlüğü részen kell intézni. Itt Antalyaban, ez Uncalı kerületben található.


Amire szükség van:
  • meg kell venni a kék kiskönyvet (ez maga a tartózkodási engedélyt igazoló kiskönyv). Ha már megvan, akkor nem kell új, csak ha betelik. Ez jelen pillanatban 150 líra.
  • bankszámla kivonat (extre), melyen természetesen pénznek is kell lennie. Vagy elfogadnak egy pénzváltást (euro, dollár) igazoló szelvényt is, persze az összegnek a kért tartózkodási idő fejében kell lennie. Ez 500 dollár/hó összegben van megállapítva.
  • adószám (Vergi numarası)
  • néhány fénykép
  • útlevél, mind a képről és mind a belépéskor kapott vízumról 1 fénymásolat

Nekem már megvolt a kék kiskönyvem így nem kellett azt megvenni. Megvolt a bankszámla és az adószám is. Ezeket egyszer kell elintézni és utána könnyebben megy minden.

November 15-én járt le a munkavállalási engedélyem, így 1 nappal előtte elmentünk egy kedves barátnőmmel, aki a kollegám is egyben az Emniyet Müdürlüğü-be elintézni a hosszabbítást. Először ahhoz az ablakhoz kell menni, ahol adnak 2 papírt. Az egyik, hogy mi célból kéred a tartózkodást (munka, turista, házasság, stb… és mennyi időre), a másikon az adatokat kell kitölteni (név, cím, telefonszám, anyja neve, apja neve, stb…).


Majd visszamenni ugyan ehhez az ablakhoz, és itt adják a sorszámot, utána csak kivárni, míg sorra kerülünk. Itt jött az első csavar. Az ott ülő, nem túl intelligens kishölgy nézett, mint borjú az újkapura, hogy most ő mit csináljon. Hogy lehetne a munkavállalási engedélyből turistát csinálni. Hát egyszerűen IPTAL (törlés) a munkavállalási, másik pecsét és máris turista az engedély. Erre a kishölgy azt így nem lehet, meg kell várni, amíg lejár utána lehet csak hosszabbítani. De ember, holnap lejár!!! Azt akkor sem lehet, menyjünk vissza 15-e után. Vagy vigyünk egy igazolást, hogy már nem dolgozunk a cégnél.

Jah, szezonmunkát végzünk, vége a szezonnak, lejár 1 nap múlva a munkavállalási, minek a papír??? Kérdeztük, hogy azt miért nem lehet, hogy itthagyjuk a papírokat és csak 2 nap múlva kezdik el intézni? Természetesen ilyet sem lehet. Kicsit csalódottak voltunk, de hát mit is tegyünk???


Folyt köv 4 nap múlva. Ha lejár a tartózkodási akkor sem kell aggódni, mert mindenféle büntetés nélkül 15 napig még az országban lehet maradni. Mi 4 nap után mentünk vissza, hogy tuti 15-e után legyünk. Szerencsére csak számot kellett kérni, mert már ki voltak töltve a papírok. Hála Istennek egy kedvesebb és egy munkáját jobban értő ember ablakához kerültünk. Beadtuk a papírokat, egy szokásos ellenőrzés, megvan-e minden. Utána adnak egy szelvényt, amire rá van írva mennyit kell fizetni. Ezt az összeget a napi dollár árfolyamához viszonyítják. Nekem a 6 hónapos turista tartózkodási engedély 91 lírába került.

Ezzel a kis szelvénnyel el kell baktatni a pénztárhoz, újra kivárni a sort, kifizetni a megállapított összeget. Ekkor kérik el az adószámot, majd a mellette lévő ablaknál megkapom a kifizetést igazoló dokumentumot. Majd fogom ezt a dokumentumot és visszaviszem ahhoz az emberhez, akitől a fizetésről szóló bizonylatot kaptam. Ilyenkor már nyert ügyem van, még egy szignó, majd kiállítanak egy papírt, hogy mikor mehetek vissza a kész, meghosszabbított Ikametért, ennyi. Nekem 1 hét múlvára adtak időpontot.


