Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2012. február 27., hétfő

Hadrianus kapu

130-ban Hadrianus császár bevonulásának tiszteletére elmeték, ezt a 3 boltíves átjáróból álló, 14 méter magas, néhol még megőrzött fehér márvány borítású kaput. Régen ez volt az egyik bejárata, a 3 közül az Óvárosnak. 8 m magas korintoszi oszlopok találhatóak a kapu előtt és mögött. A Hardianus-kapu két terméskőből épített szögletes bástya között áll, melyek egyike a római időkből még Hadrianusz császár uralkodása idején épült, másik a szeldzsuk idők emléke.

2012. február 21., kedd

Fetih 1453, avagy “A hódítás 1453”


A török filmkészítés életében a legnagyobb költségvetésű filmeként emlegetett  alkotás,  Faruk Aksoy rendezésében. A film büdzséje nem kevesebb, mint 17 millió amerikai dollárba került...


A Fetih 1453 premier vetítése február 16.-ára esett, amit meg is néztünk. Bár a nagy érdeklődés miatt nehéz volt jegyet szerezni. Először az Özdilek parkban próbálkoztunk, de közölték, hogy az összes jegy elkelt. Kicsit csalódottan, de másik mozit kerestünk, mert párom annyira izgatott volt a török filmremek miatt, hogy nem tudott volna még pár napot várni, amíg lecsendesednek a kedélyek.. :)




Végül az utolsó pillanatban sikerült találnunk egy mozit és nagy nehezen be is jutottunk, az előadás itt is, mint mindenhol, telt házzal ment. Sőt olyannyira, hogy a tv be is mondta, hogy napokkal előre le kell foglalni a mozijegyet, mert nincs hely. Ilyen sem nagyon fordult még elő Törökországban.

A Fetih 1453 egy történelmi film, ami Konstantinápoly majdnem 2 hónapig tartó kemény ostromáról, majd elfoglalásáról szól. Ekkor a szultán mindössze csak 21 éves volt és szembe kellett néznie az őt körülvevő emberek kétségeivel is. A színészek számomra ismeretlenek voltak, de jól játszották a szerepüket. A filmben szó esik az edirnei magyar ágyúmesterről is, akinek hatalmas, gigantikus ágyúja segítette hozzá II. Mehmed szultánt (Fatih Sultan Mehmed) a győzelemhez.  Kadir kifogásolta, hogy a filmben mindenki ‘türk’ volt, az oszmánokról (Oszmán Birodalom sokszínűségéről) szó sem esett... :)

Konstantin bizánci császár








Aki szereti a drámai történelmi filmeket, annak mindenképpen ajánlom, hogy nézze meg. Tervezik még ebben a hónapban a film vetítését több országban, mint USA, Anglia, Franciaország, de a magyarországi bemutató még várat magára.

2012. február 16., csütörtök

Isztambuli kirándulás


Már terveztük, vagyis inkább ÉN terveztem már egy ideje, hogy elmegyünk pár napra Isztambulba várost nézni. Én eddig sajnos csak átutazóban voltam, nem volt lehetőségem jobban körülnézni… Hát most megvalósult a kis tervem, február 8-11ig sikerült összehozni egy Isztambuli kiruccanást a Sultanahmed negyedbe.

1 nap.
Taksim Tér
Reggel korán keltünk, mert 8 órakor ment a repülőgép. Minden rendben zajlott a levegőben 1 óra alatt ott is voltunk. Érkezéskor fogtunk egy havaş-t, ami a Sabiha Gökçen-ről 2,5 óra volt a Taksim térig. De nem bántam, legalább kicsit nézelődtem az úton. Mikor végre kiszálltunk a buszból annyira nem voltunk boldogok, mert szakadt a hó. Az Antalyai 18°C után az Isztambuli 1°C kicsit szíven ütött minket. Sebaj, elő a kesztyű, sapka, sál. Párom úgy bebugyolálta magát, hogy úgy nézett ki, mint valami futball huligán. J Az utunkat gyalogosan folytattuk, a hó ellenére annyit akartam látni Isztambulból, amennyit csak lehet.
Istiklal Caddesi

