Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2011. december 20., kedd

Hires magyarok Törökországban

Thököly Imre Emlékház (İzmit - Kocaeli):

2008. november 14-én nyílt meg Izmitben – mely ma Kocaeli nagyváros része – a Seka parkban a Thököly Emlékház, amely az 1701–1705 között száműzetésben itt élő Thököly Imrének állít emléket. A ház mellett többnyelvű emléktáblát helyeztek el. 2005-ben, halála 300. évfordulóján utcát neveztek el róla.

A gyermek Thökölyt 8 évesen Apafi Mihály erdélyi fejedelem kinevezte Máramaros, majd Árva vármegye főispánjává. Wesselényi-szervezkedés bukása után Erdélybe menekült. Itt bekapcsolódott a Magyar Királyság elleni harcokba, majd 1680. január 8-án a felkelők fővezérükké választották. 1685-ben a törökök Váradon elfogták, és 1688-ig fogságban tartották. Ezt követően a törökök oldalán vett részt a visszafoglaló háborúban, de az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében az Oszmán Birodalom belsejébe száműzték, ahova számos híve követte. Később felesége, Zrínyi Ilona is követte.

Zrínyi Ilona 1703. február 18-án hunyta le szemét, Thököly pedig 1705. szeptember 13-án tért örök nyugalomra.

Hamvait 1906-ban hozták Magyarországra felesége, Zrínyi Ilona, mostohafia, II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és neje Csáky Krisztina, Esterházy Antal, Sibrik Miklós maradványaival együtt. Thököly Imre földi maradványait a késmárki új evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.

II. Rákóczi Ferenc Emlékház és Múzeum (Rodostó):

A törökországi Rodostó városa, mely 1720 és 1735 között adott otthont a Magyarországot elhagyó, „bujdosó” II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek és kíséretének, az elmúlt évszázadokban a magyar emigráns lét szimbólumává vált.

A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot (1703 – 1711) lezáró szatmári békét a fejedelem élete végéig nem fogadta el. Előbb Lengyelországba, majd Franciaországba menekült, innen 1717 őszén III. Ahmed szultán meghívására érkezett kis udvartartásával Törökországba. Az emigráns évek politikai tevékenységénél mégis sokkal inkább számon tartja az utókor II. Rákóczi Ferenc írói munkásságát, államelméleti és vallásos műveit. A rodostói termékeny szellemi műhelyben sorra születtek az Elmélkedések, az Emlékiratok, a Vallomások, az Értekezés a hatalomról – hogy csak néhány művet említsünk.

1906-ban a fejedelem és bujdosótársainak hamvait ünnepélyesen hazaszállították Magyarországra, és újratemették, a rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig összegyűjtötték. A fejedelem ebédlőpalotájának tartott törökországi épületben 1968 óta működik a Rákóczi Emlékmúzeum. A házat 2007-ben felújíttatta a Magyar Köztársaság, 2010 februárjától pedig az erdélyi magyar fejedelmet és családját, a szabadságharcot és az emigráció életét bemutató korszerűsített kiállítás, valamint többnyelvű tárlatvezető rendszer várja az idelátogatókat.


Kossuth Múzeum (Kütahya):

Az 1848–1849. évi magyar szabadságharc bukása után Kossuth Lajos 1849. augusztus 17-én elhagyta Magyarországot és török felségterületre lépett, ahová 5000 menekült követte.

Az osztrák és orosz diplomácia nyomásra a legveszélyesebbnek ítélt, menekülteket Kütahyába internálták. Kossuthot és kísérőit az ottani laktanya épületében szállásolták el, ahonnan Kossuth később átköltözött abba a 18. századi két szintes polgári épületbe, amely ma a múzeum épülete.

A volt kormányzó az emigrációban kiterjedt levelezést folytatott, politikai leveleket és tanulmányokat írt török államférfiakhoz, az isztambuli angol és más követekhez. Törökül tanult, és tökéletesítette angol nyelvtudását is. Kidolgozta Magyarország új, önkormányzati alapon nyugvó alkotmánytervezetét, amelyben a nemzetiségi kérdések megoldását továbbra is Magyarország területi érintetlenségéhez kötötte.