Lehet, kicsit bonyolultan hangzik, de nem akkora ördöngösség. Próbáltam lépésről-lépésre leírni a papírok intézésének a menetét. Remélem sokaknak tudtam segíteni…


Egy kis segítség:

Annak idején nehéz volt elintézni a bankszámla nyitását, mert a legtöbb bank kér tartózkodási engedélyt. Na, de a tartózkodásihoz kell bankszámla. Ilyenkor vagy valaki visz egy pénzbeváltási bizonylatot, melyet döviz-ben (pénzváltó iroda) tud beszerezni, így megoldható a tartózkodási és utána lehet bankszámlát nyitni. Én mindenképen bankszámlát akartam nyitni, a legtöbb bankban NEM-et mondtak, de a GARANTI bankban sikerült elintézni. Azóta elvileg nem kell tartózkodási a bankszámla nyitásához, de bank válogatja. Az orrom alá toltak egy 100 oldalas paksamétát, amit laponként szignóznom kellett. PFFF… Beletelt egy kis időbe, de meglett.


Adószám beszerzése: ez a hivatal Antalyaban Konyaaltı részen található. Párommal mentünk, oda kellett egy pulthoz állni és mondtam, hogy adószámot szeretnék. Az útlevelem és a vízumomról kellett egy fénymásolatot adni, valamit bemondani egy címet, és már ki is állították az adószámot. Mindössze 10 percet vett igénybe.

Fényképet bármelyik sarki fényképésznél lehet csináltatni, 8 és 12 darabos igazolványképeket lehet kérni. A 8 db-os 8 líra. Vagy, ha van egy régi kép bescannelik és annyit csinálnak, amennyit kérek. Szintén nem drága.

Állás

Egy hirdetés:

Olyan agilis, kreatív és jó kommunikációs képességekkel rendelkező embereket keresek – elsősorban Törökországban élő magyarokat, vagy éppen „kimenő félben” lévő magyarokat ( mint jó magam! J ) – akikkel komolyan lehet együtt dolgozni!

Érdeklődni lehet az alábbi elérhetőségek bármelyikén: Molnár Böbe +36 30 6995298

molnarbobe@gmail.com, ill. skype: molnar.bobe, msn: molnar_bobe@hotmail.com

2011. november 17., csütörtök

Építkezés

Építészetileg az oszmánok sokmindent kölcsönöztek a szeldzsukoktól, de a 16. századra forrta ki magát az igazi oszmán építészet. A mai napig is sok oszmán ház maradt fenn. Főleg Antalya Óvárosában lehet sokat látni. Ismertetőjegyük: az also része a házakna
k kőből épült, a felső szintnek van egy kis kiugró része. Ez már fából, gerendákból készült. Egyrészt könnyebb mint a kő, másrészt a gerenda és a kő találkozása egy kis mozgásteret biztosít a fának, hogy mozogni tudjon, ha földrengés van. Kaleici városfalain belüli házak a kikötőig az UNESCO világörökség részét képezik, ezért nagyon nehezen lehet kapni engedélyt, az átalakításokra.


18-19. századi oszmán korabeli házaknál 3 féle udvarbelsőt különböztetünk meg: L, I, U alakúakat. Kívülről festették a házakat, egy-két helyen fafaragás is megfigyelhető, mint díszítés. Kedveltek voltak az udvarbelsőben kőberakások vagy kis kertek kialakítása. Ezek a kőberakások a régi korok klímájaként funkcionáltak, leöntötték vízzel és onnan tudott párologni a víz. Sok esetben többféle színű kőből készült és különböző dekorációs alakzatokat raktak ki.


Az építkezések szakemberek, mérnökök és a tulaj együttes összefogásával zajlik. Aztán, ha a főépítész is rábolint, természetesen miután megvizsgálta a lakást, hogy törvényesen megfelel-e mindennek, kibocsájtja az engedélyt és már be is lehet költözni. Mindennek megvan egy bizonyos limitje, hogy milyen határokon belül mozoghatnak az értékek (belmagasság, lépcsők, erkély elrendezés…) Ha a megállapított magasságon felül épít valaki szobát, azt hatóságilag leromboltatják és a tulajdonost, úgyszintén az építészt is megbüntetik. Vagy például, ha csak 1 szoba nem felel meg a követelményeknek, de nem lehet megbontani , egyszerűen befalazzák…


Sok érdekes dolgot láttam török házaknál. Bármennyire is mesteremberek, tisztelet a kivételnek nem fektetnek akkora gondot az egyenes és a párhuzamos kivitelezésére… Előfordul, hogy a szoba ablaka nem az utcára néz, hanem az oldalfalon van kialakítva és átláthatunk a másik szobába, vagy a szomszéd ablakára… Az ablakok szorosan egymás mellett vannak, s rendszerint négyet kell egy szobába vágni, hogy az kellő világítást kapjon. Érdekesség például, kerülik, hogy a szobák egymásba nyíljanak.


