Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2015. november 28., szombat

Második felvonás keleten

Akkor következzen a második kör, viszont már nem Antalyaból, hanem már keleten, Batmanból. Kicsit kavarognak bennem az érzések. Szép volt, jó volt, mindenki nagyon kedves, aranyos és érdeklődő volt, de nem az én világom... Tényleg nagyon nagy különbségek vannak, mind életfelfogásban, mind mindenben.

Mikor vártam, hogy induljon a gép Antalyaból, ahogy körül néztem egy csomó rossz arcú ember állt körülöttem. Reméltem eltériteni senki nem fogja a gépet. Bár nagyon most a keletnél veszélyesebb hely nem igazán van, szóval elhessegettem az aggályaimat...
Diyarbakırbe ment a gèp ott találkoztunk néhány rokonnal. Ők nagyon aranyosak voltak a szívembe lopták magukat. Jutott egy kis idő városnézésre is.

Voltunk Diyarbakır Óvárosába, ami magával ragadó lenne, ha nem lenne tele fegyveresekkel, páncélozott autókkal meg katonákkal. Az idő viszont sürgetett, amíg nappal van, addig nyugalom és béke van, de amint sötétedni kezd, kezdődnek a forrongások és az útzárak. Felmásztunk az óváros magas falaira, ahonnan szép kilátás tárult elénk. Idéntől a városfal az Unesco világörökség része lett. Itt még nem lehetett tapasztalni semmit a problémákból. A városfalat II. Constantinusz császár építtette 349-ben, 5,5 km hosszú és 72 bástya védi az ellenségtől. a Kínai Nagy Fal után a 2. leghosszabb építmény a földön. 4 kapuval/bejárattal rendelkezik: Harput kapı, Urfa kapı, Mardin kapı és a Yeni kapı. A városfalon belül van egy vár is a 4. századból, ami sajnos be van zárva.






















Mikor kicsit beljebb mentünk az óvárosba az Ulu mecsethez (Nagymecset)  épp, hogy körül tudtunk nézni mert elkeztek lövöldözni, így sietősre kellett venni a tempót, nehogy belekeveredjūnk a forgatagba. Sajnos este már lezárják a legtöbb utat igy indulni kellett Batmanba nehogy ottragadjunk... Több mindent megnéztem volna, csak a jelen levő helyzetre való tekintettel ez lehetetlen volt. Talán majd mások, amikor elcsendesednek a kedélyek... 
A komplexum elődje egy Római Birodalmi kaszárnya, amelynek helyén Bizánc idejében keresztény templom épült, majd 1575-ben mecsetté alakították. Egyik érdekessége az ima terem homlokzatán található, kufi betűkkel írt felirat 1091-’92-ből, valamint lenyűgöző antik oszlopsora a belső udvar homlokzatán. Egy kis múzeum szerűség is található itt, egy helybeli hívta fel a figyelmünket rá. Mutatott egy ajtót és mondta, hogy addig kopogjunk, amíg ki nem nyitják az ajtót.





















Családnál nem szerettem volna aludni, mivel most mentem először és nem tudtam mire számítsak, így Kadir lefoglalt egy hotelt ami szuper jó volt. Minta újra Antalyaba lettem volna. Tágas modern szoba, angol wc. Egyszoval úgy volt jó, ahogy volt. Egy kis nyugalom szigete volt, ami kellett is a sok rokonlátogatás után. Estére már úgy zsongott a fejem minden nap, hogy azt el sem hiszem. 3 nap azzal telt el, hogy halálra untal magam mert sajnos az idösebbek csak kurdul tudnak még azt a kis török tudásomat sem tudtam használni. Szóval nagyon mások. Sokan laknak egy lakásban olyan össze-vissza az egész de ők igy boldogok és ez a természetes. A nők nem dolgoznak, nem nagyon járnak el sehova otthon ülnek össze, reggei, utánna teázás, ebéd főzés majd tea, vacsi majd tea. Ez baromi uncsi volt nekem, hogy csak ücsörgünk és várjuk, hogy teljen az idő. Közben mindig érkezett valami rokon, hogy lássák a yabanci gelint. Úgy éreztem már magam mint a lovásáron, mindenki jött megcsodált... Alig vártam, hogy valami fiatal vagy velem korabeli jöjjön tudjunk egy kicsit beszélgetni, viccelni stb.... Közben Kadir meg bõszen hordogatta a meghívót a lagzira tehát, ő sem volt ott, hogy egy kicsit szorakoztasson vagy kisegítsen. Magával sem vitt el, mert ugye hagy ismerjenek meg a női rokonok.

4. Nap már kiborultam és elkeztem pityeregni hogy ez nekem sok és itt vagyok ennyi ideje és ülök a négy fal közt és megõrülök és felülök az elsö gépre és haza jövök és ezt nem bírom. Vagy az unalom öl meg vagy én magamat. Na akkor a férjem is látta, hogy elszakadt a cérna és tűrőhatárom végére értem. Aznap együtt vittük a meghívokat, ami kissé szórakoztatóbb volt, mint a családnál otthon ücsörögni. Szerencsére ezen a napon érkezett meg Kadir húga is Isztambulból, aki talán a legközelebb áll hozzám. Mivel ö sem birja azt a közeget sokáig, így nem volt kérdés, hogy együtt fogunk lófrálni a városban egy kicsit. Plázáztunk shoppingoltunk, burger king, bazár. Nem nagy dolog, de minden jobb volt az otthon ülésnél....