1851. augusztus 22-én hivatalosan közölték Kossuthtal, hogy elhagyhatja Törökországot. Először Angliába, majd Amerikába utazott, hogy a magyar ügy mellé állítsa a közvéleményt. Végül Torinóban telepedett le, ahonnan Magyarország függetlenségének kivívása érdekében tevékenykedett 1894. március 20-án bekövetkezett haláláig.

A kütahyai házában felállított kiállításon bemutatásra került Kossuth dolgozószobája, egy teremben utalásszerűen az 1848–1849. évi szabadságharc eseményei, a 19. század közepének magyar gazdag polgári és paraszti, valamint a török polgári életmód viseletekkel és tárgyakkal.


Erdélyi magyar ágyúmester: Edirnében élt és olyan ágyúkat gyártott, melyeknek Fatih Szultán Mehmet is köszönheti, hogy elfoglalta Konstantinápolyt.

Széchenyi Ödön: az első tűzoltóságot rendezte be Isztambulban, és az ő nevét viselő Tűzoltó Múzeum is itt található.

Bep Apó: A szabadságharc bukása után Bem József Törökországba menekült és az Oszmán hadseregben tevékenykedett. Ekkor felvette az iszlám vallást és a Murad (Murat) nevet is.

Csakhogy a közelmúltból is emlitsek valakit: Mészöly Kálmán: a török válogatott szövetségi kapitánysága után a Fenerbahce focicsapat főkapitánya volt, majd az Altay Izmir vezetőedzője lett.

2011. december 13., kedd

A nyár slágerei

Most, hogy beköszönt a tél, sokszor jutnak eszembe a dallamos, vérpezsditő pop slágerek, ezek mellett természetesen az érzelmesebb dalok is. Nyáron szinte ezek a dalok folytak a rádióból. Nekem több kedvencem is van, aki szereti a populáris török dalokat, itt biztos talál olyat, ami bekúszik a fejébe, és onnan nem akar kijönni. J Kellemes nosztalgiát és zenehallgatást.

Gülşen – Yeni biri
Sertab Erener - Istanbul
Hande Yener – Havaalanı
Gökçe - Tuttu Fırlattı
Bengü - Aşkım
Ajda Pekkan feat.Tarkan - Yakar Geçerim Yeni 2011
Tarkan – Işim olmaz
Hande Yener feat. Sinan Akçıl – Atma
Atiye – Budur
Hadise – Superman
Murat Boz - Geri Dönüş Olsa
Rafet El Roman - Direniyorum

2011. december 7., szerda

Török szőnyeg


Manapság a szőnyegek másodvirágzásukat élik. Számos méretben, formában, színben, anyagban és minőségben kaphatók, ízléstől, pénztárcától függően.
A török szőnyegeket két nagy csoportba sorolhatjuk:
  • kilim (általában szőtték és a falra akasztották őket, tarisznyát, takarót, esetleg ruhaneműek is készültek ezzel a technikával)
  • hali (csomózott technika, inkább a földre terítették őket)
Bizonyos, hogy már a közép-ázsiai nomád törzsek készítettek kézi csomózású szőnyegeket, és valószínűleg innen terjedt tovább a Közel-Keletre, és a világ számos pontjára.
A régen az első háziasított állat a ló volt, mely segítséget nyújtott a vadászatban, teherhordásban és vándorlásban is. A vándorlások során az emberek sátrakat használtak, természetesen ekkor még bútorok nem voltak, a sátor legfontosabb eleme a hali volt mely, egyaránt szolgált fekvőhelyként illetve takaróként.
Idővel a ló mellett egyre fontosabb szerep jutott a kecskéknek és a bárányoknak, melynek a szőre nélkülözhetetlen volt a kilim készítésénél. A szőnyeg alapjául a kecske, juh, bárány, stb. szőre szolgál alapul melyet összesodornak, és így megkapják a kilim szálait, melyet természetes festékekkel festettek meg.