A Taksim téren körbenéztünk, megetettük a galambokat, majd elindultunk az Istiklal Caddesin Galata irányába. Nekem budapesti feelingem volt az Istiklal-on… Itt betértünk néhány templomba, párom úgysem látott még templomot belülről. Bent égtek a gyertyák, egyszer csak azt veszem észre, hogy Kadir furcsán tartja a kezét. Már azt hittem imádkozik, de közelebb érve latom, hogy csak melegszik. J


Galata-hoz közeledve megejtettük az első múzeumunkat, a Galata Mevlevihanesi Múzeumot, ami a dervisekről ad bővebb információt. A Galata toronyba nem mentünk fel, ment sajnos a hó mellé a köd is társult így nem láttunk volna valami sokat. Majd átsétáltunk a Galata hídon, ami remek fotóspont.

Galata híd háttérben a Yeni Cami

Kadir Eminönüben evett egy balık ekmeket. Hát ott, amilyen „számomra” szagfergeteg van… Én nem szeretem se a halat, de még a szagát sem. Egészen a hídtól küzdöttem, mert forgott a gyomrom a szagtól. A 4 nap alatt minden nap elmentünk Eminönübe, párom imádja a halat, míg ő vígan élvezte a halas szendvicsét én csak bokákoltam. J

 
Süleymaniye Cami
Bementünk a Yeni Camiba, a mellette lévő Mısır bazárba (Fűszer bazár), majd föl a dombra megnézni a Süleymaniye mecsetet, ami Isztambul 2. legnagyobb mecsete, Mimar Sinan építette az 1550-es években. A mecseten kívül található még a karaván szeráj, medresze (iskola), konyha és a hamam. Csak azt sajnáltuk, hogy Nagy Szulejman, aki Magyarországot is bevette, felesége Hürrem és fia II. Selim sírja restaurálás miatt zárva volt. A Camin kívül található a híres építész Mimar Sinan sírhelye, ami szintén nem látogatható. A mecsetben rajtunk kívül talán 5 ember ha volt, meg az udvarban egy feket macska, a csend átható volt, csak a macska nyávogása visszhangzott. 


Ennyi látványosság után úgy döntöttünk megkeressük a panziónkat, neki is vágtunk a dombról le egészen a Sultanahmed negyedbe, a Márvány tengerig. Közben bekukkantottunk a Kapalı Çarşı-ba (Nagy bazár) is. Nem tudom pontosan hány kilométer lehetett ez a túra, de a panzióban egyikünket sem kellett altatni. J


2. nap
Kék mecset hóesésben
Izgatottan ébredtem, felráztam Kadirt, hogy gyorsan menyjünk reggelizni és utánna fedezzünk fel mindent, ami a Sultanahmadben található. Nem kellett messzire menni mert 5 percre laktunk a Kék Mecsettől. Ott kezdtük a túránkat. Engem lenyűgözött az épület monumentális mérete, nem véletlen, hogy ez Isztambul legnagyobb mecsete. 6 minaretel rendelkezik, csak az udvara akkora, mint a mecset egymaga. Bent, ami nekem először feltünt, hogy nem is igazan kék, szerintem jobban dominál a piros, talán a szőnyeg miatt... J


Előtte található a Hippodrom és az Obeliszk, tovább haladva látható a Német kút, bár ekkor még mindig küzdöttünk a hóval, de ezek a nevezetességek még a havazás ellenére is csodálatosak.