Szerdán jött a kına gecesi, hát ragaszkodtak olyan tradicionális ruhához, ami cseppet sem kényelmes. De ugye a családi béke érdekében hát legyen. Ez ismét azt jelentette, hogy megyünk csavarogni és beszerezni a rucit meg a hennát, gyertyákat, stb... Nehezen de találtunk egyet. Este csak ugy folytak be a lakásba a rokonok több mint 50 rokon érkezett. Mindenkivel pozolni fényképezkedni. És amikor 50 nö rákezd a nyelvcsattintgatásra hogy tililililiiiiiiii döbbentem hallgattam és csak néztem ki a fejemből.... Jött a hennázás, a halay, a tánc stb... Ledoromboltak. hogy miért mostam le gyorsan a hennát. Hát elég volt Antalyaba, de így is megmaradt rendesen a nyoma. A nők csak reggel mosták le és úgy néz ki a kezük, mintha festékbe mártották volna. Mikor elkezdtek elszállingózni, akkor kezdtem megkönnyebbülni mert már a sok halandzsázástol megfájdult a fejem. Kadir húga mindig jött megmenti és amikor csak lehetett elvonultunk egy csendesebb szobába.
Esténként mindig jó volt a hotelbe elvonulni. Annyira, hogy párszor mondtam a férjemnek is, hogy vonuljon el valahova, mert egyedül akarok lenni.


Másnap esküvö. Itt úgy volt, hogy a fodrászhoz kellett vinni a menyasszonyi ruhát mert onnan van az indulás és oda jõn a völegény is.
Délelött elvittek egy arany boltba, hogy válasszam ki melyik szett tetszik nekem. Amikor a mennyiséget meg a grammokat láttam akkor már egy nyugodtság áradt szét bennem.
Majd 14-tõl 18-ig a fodrásznál ültünk pár rokonnal, hogy a haj, smink minden kész legyen... Újra fel a kényelmetlen menyasszonyi ruha és csapó 2 indulhat a második lagzi.
A kocsi ismét szépen fel volt díszítve, rózsa szirmok voltak elszorva a hátsó ülésen, plusz egy élõ rózsa ajándékba. 


Amint megérkeztünk a szalonba egy gíors vacsora a pihenö részben. Vágtunk egy marhát, 300 ember volt a lagzin és persze szégyen ha nem etetjük meg őket... Szerencsére jó volt a szakács, finom vacsit varázsolt az asztalra.
Itt már egy kicsit innom kellett a pálinkából zugiba, bisztos ami tuti itt az eddigi megpróbáltatások miatt és az eőttem álló újabb történések érdekében.
Majd következett a studió fotozás, ami szintén helyben történt.
Utána ismét egy kis pálesz majd nagy levegő, irány a násznép elé. Már ácsorogtak a bejáratnál, ott egy nagy köcsögöt földhöz kellett vágnom, ami tele volt apró pénzzel és cukorral. Vicces hangulatomban elöször radirhoz akartam vágni. De megakadályoztak és szóltak, hogy azt a földhöz kell vágni és nem a vőlegènyhez. 



Nyitótánc, görögtűz, konfetti, hó spray.... Volt minden, ami kell. Sajnos nem volt több alkalmam kortyolászni a páleszt, mert mindig egy csomó gyerek ott lógott a nyakamon. Minden gyerek a közelembe akart lenni, megérinteni a ruhám, mondani 1-2 szót... Annyiból jó volt, hogy folyamatosam cipelték a szoknyám és tartották az uszájt is. Élőzene halay végig, egy pasi éneket, egy másik ilyen nagy dobbal dobolt. Körbe-körbe 4-et elöre 4-et hátra. Nem nehéz, könnyen megtanulható.



Jött a torta vágás mindenki baksist akart, ezek nem csináltak semmit pénz nélkül. Tiszta Egyiptom feeling. Majd újra tánc. Jött az aggatás, vagyis a nap fénypontja. Hát a morálomat igen csak feldobta az arany mennyisége és amiket feltüztek. Jobban ment a tánc is utána.

22:30kor már fujták is le a bulit. Mivel hamarabb sötétedik, így hamarabb is kezdtük a bulit. Nem bántam hogy nem tartott éjfélig. Pózolás újra mindenkivel, többszàz fotó. 



Majd csokor eldobás. Mikor eldobtam rövidre sikeredett és mikor megfordultam láttam, hogy vagy 15 gyerek fiúk lányok vegyesen fetrengenek a földön a csokorért. Majd a szervezők elküldték a kölyköket és visszaadták, hogy dobjam el rendesen. Akkor meg egy pasi kapta el. Jött az újratervezés, harmadjára pedig már a gyerekeket senki sem tudta megállitani, 10 gyerek rávetette magát a virágra, mintha az életünk múlott volna rajta és apro darabokra tépték a csokrot.  Pffff. Végül is így mindenkinek jutott egy kis darab.
Nagyjából ennyi volt a lagzi. Másnap újra családozás mert mindenki szivárog elfelé és elköszönni illik, meg megköszönni, hogy eljöttek.



Az utolsó elötti napot már úgy vártam, mint a messiást, hogy menjünk már kirándulni.
Hasankeyf egy csoda, mindegyik közül az volt a legszebb. Kicsit kappadokia barlanglakásaira hasonlit egy része, másik része kicsit pinarára, de romok is vannak. Szóval van minden, gyönyörű kilátással és panorámával együtt. Oda bármikor vissza mennék. Midyat és Mardin volt a további uticél, ami szintén érdekes volt. Ez a nap maga volt a felüdülés. Következő nap már az utolsó volt, hazudnék, ha azt mondanám, hogy maradtam volna még. Hiényzott Antalya, a kényelem a privát kis életem. Nagy búcsúzkodás újra mindenkit végiglátogatni és indultunk is Diyarbakırba, majd repülővel Antalya.
Röviden és tömören: szép volt, jó volt, de ennyi elég volt.
J

2015. november 10., kedd

Török lagzi magyar módra

Hát először is nem könnyű menyasszonynak lenni, fárasztó meló az egyszer tuti.
Lagzi előtti napra összebeszélünk a csajokkal hogy leánybúcsú jelleggel elmegyünk egy közös hamamozásra. Amit szép lassan kezdett lemondani mindenki
Már el is keseredtem, hogy megbeszéljūk azt eltűnik mindenki. Közben anyosék bejelentették, hogy egy ilyen tradicionális kına gecesit (lánybúcsú) akarnak tartani török módra hennával meg sirató tánccal, amitöl frászt kaptam. Csak a török fürdő lett volna, amivel megmenekülhettem volna, de ugye lemondta mindenki igy húztam a szám de belementem....