A világ legrégibbnek tartott szőnyeget az Ural hegység környékén a mai Mongólia területén találták meg. A nomád törzsektől eredeztetik, pontos korát nem tudjuk, de I.e az 5. századra saccolják. Az első szőnyeget 1953-ban találták meg és 1,89 x 2 méteres. Nagyon vékony selyemszerű gyapjúból készült, 10 cm²- en 36 000 csomó található. Szarvas, griffmadár, geometriai elemek, virágok díszítik, piros, fehér és kék színű. A történészek megállapították, hogy „Gördes” csomózással készült, melyet más néven török csomónak is neveznek. A lényege ennek a technikának, hogy duplán csomózzák meg, melynek köszönhetően az erőteljesebb használat során nem kibomlik, hanem még erősebben tart a szál. Ezért is lehetséges ilyen régi szőnyeg fennmaradása.
Az arab világban szimpla csomót használnak, mely nem teszi lehetővé, hogy olyan hosszú ideig megmaradjon egy szőnyeg.
Találtak még szőnyegeket Türkmenisztán területén is a 3. és 4. Századból, melyek durvább gyapjúból készültek és minták sem voltak olyan kidolgozottak illetve nem volt festve.
A szőnyegkészítés művészete mindig is a törökök és török népcsoportok által lakott területeken fejlődött ki.

Több száz különböző stílusú szőnyeg létezik Anatólia térségén belül is, a földrajzi elhelyezkedés meghatározza a stílust. Nyugaton, a stilizált virágmintával, madarakkal, életfával díszített szőnyegeket a kevés szín, elsősorban a különböző árnyalatú piros jellemzi. Itt nem annyira a nomádok, hanem leginkább a falusi mesterek őrzik a régi trák szőnyegszövés hagyományait.
A Torosz hegység területén élő yörük nomád törzs leginkább kecskeszőr felvető szálas, rusztikus szőnyegeinek jellegzetessége a színek bátor, felszabadult használata.
Kelet-Anatólia kurdok lakta vad vidékein a sötétebb, gyakran fémszálakkal díszített, a szövőszék keskenysége miatt általában két részben szőtt, néha szokatlanul hosszú kilimek a jellemzőek.

2011. december 2., péntek

A fesztivál folytatódik



December 1-én került megrendezése Ránki Dezső és felesége Klukon Edit zongoraművészek előadása az Antalyai Kulturális Központban, 20.30-kor.

A Liszt Ferenc tiszteletére a koncert, a Liszt Est nevet kapta. Az előadás első felében a Fasut szimfóniát hallgathattuk meg, a továbbiakban pedig 12 karácsonyi zenét játszott a Ránki-Klukon páros 4 kezes verzióban.


Köszönet ez úton is a szervezőknek, a koncert után találkozhattunk a zongoristapárossal. Nagy meglepetés ült ki az arcukra, mikor meghallották, hogy magyarok is itt voltak a koncerten. Alkalmunk volt pár szót váltani, kedvesek és barátságosak voltak nagyon, pár közös fénykép, majd a fesztivál emlékplakett átadása következett és interjú…

2011. november 27., vasárnap

12. Antalya Piyano Festivál



A híres rendezvény november 25-től december 17-ig kerül megrendezésre, immáron 12. alkalommal a Kulturális központban (Antalya Kültür Merkezi) . A koncertsorozaton számos külföldi és török művész lép fel. Itt meg kell, hogy említsem Boldoczki Gábor trombita művészt, aki a megnyitón lépett fel, valamint december 1-én hallhatjuk Ránki Dezső és Klukon Edit koncertjét.

A fesztivállal egy időben került megnyitásra a Liszt Ferenc kiállítást, melyet Antalya polgármestere, Mustafa Akaydın nyitott meg. A kiállítás Liszt Ferenc 200. évfordulója emlékére rendezik a Kulturális Központ Lobbyjában, ami bemutatja Liszt életét, munkásságát, kéziratait, kottáit.