Hagyományos, átlagos török lakás elrendezése: 2 szoba, nappali, vendégszoba, fürdőszoba, vendég wc, nagy erkély (esetleg kettő erkély). Nem ritkák a doublex lakások sem, amik dupla alapterületűek. Alapterülete minimum 100 m2 és ez még kicsinek számít. Azért építenek ekkora lakásokat, mert a mai napig a generációk együtt élnek, több gyermek születik, mint az európai országokban (statisztikailag 2,7 gyerek családonként), valamint sokszor érkeznek vendégek, akiknek szállást kell biztosítani. A vendégfogadás, hogy a családnál lakik a vendég vagy rokon és nem panzióban, ez természetes.

Egy érdekesség, hogy nem sok családi házat lehet itt, Antalya és környékén látni, inkább apartmanokat építenek és elég közel egymáshoz. Kevés a házakhoz tartozó kert. Bár sok szép zöld park, pálmafa, szökőkút együtes van, de a házak nagyon egymásba vannak épülve. Mai napig hatalmas építkezések zajlanak Antalyaban, minden talp alatnyi területet megpróbálnak beépíteni. Az utóbbi időben ennek köszönhetően kibővült Antalya határvonala, Beldibitől Aksuig terjed és eléri a 80 kilométer távolságot és ez 1,5 millió lakossal társul…

2011. november 10., csütörtök

Bayram nálunk.

Vasárnap megkezdődött a Bayram. Tulajdon képen nálunk szombaton mondhatni már ünnep volt. Mivel, pároméknál szanaszét van mindig a család. Egyik fele Batmanba (anyuka, kistestvérek), Kadir öccse katona Erzurumba, apuka Erzincanba dolgozik, nagybácsi és Kadir Antalyaba. Ünnep alkalmából Kadir apukája eljött Antalyaba pénteken, szombaton meg is volt a kurban (áldozat) megvásárlása. Mégpedig ünnep idejekor vannak gyűjtőhelyek, ahol kis karámokban tartják a levágandó állatokat, a család nagyságától függ, milyen állatot vesznek (marha, kecske, birka…). A lényeg, hogy az állatnak páros újjú patásnak és 2 évnél idősebbnek kell lennie.

Párom apukája ki is választott egy 26 kilogrammos szép fekete kecskét. Ott a helyszínen le is vágták ima kíséretében, és Mekka fele fordulva feldarabolták. Én ebből csak annyit tapasztaltam, mikor Kadir beállított egy nagy kecskecombbal, hogy meghozta a kurbant és daraboljam fel és főzzek majd valami finomat. Furcsa volt megfogni, mert még meleg volt a husi…


Aznapra hivatalosak voltunk a családhoz egy esti barbecue kecskére, ami nagyon finomra sikeredett. Az ünnepi hús nem arról szól, hogy ami nem kell, az megy a mélyhűtőbe, hanem az adakozásról. Egy részét megeszi a család az ünnepek alatt, meghívják a rokonokat, barátokat, ismerősöket, jobb helyen a szomszédnak is visznek, a többit pedig elajándékozzák, eladakozzák szegényeknek… A vacsora után elmentünk egy plázába (Özdilek Park) vásárolni új ruhákat. Általában ünnepek idején (Ramadan, Kurban Bayram) mindenki megajándékozza magát vagy a szeretteit új ruhaneművel. Mondjuk, én jobban szeretem az olcsóbb dolgokat, és inkább többször vásárolok keveset. Ők, pedig egyszer, de akkor istenesen. Ami rögtön feltűnt, hogy kirakták a mélygarázs bejárata elé a megtelt táblát, és a pláza környéke is tele volt. Pár kilométerre találtunk csak parkolót. Kezdtem örülni, talán ingyen osztanak valamit, hogy ennyien vannak. De korai volt az örömöm, belépve a plázába minden bolt tele volt, lökdösődtek az emberek, egymás kezéből kapkodták ki a ruhákat, léptek egymás lábára… húúúúú, ezt leírni nem tudom, hogy milyen hangulatok uralkodtak odabenn. Ekkor gondoltam, hogy holnap kitör a háború, ezért vásárol mindenki pánikszerűen. De semmi háború nem volt, csak mindenki shopping lázban égett. Az első boltban el is ment a kedvem a vásárlástól és a továbbiakban csak megfigyelőként járkáltam. Aztán egyszer csak megszólalt párom apukája, hogy nézelődjek, mert szeretne nekem venni valamit. Mindegy mit, csak válasszak valamit, ami tetszik. Nagyon jól esett ez a gesztus, gyorsan be is választottam egy szép fekete csizmát és viszonzás képen meghívtam másnapra őket egy igazi magyaros kecske kurban pörköltre.