Délután jött anyós az egyik rokonnal bekeverni a hennát és már akkor elkezdtek énekelni. A családom nem látott még ilyet, mert Magyarországon egy lánybúcsú teljesen mást jelent. Nagyon meglepődtek, de érdeklődve figyelték az eseményeket, hozzáteszem velem együtt. Estére a szomszédok, sőt az egész aparmanban akik laktak meghívást nyertek. Mikor már leültettek minket egymás mellé a szobába, hogy kezdik a “buli”, akkor csengettek és a legtöbb magyar barátnöm egyszerre ott volt. Hát annyira megörültem, hogy még pityeregtem is egy kicsit. Majd kiderült, hogy egy összeesküvésbe cseppentem bele. Titokba szervezkedtek a férjemmel egyetembe és senki nem árult el semmit. De nagyot ütött az tény. Jól esett, hogy így megleptek. Majd mikor a vendégek elszivárogtak jöttek a magyar zenék meg a pálinka. Fél háromig mulattunk...



Másnap következett a lagzi elökészületei. Már kb délben elegem volt. A hajamat egy itteni fodrász csinálta, aminek a díja benne volt a szalon árában. Jol összevesztünk vele, majd a saját fodrászomnál kötöttem ki, hogy csináljon vele valamit. Hajam letudva, majd jött Kinga barátnöm sminkelni, ezt már nem is mertem törökre bizni. Közben Kadir elment feldíszítettni az autót. Szépen lassan alakulgattak a dolgok... 3-kor mentünk fotozásra. A cipő törte a lábam, a menyasszonyi ruha nehéz és kényelmetlen volt. Nem sorolom tovább. Majd hazajöttünk megpihenni egy kicsit. Szerintem nem sok menyasszony mondhatja el, de kelle paca levest ettem majd disznosajtot csak hogy jo legyen leöblítve egy kis pálinkával.
Este 7-kor nyitották a szalon kapuit, a család előre ment fogadni a vendégeket. Kettesben maradtumk egy kicsit. Kérdezi Kadir hogy izgulok? Mondom hát igen. Kérdezem és ő? Persze hogy nem izgul, hangzott a válasz. De mikor az elsö tánc volt ugy remegett szegény, mint a kocsonya.


Mikor megérkeztünk a szalonba, a legtöbb meghívott is már ott volt. 70-en voltak a lagzin, akik nagyobb részben az én oldalamról érkezett. Én ennyire is számítottam, tulajdon képen úgyis lesz még egy lagzi Batmanban, ami a férjemnek és a családjának a kívánsásga szerint fog rendeződni és az jóval zsúfoltabb lesz. Csak hogy áldozzunk a keleti tradíció oltáránál is és, hogy mindenkinek meglegyen az akarata. Ne kelljen senkinek se lemondani se az igényeiről se a kultúrájáról, ezért gondotunk 2 lagzit. J Ezért ide Antalyaba csak a nagyon szűk családja jött el a férjemnek.
Pálikázás csak diszkréten asztal alól, mert az összes szalonban tilos az alkohol fogyasztás. Bár azért már a vége felé sikerült mindenkinek túl jól is éreznie magát. Persze Kadir vitázott is miatta, hogy minek kellett pálinkázni, meg minek mentem nélküle táncolni meg bla bla bla. Mondtam hogy hagyjon már békén nekem igy esett jól és ennél azért durvábbak a magyar lakodalmak. Batmanba úgy is úgy lesz, ahogy ő akarja. Nálunk egy lagzin ez a szokás és fogadja el. Egyszóval megadtuk a modját.
Éjfélig tartott a lagzi. Mivel sajnos, itt minden lagzit ekkor lőnek le. Mi meg csak akkor jöttünk volna bele. Ekkorra szinte az összes török már elszivárgott. Olyan kötelesség tudat nekik az egész. Ücsörögnek egy kicsit majd megvárják míg feltüzik az aranyat vagy a pénzt, gratulálnak és lelépnek... Mi pont a buli miatt csináljuk...
A szalonból rögtön Sidebe mentünk egy kis pihenésre. 2 napot elvonultunk egy hotelba, amit ajándékba kaptunk. Elsö éjszakát végig veszekedtük a már emlitett dolgok miatt, hogy minek pityókáztunk annyit, minek volt ez vagy az... csak úgy ahogy általában. Ezek is totál mi vagyunk. A nászéjszakán mi mást is csináljunk mint hogy veszekedjünk...




Na azért hajnalra kibékültünk, mint mindig. Mondhatnám ez is jellemző.
Amúgy a hotel nagyon szép volt. Kaptunk pezsgő bekészitèst, köszöntő levelet, szivecskét az ágyra. Kaja kóma, koktélozás, medencézés, csuzdázás, szaunázás. Szóval jól telt nagyon, jó lett volna többet maradni, de akkor még itt volt a család meg persze a munka is. Ezzel még nem ért végeta történet, mert pontosan 1 hónap múlva Folyt. Köv...







2015. október 25., vasárnap

İdőzavarban

Ez is hol máshol történhetett volna, mint itt, Törökországban. Október 25-én van ugye hivatalosan az óraátállítás, viszont Törökországban csak lett volna. Jelenleg hatalmon lévő kormány úgy döntött, hogy az óraátállítás csak megzavarná a népet, így elhalasztották november 8-ra, természetesen a választások utánra, ami november 1-én lesz. A háttérben az áll, hogy a kampányok kezdési idejét ne kelljen változtatni, valamint ne sötétbe kelljen a beszédeket megtartani és szavazni menni. Minden mögött a politika áll. Ha a megzavarás elkerülése volt a cél, akkor teljesen az ellenkezője valósult meg. Senki nem tudta, hogy pontosan mennyi az idő. Nem irigylem, aki pont vasárnap utazott repülővel és Isztambulban kellett átszállnia.