Aya Sofiya belülről
És végre eljutottunk az Aya Sofiyaig. 1985 óta az UNESCO világörökség része. Kívülről kicsit nyomasztó a látvány, megdöbbentem, hogy ez lenne a híres, kihagyhatatlan múzeum, de amikor beléptünk minden kétségem elszállt. Nekem ez tetszett a legjobban, és talán itt töltöttük a legtöbb időt is. Fantasztikus élmény volt, a keresztény és a muszlim vallás keveredése, a díszesség, a mozaik képek, a reflektornál melegedő macskák...
A múzeumben több magyar vonatkozás is található:
  • az imafülke két oldalán két hatalmas bronz gyertyatartó áll, amit még Nagy Szulejman hozott el Magyarországról Buda megszállása idején
  • az egyik mozaik kép az emeleten: Eiréné császárné látható férjével II. Jánossal, középen pedig a kis Jézust tartó Mária. Eiréné I. László magyar király lánya volt, eredeti neve Piroska. 

Bronz gyertyatartók
Mozaikkép Eiréné császárnával
Több nevezetessége is van az Aya Sofiyanak:
Itt található a "világ köldöke"-ként ismert kőből kirakott padlórész, ami a bizánci császárok koronázó helye volt, az "izzadó oszlop", amit ha megérintünk teljesül egy kívánságunk.
 Az épületnek van egy másik bejárata, ami a Türbékhez vezet. 4 ilyen családi sírhely található, II. Selim, III. Murad, III Ahmet, I. Mustafa. Érdekes látvány volt a sok koporsó, főleg a pici gyerekkoporsók egymás mellett.




Topkapı bejárata
Utunkat a Topkapı felé folytattuk. Itt épült III. Ahmed díszes kútja is. Szerettünk volna bemenni az Aya Irinibe, de sajnos zárva volt, így a Topkapı következett. Kár, hogy nem lehet fényképezni, azt a mesés kincs mennyiséget, ami ott van… Páromnak nem véletlen, hogy ez tetszett a legjobban, a sok kard, a kincs fergeteg (gyémánt, rubin, smaragd ékszerek, ládikák), ami szem és szaj ingere az minden van, a próféta szakállát és lábnyomát is itt őrzik… Volt, amelyik terembe kétszer is visszamentünk, mert, ahogy halad a sor nincs sok idő a nézelődésre, mindenki tolakszik, lökdösődik.



 
A palotából kifelé jövet az Archeológiai Múzeum felé vettük az irányt. Itt található Nagy Sándor és egyéb más Líkiai szarkofágok, Trójánál feltárt ereklyék, az első leírt békeegyezmény Egyiptom és a Hettiták között, különféle korokból származó amforák, használati tárgyak, szobrok, egyéb leletek, minden megtalálható, ami kapcsolatos Anatólia történelmével. 2-3 órát simán el lehet ott tölteni, hatalmas a múzeum, több részből áll az épület. Majd újabb séta Eminönübe, balık ekmek, nekem gyomorforgás, kis bazározás, esti fahéjas sarma ivás, macska simogatás és ismételten nem kellett altatni minket. J


Nagy Sándor Szarkofágja
Istár kapu részlet






Békeegyezmény Egyiptom és a Hettiták közt



3. nap

Újabb korai kelés, ami már lábfájással párosult, a hó sem maradt el, de a kedvünk töretlen maradt. A Yerebatan Sarayı, vagyis az Elsüllyedt Palotánál kezdtük a városnézést. Rengeteg, 336 oszlop megvilágítva, nyakba csöpögő víz, akkora halak, hogy egy család 1 hétig enné, a víztározó végén 2 Medusa fej is található, csodálatos és érdekes épület a föld alatt.
Medusa fej

Szerettünk volna elmenni a Mozaik múzeumba, de ez is rekonstrukciós munkálatok miatt zárva van egészen nyárig. De van még bőven múzeum a környéken, így ellátogattunk a Kék Mecsettel szemben lévő Török és Iszlám Művészetek Múzeumába. Ennyi sok szép szőnyegcsodát ritkán lát az ember. Sőt találtunk egyet, amit innen az antalyai Mehmet Pasa Camiból vittek a Isztambulba. A múzeum egy másik bejárata az Etimológiai rész, ahol a régi, nomád időktől az oszmán koron át egészen napjainkig mutatja be az emberek életét. Majd lesétáltunk a Márvány tenger partjára, hát nekem a Földközi jobban tetszik. J