Mondanom sem kell az egész vasárnap takarítással, porszívózással, mosással és persze főzéssel telt. Ha egy dolog lenne, amit el lehetne törölni, akkor az a házimunka lenne…….. Párom okosan próbálta volna kivonta magát az ügyes bajos dolgokból, de a fürdőszoba és konyha takarítása az rá maradt. Ő reggel felvette a legszebb újonnan vásárolt ruháit, elegáns bőrcipőt és nekiindult végiglátogatni a barátokat, ismerősöket. Estére meg érkezett a család.
De addigra még össze kellett hoznom azt a francos pörköltet, na de én meg a főzés??? Kis óvatossággal, de nekivágtam és isteni jóra sikerült az összes elfogyott. Egy párszor próbáltam már pörköltet csinálni, de nem volt egyik sem ilyen finom. Azóta a pörkölt lett az egyik kedvenc étele a páromnak…

Este még kimentünk kicsit az Óvárosba, tettünk egy nagy sétát. Érdekes volt, hogy sok üzlet az ünnepek alatt is nyitva van. A nagyobb haszon reményében nem zárnak be, mert ilyenkor mindenki többet költ, és nem sajnálja a pénzt olyan dolgokra, amiket amúgy nem venne meg. A plázák is rendkívüli nyitva tartással üzemelnek, éjfélig nyitva voltak. Ahol tudnak, ott kedvezményekkel csábítják be az embereket. Például a mozi ára csak 6 líra volt. A villamosokon ingyen lehet ünnepek idején utazni. Egyedül az állami hivatalok vannak zárva 3, esetleg több napig… Utána minden megy a régi kerékvágásba.

Így utólag is mindenkinek iyi bayramlar!!

2011. november 6., vasárnap

Kávé kultúra


A kávé "felfedezése" Jemenben valamikor a 15. század közepén történt, a kereskedők és a zarándokok közvetítésével a 16. század elejére már az oszmánok is ismerték. . A későbbiekben, különösen a misztikus szerzetesrendek tagjai, a szufi dervisek éltek szívesen ilyen szerekkel, hogy a titokzatos szertartásaikon elűzzék a fáradságot. Az első kávéházak csak az 1550-es évek közepén nyíltak meg a birodalom központjában, Isztambulban. Nagy Szulejmán uralkodása alatt mintegy 50 kávéház kezdte meg működését. Ez a szám a 16. század végére 600 fölé emelkedett.

Mi sem jellemzi jobban a kávé hatását a törökökre, mint az, hogy egyik fő étkezésüket, a reggelit a kávéhoz való viszonyáról nevezték el. Amikor a török ember reggelizik, akkor kahvaltit vesz magához, vagyis "kávé alá valót"… Sőt minden janicsár ezrednek külön kávéházat is nyitottak. A kávé később magával vonzotta egyéb élvezeti cikkek használatát is, mint a dohány. Az emberek már nemcsak a kávé, dohány hanem a társaság miatt kezdtek járni a kávéházakban. Így nem véletlen, hogy egy török közmondás is mondja, aki barátaival török kávét iszik, negyven évre megtartja őket…
A 17. századtól jelentek meg a vízipipák, a későbbiekben a nehéz drogok hívei szintén külön kávéházakba csoportosultak, amelyek hasisszívók kávéházak néven lettek ismertek.


A kávét megjelenése pillanatától kezdve kormányzati és vallási körök rosszallása kísérte. Mekkában történt az első kísérlet arra, hogy a kávé fogyasztását és a kávéházakat betiltsák. Szultánok is több rendeletet behoztak a kávé ellen, de nem tudták betartatni, amíg IV. Murad meg nem jelent. Elrendelte a birodalom területén működő összes kávéház lerombolását, továbbá halálbüntetés terhe mellett betiltotta a kávé és a dohány használatát. A szultán ezúttal arról is gondoskodott, hogy a rendeleteket szigorúan végrehajtsák. Éjszakánként a városi őrséggel járta Isztambult, s akit dohányzáson vagy kávéiváson kapott, annak sorsa bevégeztetett. Reggelente az utcákon heverő holttestek jelezték a szultán elszántságát. Murad halála után ez a szigorúság enyhülni kezdett, s a tilalmak lassanként feledésbe merültek. Ám Atatürk forradalma óta a török nép is leszokott róla, egyre jobban a háttérbe szorult a kávé fogyasztás, ehelyett teaivóak lettek, olyannyira, hogy a tea lett a nemzeti ital Törökországban.