A probléma ott kezdődött, hogy minden okostelefon, laptop, tablet, stb automatikusan átáll, ezek nincsenek beállítva az AK párt hirtelen jött döntései szerint. Ha minden automatikusan átállt csak azok tudták a pontos időt, akiknek karórájuk vagy régi telefonjuk volt. De ők is elbizonytalanodtak, mivel az internet és a legtöbb készülék mást mutatott. J


Azóta helyre állta a rend, az emberek felvették a ritmust, de inkább káoszt okozott a nem állítás, mint az állítás… Így kell beleszólni az időbe. J



2015. augusztus 8., szombat

Új rekord


A szezon elején mindenki, aki a turizmusban dolgozik megijedt, hogy a rubel válság miatt elmaradnak majd az oroszok és visszaesés tapasztalható majd mindenhol.
Jelentem azért nincs baj és nem drasztikus a helyzet. Antalya régióban szinte nem lehet érezni semmit az 5 csillagos luxus hotelekben.

Sőt egy rekord is megdőlt július 18-án szombaton, az érkező és induló repülők számát tekintve. Ezen a napon 1012 repülőgép fordult meg az Antalyai reptéren és ez 169 ezer turistát erdményezett.

Való igaz, hogy a számok azt mutatják, hogy kevesebb turista érkezik az oroszoktól, de helyette több látogató érkezik Hollandiábol, Belgiumból, Iránból, Izraelből és ne utolsó sorban Magyarországról is. :)

Mindent összevetve a statisztikák alapján 6%-al kevesebb turista érkezik Antalyaba, de ez látványosan nem mutatkozik meg.



2015. május 28., csütörtök

A kálvária folytatódik

Amióta beadtuk a tartózkodási engedélyhez az igénylő lapot, azóta már több mint 90 nap eltelt és sehol semmi. :(

Bár az utóbbi 2-3 hétben kétszer is behítak a bevándorlási hivatalba, hogy van egy kis probláma. Persze telefonon nem tudnak felvilágosítást adni, csak személyesen. Így, minél hamarabb fáradjak be... El sem tudtam képzelni, hogy milyen gond lehet, amikor bementünk azzal fogadtak bennünket, hogy újabb büntetést kell fizetnem. Mégpedig azért, mert mér mikor tavaly átmentem Meis szigetére és turista vizummal jöttem vissza, 13 nappal túltartozkodtam. Mondom oké de 14 nap tűrés van. Felhíták a figyelmemet, hogy új törvény lépett életbe és zéró tolerancia, így joguk van visszamenőleg megbüntetni. Ez azért érdekes mert azzal a turista vízummal simán visszaengendtek minden büntetés nélkül, valamint Magyarországot is megjártam vele fizetés nélkül. Mikor beadtam a papírokat februárban, sőt még akkor sem volt belőle semmi gond. Csak így utólag még mit lehet behajtani az emberen... Igazság szerint mondta a fiatalember, hogy teljesen mindegy, mi a magyarázat, ha akarok tartózkodásit akkor ki kell fizetni, mert addig nem halad az ügyem. 136 TL ugrott.
Hát persze kifizettük, majd a fiatalember nyugtázta a dolgot és mondta pár héten belül postázzák a tartózkodási kártyát.

Majd másnap újra cseng a telefon, ismét a hivatalból, hogy fáradjak be újra, mert valami megint van. Kicsit mérgesebbne és felháborodottan közöltem, hogy tegnap voltam bent és kifizettem a büntetést és azt mondták, hogy nincs más. Ismét nem tudnak információt adni telefonba, személyesen jelenjek meg. Nagyszerű.....
Idő közben a bevándorlási hivatal is elköltözött egy új helyre, persze káosz a köbön. Először visszaküldtek a régi helyre, majd onnan az új helyre. Nagy nehezen megtaláltuk a hölgyet, akivel intézni kellett az újra felmerülű problámát és kiderült, hogy csak rosszul számoltak, még 55 Tl-t be kell fizetnem, hogy rendben legyek.

Majd megkértünk a hölgyeményt, hogy nézze át a papírokat újra és most szoljon ha valami nem stimmel mert nekem is elkezdődött a munka és nem tudok minden másnap bejárni mert nem tudnak számolni... Erre a nő hát új a rendszer így bármi előfordulhat.....

Azóta várakozó állásban vagyok és kiványcsian várom mi jöhet még.....

2015. március 12., csütörtök

Tartózkodási engedély – avagy a kálvária második lépcsőfoka

Most már török feleségként reménykedtem, hogy a tartózkodási elintézése egyszerű és gyors lesz. Háátttttt…… Itt is városonként eltérhetnek a kért dokumentumok.
Kezdődhetett a versenyfutás az idővel, 5 napom maradt hátra, hogy lejárjon a turista vízumom. Eddigi statisztika azt mutatta, hogy legalább egyszer, de előfordult, hogy kétszer is vissza kellett menni, mert a kolléga ezt elfelejtette el mondani, hiányzik még az a papír, stb… Hál istennek most elsőre letudtuk.

Házasként, ami szükséges:
  • -       Lakcím igazolás ( Nüfus Kayıt Örneği)
  • -       Biztosítás (Sigorta)
  • -       Kimlik/Útlevél (+ fénymásolat)
  • -       Házassági dokumentum (aile cüzdan)
  • -       Fizetési kimutatás a férjemtől (maaş bordrosu)
  • -       4 db biometrikus fénykép
  • -       Adószám (vergı numara)

Első körben, hogy ne kelljen minimum 700 TL-t fizetni a biztosításra, ezért házasként a férjem biztosítása lesz az én biztosításom is. Ehhez be kell menni az illetékes Sigorta-hoz és bemutatni a házassági papírt, bemondani a yabanci kimlik numara-t és ezzel meg is történt. Valamint erről egy igazolást kell kérni.
Az első bökkenő akkor jött mikor a férjem a Nüfus-ba le akarta cserélni a személyi igazolványát, hogy bele legyen írva, hogy házas. Erre azt mondták neki, hogy még nem küldte le az Evlendirme Dairesi, így még nincs a systembe a házasság. Hiába van ott a papír, az nem számít, 10 napon belül… De 10 napunk már nem volt. Próbáltuk felhívni a bevándorlási hivatalt, hogy nagy gond-e, ha nem lesz kicserélve a személyi igazolvány, de természetesen nem vették fel a telefont. 2 nap próbálkozás után végre felvették a telefont és szerencsére nem csináltak belőle problémát.