Újabb gyalogtúra Eminönübe, részemről öklendezés a halszagtól. J Majd befizettünk egy 2,5 órás Boszporusz hajótúrára. Hál istennek elállt a hóesés, így egy kicsit ki is tudtunk ülni a hajóra. A hajó az európai oldalon megy, az erődnél fordult meg és az ázsiai oldalon jön vissza, így közelről a Kız kulesit is megcsodálhattuk.. Hatalmas nagy élmény volt ez a nap is és megfogadtuk vissza fogunk jönni Isztambulba, ha jobb idő lesz.
Háttérben a dolmabahçe palota



4. nap

Mivel csak este 8-kor ment a gépünk én még mindenképpen látni szerettem volna a Dolmabahçe Palotát búcsúzóul. Kadir annyira nem rajongott az ötletért, semmi olyat nem akart megnézni, ami Atatürkhöz kapcsolódik. J Nagy nehezen azért rávettem. Két részből állt a program: Selamlık + Hárem 45-45 perc. A palota gyönyörű, nagyon díszes, giccses, a szultánok, sőt Atatürk is tudta, hogyan kell élni.

A párom azon nevetett a legnagyobbat, hogy Atatürk halálos ágya is a Háremben található, jobb helyen meg sem halhatott volna. J A palotában 285 szoba, 44 hall, 68 mellékhelyiség és 6 török fürdő található, hát nem semmi… Ez minden 15,000 m²-en, nem lenne jó eltévedni. Sajnos csak idegenvezetővel lehet haladni, nincs idő bámulni és nézelődni. A palotán belül található az Óra múzeum és a Kristály pavilon, amit még érdemes megnézni.


A lábunk már annyira fájt, hogy a Taksim térig metróval mentünk, ott azért még tettünk egy kis sétát az Istiklal-on és bementünk a Galatasaray Múzeumba. A focicsapatról szinte minden megtalálható, serlegek, kupák, mezek, aláírások, még viaszfigurák is. J A múzeum az Istiklal végén található, a nagy posta felett.
Időben elindultunk a reptérre, mert idefele volt 2,5 óra. Biztos, ami biztos szántunk rá 3 órát, de mit ad isten? 45 perc volt csak az út… Kicsit mérgesek voltunk, de ennyi azért belefért. A reptéren már nézegettük, hogy milyen az idő Antalyaban, nagy megnyugvásra újra 17-18°C-t mondtak, bátran eltettük a sapkát, sálat és a kesztyűt a táska mélyére, hogy ezekre már nem lesz szükség. Hazaérve a meleg ruhák maradtak a táskában, várva a következő Isztambuli kirándulást…

2012. február 12., vasárnap

Állatok


Mint néhányan már írtak erről a témáról, bemutatva mennyire sok kóbor kutya és macska járja az utakat, guberálnak a szemétben, oda-oda csapódnak valakihez egy kis eleség reményében… Itt Antalyaban sem más a hely, elég csak egy sétát tenni akár az Óvárosban, akár Antalya más részén sok állattal lehet találkozni az utcán. A legtöbbjük nagyon barátságos egyáltalán nem agresszív, egy kicsit sem kell tartani tőlük, csak legfeljebb sajnálni tudja őket az ember. Főleg a kutyák csapatba verődve „ijesztgetik” a helyieket, pedig a légynek sem ártanának. A helyiek teljesen más szemmel néznek az állatokra, tisztelet a kivételnek, de azt vallják az állatnak kint a helye. Az európai családokhoz képest elenyésző a lakásban tartott állatok száma, bár az utóbbi időben növekedés jellemző.