Ebből fakad, hogy itt isszák a legtöbb teat, statisztikák szerint fejenként évente 2,5 kg-ot. Ha kínálnak illik elfogadni, hiszen ez a barátság jelképe.


De visszatérve az eredeti témához a török kávé (türk kahvesi), mert ha csak kávét mondunk az 2in1 vagy 3in1 Nescafe itt!!!! Még véletlenül sem a kotyogós, lefőzőtt kávé. Kevés az a hely, ahol lehet rendes, a Magyar ember számára kávénak nevezett italt kapni.


A török kávé elkészítése eltérő a megszokottól, ugyanis egy cezve nevű kis nyeles fémkannában főzik az extra finomra őrölt kávét és vele együtt a cukrot. A cezve felfelé keskenyedő, s a tetején újra szétnyíló formája elősegíti a hab képződését, amikor felforr a kávé. A kannába helyezett kávéra és cukorra vizet töltenek, azt felmelegítik, s a forráskor képződött habból minden csészébe kanalaznak egy keveset. Ezután a kávét újra felforralják, és feltöltik a csészéket. Már a rendeléskor meg kell adni, ha cukrosat szeretnénk, ugyanis a csészébe kitöltve ülepedik le a zacc, később már nem szabad kevergetni. A kávé elfogyasztása után a zaccból jósolni szoktak…


2011. november 2., szerda

Bazár




Engem mindig is magával ragadott a török bazár feelingje. Itt Antalyaban 2 bazár vagy, ahogy a török mondja, Pazar van.

Az egyik az Óvárosi Bazár, amely a turisták számára van. Szinte minden megtalálható (ruha, souvenír, fűszerek, ajándéktárgyak…) De a helyiek nem itt vásárolnak, mert drágább, mint a piac…

A magyar nyelvben a bazár sokféle olcsó tömegcikket árusító üzletet jelent, vagy olyan átjáróházat, amelynek udvarán üzletek vannak. A kisebb városokban a bazár csak egy szűk utca, az árusok standjaival. A nagyobb városokban, például Isztambulban, a bazár utcáinak hossza több kilométer.


Ez az igazi piac minden kerületben egy héten egyszer van. Ilyenkor fogom a kis rózsaszín virágos gurolós kocsimat és nekivágok a piacnak. Nagyon praktikus ez a kis kocsi, szinte mindenki itt ilyennek jár vásárolni. A sok szatyor nem vágja az emberek kezét, nem kell számolni és figyelni hány szatyrom is volt, nameg a legfontosabb lehet nyugodtan kotorászni a bazárban, a szatyrok nem zavarnak.
Csak 1 hétre előre vásárolom a zöldségeket, gyümölcsöket, utánna újra piac és lehet friss dolgokat venni...


Ahol én lakok ez mindig a keddi napra esik, ez Antalya egyik legnagyobb és szerintem egyik legjobb piaca is egyben. A bazárosoknak előre egy évre, vagy fél évre ki kell fizetni a helypénzt az önkormányzatnak és utánna kivihetik a kis portékájukat eladni. Ezen felül nem kérnek semmilyen termelői igazolványt vagy vállakozói igazolványt, mint Magyarországon. Ugymond az állam nem lehetetleníti el a gazdákat...


Reggel 8-9 óra környékén elkezdenek kipakolni és estig maradnak az eladók. A szűk kis utcácskákba bazár idején lehetetlen közlekedni autóval, mivel a standok elfoglalják az utakat. A gazdák jobb esetben egy álványra, vagy standra pakolnak ki, de jobb híjján a földre kiterített nejlonzsák is megteszi. A nap vagy az eső ellen egy felállított napernyő vagy egy kihúzott ponyva véd.

Ennek a bazárnak is több része van, külön van zöldséges rész, gyümölcsös rész, ruhás-textiles rész, halas rész, állatos rész, tejtermékes rész, sőt még háztartási felszereléses rész is. Mivel Törökország önellátó, szinte semmiből (mezőgazaság) sem szorulnak behozatalra.


Ezért is szeretek itt vásárolni, mert tudom, hogy a fóliában termesztett terméket veszem és nem az import, kényszerérett zöldséget, gyümölcsöt. Persze meg és is szeretek olcsón vásárolni és a texti termékeket (ruha, ágynemű, terítő, stb...)


5-10 max 15 líráért megkapom. Sokszor egy nagy kupacban ki vannak a ruhák dobálva és az eladók próbálják túlkiabálni egymást hogy nálam darabja 10 líra, a másik: nálam darabja csak 5 líra. Imádom ezt a millijőt ami ott van...