Beszereztünk mindent, irány a bevándorlási. Mire sorra kerültem egy nem túl szimpatikus fapofa hölgy ablakához kerültem, aki lecsekkolt mindent, hogy megvan-e az a papír és emez és a fénykép? Mondom igen. Erre ő akkor mutassam meg. Persze nem fogadta el a fényképet és elküldött, hogy csináltassak olyat, ami biomertikus. Mondom rendben, de addig adjon sorszámot. Az felejtős, majd ha visszajöttem és bemutatom a biometrikus fotókat, majd akkor… Na jó, vettem egy nagy levegőt kirohantam a legközelebbi fényképészhez, majd ott a kezembe nyomtak szinte ugyan olyan fényképet, mint amilyet vittem. Újabb sorban állás, most egy másik nő ült ott, akinek már az volt a kérdése, hogy hoztam- e olyan igazolást, amin írva van, hogy megváltozik a nevem. Mondom, az benne van a házassági dokumentumban és különben is mikor felhívtuk őket telefonon ilyen papírt nem említettek. Egy pofavágás után, nagy kegyesen adott sorszámot. Szerencsére nincs most szezon és gyorsan ment a sor. El sem hittem, mikor az ügyintéző ránézett a papírokra és elsőre elfogadta és nem kötött bele semmibe. Már csak a fizetés maradt hátra.

Most jött a fekete leves. A kasszához igyekezve feltűnt, 3 fizetni valót is kaptunk. Gyorsan visszasiettünk az ügyintézőhöz kérdőre vonni, hogy mi ez a nagy összeg.
  • -       55 TL a plasztik kártya ára
  • -       363 TL a 2 éves tartózkodás ára
  • -   353 TL na ez nem volt világos. Ismételten törvényváltozásra hivatkozva kell befizetni. Jött a kérdés, hogy ugyan mire, mert legálisan tartózkodok az országba. Mivel tavaly hagytam lejárni a tartózkodásimat, átmentem Meis szigetére és turista vízummal jöttem vissza és most újra tartózkodásit hosszabbítok. Na ezt így nem lehet az új törvények szerint. Pedig tavaly itt a bevándorlásiba tanácsolták, hogy csináljam így… És különben is teljesen mindegy, mert amit kiadnak. azt be kell fizetni, ha akarok tartózkodásit.
Nagyot nyelve hát befizettük. Visszavittünk a számlát és megkaptam a kis papírocskát, hogy 3 hónap múlva mehetek a kész kártyáért. Ezek után ez a 2 év jól is jön, mert a bevándorlási hivatal közelébe sem akarok menni. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de itt már a lehúzásra mennek a dolgok…


2015. február 27., péntek

Házasodjunk török módra

Aki Törökországban házasságra adja a fejét, az elsősorban vegyen egy nagy levegőt, majd kitartást, türelmet és nyugtatót meg egy zsák pénzt. A legjobb tanács, amit adhatok, hogy úgy kérje ki mindenki a papírokat és úgy csináljon mindent, mint ahogy az illetékes hivatal azt kéri. Mert nemcsak városokban, hanem akár már kerületekben is eltérhetnek a kért papírok. 
Mi Antalyaban a Karaalioğlu Parkban lévő Evlendirme Daire-be mentünk érdeklődni. Jobb ha az ember először kérdez, mint hogy plussz köröket kelljen futni. Ugyis megvolt már a Magyarországra utazásom időpontja, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal.

A török fél részéről nem kell sok minden: 
        -   Személyi igazolvány (fotoğrafı nüfus cüzdan)
                     -    És egy igazolás a lakcímről megy hogy nem házas (ez egy papíron meg is van)

Magyarországról a következő dokumentumokat kellett beszerezni:
-       Családi állapotot igazoló okmány (evlenme ehliyet belgesi)
-       Születési anyakönyvi kivonat (doğum kayıt örneği)
-       útlevél

A családi állapotot igazoló okmányt a Központi Okmányiroda adja ki, 1133 Budapest, Visegrádi u. 110-112 alatt találhatóak meg és 3000 Ft-ot kell befizetni. Még hazafelé a reptérről kikértem. El sem hittem, hogy ilyen simán és gyorsan ment.
Következő lépés a születési anyakönyvi kivonat volt, melyet a születési hely szerinti illetékes anyakönyvi hivatal ad ki, 2000 Ft illeték esetében. Ezt is egyszerű volt elintézni.
Ezek után következhet a dokumentumok felülhitelesítése apostil-lal, amit a Külügyminisztérium csinál (1027 Budapest, Nagy Imre tér 4. E épület fsz.) darabonként 5500 Ft. Még aznap délutánra készen is lett. Én meg csodálkoztam, hogy ilyen zökkenő mentesen elintéztem mindent. Túl szép volt, hogy igaz legyen...

A fordítást én Antayaban csináltattam, de ezt meg lehet oldani az Országos Fordító Irodánál vagy a nagykövetségen is. És ezek után következett a fekete leves, az idegeskedés és a stresszes időszak. Itt Törökországban semmi nem megy egyszerűen sem könnyen.