Amíg Magyarországon éltem jó pár cicát befogadtunk, Törökországban nem járnék jól, pár napon belül megtelne a ház. J Így marad a jól bevált mindennapi etetés. Ezzel szerencsére nem vagyok egyedül…
Ha étteremről vagy döneresről van szó, biztos lehet benne az ember, hogy a macskák sem maradnak el. Mindig akad egy jótevő, aki a fel nem használt húsmaradékot odaadja az állatoknak. Van egy idősebb bácsi, aki az egyik Óvárosi étterem alkalmazottja, a déli órákban szokta etetni a macsekokat. Ilyenkor csak annyit lehet látni, hogy 17-20 macska szalad mindenen átgázolva, ha megjelenik a bácsi.

A kutyák azok mindenki kutyái, bilétával rendelkeznek és a nap nagy részében lustálkodnak vagy őrzik az Óvárost, esetleg az Atatürk szobrot. J Méretben és színösszeállításban minden féle megtalálható köztük.
Ahol éppen kedvük van ott heverednek le, ami sokszor érdekes szokott lenni. Pl.: furcsa látvány egy kutya, ami a villamossíneken fekszik vagy egy park virágágyásában sütkérezik...
Tegnap érkeztünk vissza İsztambulból, nagyon szuper volt minden. Megállapítottam ott sokkal barátságosabbak az állatok, mint Antalyaban. Talán a zordabb időjárás az oka, ha szelídebbek az állatok sokkal nagyobb az esély, hogy hazaviszi őket valaki a meleg lakásba. :)
Hamarosan jön a beszámoló Isztambulról...

2012. február 5., vasárnap

Cumhuriyet Meydanı

Azaz Köztársaság tér, mely Antalya Óváros (Kaleiçi) részén található, csodás panorámával a tengerre és a kikötőre. A tér közepén található Atatürk bronzból készült lovas szobra. Mellette félmeztelen, fiatal női és férfialakokat találunk, mely a szabadságba és a jövőbe vetett hitet szimbolizálja. A fiatalok könyvet tartanak a kezükben, asszociálva az Atatürk alapította iskolarendszerre, hogy a tanulás fontos. A téren 24 órában biztonsági szolgálat járőrözik. A térről jól lehet látni a város egyik szimbólumának számító Yivli minaretet, az Óratornyot, és a Mehmet pasa dzsámit is valamint a távolban megfigyelhető a Csonka Minaret és az Antalyaspor focicsapat stadionja az Atatürk Stadion.
A Köztársaság tér helyet ad felvonulásoknak, rendezvényeknek, különféle koncerteknek.
A szoborral szemben található egy szökőkút kompozíció is, ahol minden este megvilágított, zenés vízi show van a fiatalok és turisták nagy örömére. A vízi show szezonban és szezonon kívül kicsit eltér időben és zenei összeállításban is. Nyáron projektorral vetítenek ki képeket, Törökországot éltető videókat, zenéket felirattal. A „téli” időszakban a befejező szám a város indulója: Nükhet Duru – Antalya című szerzeménye. Az énekesnő ezt a dalt a 44. Arany narancs filmfesztivál megnyitóján adta elő először.


A dal szövege:

Kalbimi yokladım Sevmeye hazırım
Sonu yok umutların Artık aşkı bulmalıyım
Çantayı sırtıma Coşkuyu ruhuma
Mutlu bir muamma Yola çıktım Antalya
Yollardan, yıllardan
Geçtim de geldim Antalya
Antalya, sana kavuşmak
Benim için bir rüya
Antalya, sımsıcak
Yıldızlı gecelerde koynunda Kaybolmak
Yirmili yaşlara
Fonda telaşlara İlaç gibi aşklara
Ben ezelden razıyım
Gizli bakışlara Güm güm atışlara
Tatlı uçuşlara Öpücükler Antalya.