Az első sokk akkor jött, amikor a fordító irodából felhívtak minket, hogyan fordítsák az ékezetes szavakat. Hát ember!!!! Én vagyok a hivatalos fordító, tőlem kérdezed? Nem kevés pénzt kifizet az ember és ilyennel hívnak fel? Biztos ami biztos telefonáltunk az Evlendirme Daire-ba, hogy hogyan legyen. Mi az ahogy tuti elfogadják és nem kötnek bele. Erre jött a következő sokk, ő telefonban ezt nem tudja, vigyik oda a félkész fordítást mert azt neki látni kell, és ugy tud válaszolni. Na akkor gyorsan felmarkoltuk a papírokat és bevittük megmutatni. Persze ékezettel nem jó mert a törökben nincsen ilyen ékezet így az “á” helyett legyen “a”. Rendben, szuper. Legalább ezt tisztáztuk, ki lesz javítva. A harmadik sokk, hogy belekötött a hölgyemény a családi állapotot igazoló dokumentumba, hogy nem szerepel törökül az a mondat, hogy a házasságnak nincs akadálya. Próbáltuk elmagyarázni, hogy ha oda van írva, hogy “bekar” akkor az azt jelenti, hogy nem vagyok házas és mi más akadálya lehetne egy házasságnak? De akkor is annak ott kell lennie, erősködött a nő. Ő a házasság kötési tanusítványra gondolt szerintem, hogy a házasságnak nincs akadálya, de ez a dokumentum már megszünk 2013-ban. És standard dokumnetumot adnak ki és azt a kezében fogja. Ismét a hölgy, hogy ez így akkor sem jó, mert a török törvények szerint ennek a mondatnak benne kell lennie. Mondtuk neki értse már meg, hogy ilyen már nincs és higgye el, hogy ez az egyesített, egyszerűsített dokumnetum van helyette. Ha visszamegyek Magyarországra akkor sem fognak másik papírt adni. Egy hivatalos dokumentumba nem írhatnak az ő kedvéért plussz mondatot. Erre a válasza az volt, hogy akkor beszéljük meg a fordítóval, hogy írja bele ezt az ominózus mondatot. Na felhívtuk a fordítót, aki élből elzárkózott ez elől, mert ő nem fog az állásával játszani, ha nincs ott ez a mondat, akkor nem írhatja bele. Közvetítettük a hölgyikének, aki még mindig értetlenkedett. De, de csak írja be a fordító, nem lesz baja belőle. Erre a fordítónak az volt a válasza, hogy, ha nem lesz semmi baj belőle, akkor a hölgyike írja oda tollal vagy ahogy akarja... Zsák utca... Ismét a nőszemély visszatért az eredeti teóriájához, hogy akkor Magyarországról kell hoznom ezt a dokumentumot. Ekkor már emelkedett hangnembem folyt tovább a szócsata. Hogy ha van ilyen papír akkor mutassa meg, hogy hogyan néz ki. Mert mi tudjuk, hogy ilyen már nincs, vagy hívja fel a konzulátust és kérdezzen utána.  A vége az lett, hogy már a nő is kiabállt, hogy ő itt a memur és ha akarja akkor elfogadja, ha akarja nem és visszaküld Magyarországra még X papírért. De nem akar tovább veszekedni és a képünket sem látni, így elfogadja csak a fordító javítsa ki az ékezeteket és noter által hitelesíttessük. Hát be kell vallanom nagy kő esett le a szivemről. A 4 oldal és az útlevél fordításért és a noter hitelesítésért összesen 800 TL-t kellett fizetni.

Az idő egyre jobban kezdett sürgetni, mert turista vizumom volt és a 90 napból kb. maradt 3 hetem. Mikor jött a hir, hogy a párom testvére korházba van így azonnal induljon keletre. Megbeszéltük, hogy rendezze le a dolgokat és rohanjon vissza. Kicsit elhúzódott a dolog, de még időben visszaért.

Ezek után következhetett a kötelező vérvizsgálat. Mi magán korházba csináltattunk az idő szűke miatt. Sorba sem kellett állni, és még aznap megvolt az eredmény, ennek költsége 150 TL volt. Majd a sağlık ocağıhoz mentünk  rapor-ra. Odaadtunk ennek a háziorvos félének a véreredményt hogy akkor oké-e minden, meg értékelje ki. Hát a nagy értékelés az annyi volt, hogy “hersey normal”. Vekünk töltette ki a papírt, amit kért még az Evlendirme Daire és száguldottunk bemutatni a papírokat és időpontot kérni, anyagiakat rendezni. Az aile cüzdan kiskönyvért 75 TL-t kellett befizetni.


Hála istennek már nem kötöttek bele semmibe, de a legközelebbi dátum március 4 volt. Ismét pánik, mivel február végén a vízumom lejár és még arra is kell időt hagyni, hogy a bevándorlási hivatalba elintézzük a tartozkodási engedélyt. Jöhetett a “nem-e lehetne-e” kérdés. Pár napom van hátra, legyenek már megértőek. A megértésük plussz 100 TL-be került és igy 2 nap múlvára kaptunk is időpontot. Utána már minden rendben zajlott. De mág a kálvária nem ért véget...


2015. január 29., csütörtök

Trabzon

Ismét elérkezett az idő az éves nyaralásunkhoz, vagyis ebben az esetben teleléshez. Az idei úti célunk Trabzon és környéke volt, a mogyoró, a tea és Nagy Szulejmán szülővárosa. Január 18-22ig tartott a kirándulásunk és szerencsénkre az időjárás is kegyes volt hozzánk. Végig 14°C volt, hó pont ebben az időszakban nem esett és köd sem volt. Ennél jobbat nem is remélhettünk volna az év ennek a szakaszában.
Néhány szót a városról: Régi nevén Trapezund-ot, az i. e. 8. században alapították milétoszi kereskedők. Legendák szerint, amint a tenger felől megpillantották a négyszögletes sziklaformációkata parton, felkiálltottak: “Trapezusz” (trapéz). Ebből származtt a Trapezund, majd később a Trabzon elnevezés. Kiemelkedő központ volt mind a római, mind a bizánci korban. Trabzon magyar testvérvárosa Szigetvár.



1.      nap: Sok mindent nem tudtunk tervezni erre a napra, mert 16:30ra érkeztünk meg a trabzoni  reptérre és már sötétedni kezdett. Még a reptéren béreltünk autót és nekiláttunk megkeresni a hotelunkat. Este még bementünk a központba egy sétára, hogy lássuk mégis egy kicsit a városból.



2.    nap: Korán útnak indultunk, mert minden téli nyitva társban üzemel, ami azt jelenti, hogy négy órakor már zárnak. Első és az egyik legjobban várt úti célunk a Sümela Monostor volt Maçka városa mellett, az Altındere Nemzeti Parkban 45 km-re Trabzon-tól. Ahogy távolodtunk a tengerparttól, kezdett egyre hűvösebb lenni, havas tájak jeletek meg és egyre kétségesebbé vált a közlekedés. A Nemzeti Parkba autóval 10 TL a belépő, érdemes ebben a hidegben kifizetni, mert pár kilométer még hátra van. Utána meg már csak hólánccal felszerelt dolmuş-sal lehetett tovább menni, ami szintén 10 TL/fő (oda-vissza). Mi bevállalósok voltunk, nem akartunk várni a buszra, így gyalog vágtunk neki a 1,2 km-nek felfelé a hóban egy hegyi ösvényen. A tetejére felérve kell a monostorba való belépőt fizetni, ami 15 TL, de múzeum kártyával kiváltható. A görög-katolikus monostor eredete kr.u. 385 környékére tehető I. Theodosius császár uralkodása idejére (375-395), mikor is az erre barangoló athéni Szent Barnabás előtt megjelent Szűz Mária. A jelenés alapján Barnabás egy ikont talált egy közeli barlangban. Ezt követően ő és testvére, Szofróniusz a barlang helyén egy monostort alapított. A monostor jelenlegi formáját a 13. században nyerte elAz I. világháború során az orosz betörést azonban kicsit megszenvedte és ezt követően 1923-tól a népességcsere miatt lassan teljesen elnéptelenedett. A kitelepített szerzetesek semmit sem vihettek magukkal, így nagyon sok ikont a föld alá temettek. 















Az épületkomplexum bejárati kapujához 64 lépcsőfokos feljáró vezet, majd egy 600 fő befogadására képes belső udvarba jutunk. A monostor fő elemeit képzik: szikla templom, néhány kápolna, konyha, “tanuló szoba”, vendégház, könyvtár. A bejáratnál rögtön lehet látni egy nagy aquaduktot, ami a vizet szállította a monosotrba és egy őrszobát, ami a bisztonsági funkciókat látta el. Csak ámultunk és bámultunk, tényleg olyan szép mint a képeken, sőt szebb is élőben. Az óra már delet ütött, indultunk is tovább, viszont visszafele már megvártuk a buszt. J




Turista könyvek írnak az Akarsu köyü barlangról, ami ott van Maçka vonzáskörzetében, visznont nem látogatható, mint utólag kiderült. Egy másik monostor is van a közelben, a Vazelon Monostor, ahova szintén szerettem volna eljutni, de sajnos a hó miatt megközelíthetetlen volt. Este felé értünk csak vissza Trabzonba, és ismét a központ (Atatürk Alanı) felé vettük az irányt. Itt található az 1529-ben épített Iskender paşa Cami, mely szépen dekorált oszmán mecset. Szinte minden este bejöttünk a központ, mert itt van a legnagyobb élet, sétáló utcák, kávázók, teaházak és az utca embereinek játszó zenészek, ha valakinek kedve támad táncra is perdülhet. A Fekete-tengernél a hagyomány őrző tánc a horon és egy kemençe nevezetű hangszerrel játszák.












3.    nap: Ezen a napon Trabzonban maradtunk és a város nevezetességeit fedeztük fel. Elsőnek az Aya Sofiya Múzeumba mentünk, ami mondhatni nagy csalódást okozott. Csak az előtérben hagyták meg a falfreskókat, a belső teret mecsetté alakították át. A kupolát és a fenti részeket egy hálóval eltakarták így nem lehet a freskókból látni semmit. Az Aya Sofiya nyugati részén egy harangtorony is található, ami szintén freskókkal van díszítve, de az sem látogatható…











Megnéztük a trabzoni várat onnan csodás kilátás tárul a vár alatt elterülő Zağnos völgyre, ami egy hosszú, zöld park együttes kis patakkal. A következő állomás az Ortahisar Fatih Cami volt, ami bizánci templom volt eredetileg. Az idők folyamán sok átalakításon ment keresztül a templom, 1461-től mecsetként használják. Ekkor Sofu Ali bey a város kormányzója egy előfolyosó, minaret, imafülke és szószék hozzáépítésével alakíttatta camivá. Utána a Gülbahar Hatun Cami és Türbe következett, ami 1514-ben épült I. Yavuz Szelim megbizatásából, édesanyja Gülbahar Hatun (Nagy Szuleyman nagymamja) emlékére. Sajnos egyik mecsetbe sem tudtunk bemenni, mert csak imák idejében vannak nyitva és akkor nem szívesen látott vendégek a turisták...



Ellátogattunk a 2 szintes Trabzon Múzeumba is, ahol az alsó szinten archeológiai terem, a felső szinten, pedig minden más található, például fegyverek, ékszerek, igazolványok, faragott szószékek. Valamint 1924-ben Ataürk is vendége volt a kúriának és az ő részére berendezett szobák, konyha, fürdőszoba is látható.











Szent Anna Templom (vagy más néven Küçük Ayvasil) elég eldugott helyen van és nem volt könnyű megtalálni. De nem csak ennél a templomnál szenvedtünk meg. Minimális dolog van kitáblázva Trabzonba. Így elmondhatom hogy sokszor több időt töltöttünk keresgéléssel, mint amennyi időt az adott látványosság megnézésével. Ez az örmény templom a legöregebb a városban, a 9. századból származik. A bejárat felett bizánci domborművek (feszület, angyalok) és írás látható. A templom 3 hajóval rendelkezik és 3 szentéllyel. Sajnos csak a puszta kőfalak maradtak meg. 






















Trabznban található még 2 monostor, amit szerepelt a terveim közt, viszont a Boztepe lankás leejtőjén levő Kızlar Monosor felújítási munkálatok miatt zárva. Így ismét csalódottan a másik monostor felé vettük az irányt, ami már külterületen található. A Kaymakli Monostor elsőre érdekes látványnak bizonyult, mivel a mai napig 3 idős ember él a monostor mellett. Vagyis a monostor falához építették a házukat és a monostor egy részét használjál fészernek. Valamint a monostor falához vannak kötelek erősítve és arra teregetnek. Nem akartam hinni a szememnek. De szerencsére nagyon készségesek voltak, rögtön hozták a kulcsot a bejárathoz és beengedtek minket a monostor belső részébe, ami viszont lenyűgöző volt. Csak kár hogy ennyire elhagyatott kívülről. A monostort a 15-16. Században építették egy 12. századi görög templom maradványaira, majd a 18. században renoválták. Jézus krisztusnak szentelték a monostort és az egyetlen örmény monostor Trabzonban.






















Atatürk köşkü: Soğuksu negyedben található, szinte Trabzon egyik legmagasabb pontján. 1924-ben Atatürk, mikor először látogatott el a városba, nagyon megtetszett neki a villa. A trabzoniak nagyrabecsülésük szimbólumaként Atatürknek ajándékozták az ingatlant, de csak 2 napot töltött mindössze itt az első miniszterelnöke Törökországnak 1937-ben. 1943-ban lett múzeumnak nyilvánítva a kastély, ahol Atatürk használati tárgyai, bútorait és fényképeket lehet megtekinteni. A belépő 3 TL. Este természetesen ismét a központban kötöttünk ki egy kis zenehallgatás, teázás erejéig. És ezzel be is fejeződött az utolsó napunk, Trabzon kipipálva, a szállásunk is a következő napra már Uzungöl-be volt foglalva.











4.  nap: Erre a napra gondolkodtunk két program között. Az egyik ami felvetődött, hogy ellátogatunk Batumi (Grúzia) városába, ami 210 km Trabzontól. Vagy a másik, hogy ellátogatunk egy cseppkőbarlangba majd utána irány Uzungöl, hogy még nappal körbejárhassuk a tavat. A másodikat választottuk, mivel inkább kultúrálódni akartunk és nem bevásárolni. Az egyik legismertebb cseppkőbarlang Düzköy vonzáskörzetében található, Çal Barlang a neve, 50 km-re található nyugatra Trabzontól. Hegyes-völgyes, dimbes-dombos varázslatos út vezet Düzköy-ig, onnan már földúton vagy egysávos „érdekes” betonúton lehet elérni a barlangot. Az ottani élet és emberek, mint a könyvekben, díszes, hagyományőrző szoknya a nőkön, sötét fejkendő fekete tengeriesen megkötve, hátukon fonott kosár, melyben teát gyűjtenek… 



Csak mentünk és mentünk és még mindig nem voltunk ott 10 km volt kiírva, de mentünk már vagy 25 km-t. Néha olyan érzésem volt, hogy lemegyünk a térképről. Mikor már addig mentünk, hogy ismét elértük azt a pontot, hogy nem tudunk tovább menni a hó miatt és csalódással kell nyugtázni, hogy ennyit utaztunk a semmiért. Egyszer csak felnéztem és ott volt a barlang, hát nagyon megörültem… A barlang bejáratánál egy vízesés látható, felett egy hangulatos teázó belevájva a hegybe. Ahogy bementünk, a legelső érzés a csontig hatoló hideg volt, végig egy kis patak vezet a barlangban és a patak felett egy fából eszkábált szűk hídon lehet haladni. 200 méter után kettéágazik az út. Összesen kb. 600 méter a barlang, ahol álló- és függő cseppkövekkel találkoztunk valamint denevérekkel. Gyönyörű a környezet és a barlang is lélegzetelállító volt. 









Egy tea után ideje volt indulni Uzungölbe, 150 km még előttünk állt. A terület természetvédelmi zónává van nyilvánítva. Most alig volt ember és a tó is be volt fagyva, de nyáron a turisták kedvelt célpontja. Tökéletes mind, aki pihenni, vagy aki aktív kikapcsolódásra vágyik. Mi csak egy könnyű sétát tettünk, valamint este is meg másnap reggel is nem szalasztottuk el az ott vesztegelő vadkacsákat megetetni.  























5.  nap: Elérkeztünk az utolsó napunkhoz, este 20:40-kor indult vissza a gépünk Antalyaba, így volt időnk elautózni még Rize városába. Mikor megérkeztünk legelősször az tünt fel, hogy minden villanyoszlop tele van az exminiszterelnök, jelenlegi köztársasági elnök portéjával. Ezen kívül néhány iskolát, kolégiumot, egyetemet is ról neveztek el tisztelegve előtte, mivel Rizében nőtt fel. A város gazdaságának fő mozgatója a környéken termesztett tea, melyet a városban dolgoznak fel. Innen származnak a leghíresebb teakészítmények Törökországban. 


Felmentünk a várba, ahonnan rálátni az egész városra. Minden vár, magas pont, kilátó elmaradhatatlan része a teázó, így kicsit fel is melegedtünk a teától és a város látképében is gyönyörködhettünk. A vár története a bizánci idők előttre nyúlik vissza, és még az oszmánok is használták. Mára már nem sok minden maradt meg a két részbő álló várból. Egy is séta után indultunk vissza Trabzonba, egy utolsó tea a központban és irány a reptér.



Nagyon kellemes időt töltöttün a Fekete-tengernél, szeretnénk majd egyszer visszatérni, de nyáron. A most látott havas táj is megbabonázó volt, de ez a térség nyáron a legszebb, mikor minden zöldben pompázik. Hazafelé már a következő nyaralást terveztünk, még jó néhány része az országnak felfedezetlen maradt...