A megnyitó koncert 20.30-kor kezdődött, Boldoczki Gábor trombitakoncertjével, a neves Gürer Aykal karmester irányításával, valamint az Antalyai Szimfónikus Orchestra kíséretében.
Majd az est egyik fénypontja Fazıl Say zongoraművész előadása következett. Eszméletlen, hogy Fazıl mit művel a zongorával, engem teljesen lenyűgözött.
Az estét, pedig az Isztanbul szimfónia zárta, Burcu Karadağ, Hakan Güngör és Aykut Köselerli közreműködésével.


A megnyitó után hivatalosak voltunk egy fogadásra is, ahol lehetőségünk volt találkozni az ankarai magyar nagykövettel, Antalya tiszteletbeli magyar konzulával, és Boldoczki Gáborral is.

2011. november 24., csütörtök

Felső Düden Vízesés



A napokban tettünk a párommal egy kis kirándulást a Düden vízesésnél. Bár a reggelek
és az esték már hűvösek, napközben a hőmérséklet eléri a 18-20°C-t, szóval az idő kiváló, aki kirándulni szeretne.

Tömegközlekedéssel mentünk, ahol lakunk, onnan van közvetlen busz a vízesésig. 1,5 líra a belépő, ami nem egy összeg azért a csodálatos látványért.
A Düden vízesés Antalya külvárosában, Varsaknál található, 10 kilométerre északi irányba a városközponttól. Torosból ered a folyó és 60 km hosszú. 2 ága van az egyik a Felső Düden, a másik pedig az Alsó Düden, vagy Karpuzkaldiran. Gyors folyású, bővízű folyó, 20 méter az esése.
A vízesés egy gyönyörű természetvédelmi parkban található, ahol piknikezni is szoktak. Érdekes türkiz színe van a víznek. Ezt a színt a Toros mészkőhegységből kivont egyes ásványoknak köszönheti. Állítolag Nagy Sándor, mikor ezen a területen járt, a lovát a vízesésnél itatta meg és ezért nevezik a vízesést Sándor vízesésnek is…


Belépve a park területére 2 irányba indulhatunk el, az egyik a barlang felől közelíti meg a vízesést, ahol láthatjuk a vízesést hátulról is, a másik, pedig a Düden folyó mentén juthatunk el a vízesésig. Én ezt az utóbbit jobban kedvelem.


Természetesen, mint minden turisták által látogatott terület, a bazárosokat itt is meg lehet találni. A bejárattól nem messze rögtön szouveníres üzletbe és néhány étterem szerűségbe ütközünk, ahol meg lehet kóstolni a hagyományos török ételeket, mint a Kebab, Gözleme, Kokoreç…
A kis folyót, ha követjük egy szűkebb, kanyargós lépcsősoron haladva lejuthatunk a völgybe. A lépcsőzés során nehezen lehet kibírni, hogy méterenként ne álljon meg az ember fotózni, szinte minden méter újabb érdekes látványt nyújt. A vízesésnek van több alága, amik különböző utakat keresve esnek a mélybe.


Több helyen padok és asztalok vannak, bárki leülhet, piknikezhet, vagy csak simán gyönyörködhet a táj szépségébe. Leérve a völgybe egészen közel lehet menni a vízeséshez, majd az út egy barlangrendszerben folytatótik.


A barlangban, kicsit nyirkosabb a levegő, csúszós a föld, néhol alig 1,5 méter magas a belmagasság, az embernek össze kell húzni magát, ha át akar férni… Ami engem lenyűgözött, hogy kis ablakocskákra hasonlító lyukak vannak a barlang falában, amik a vízesésre néznek. Tovább haladva bejuthatunk a vízesés mögé, ahol már beázást tapasztalhatunk, ezért ide már nem sokan merészkednek.


Ha valaki Antayaban jár semmi esetre se hagyja ki a vízesést és a barlangot, szerintem ez az egyik legszebb természetvédelmi parkja a városnak…

2011. november 18., péntek

Tartózkodási engedély


Ismételten a tartózkodási engedély meghosszabbítása előtt álltam, mivel lejárt a munkavállalási engedélyem, szükségem van az ittléthez turista tartózkodásira . Egyszer már írtam erről a témáról, de most egy kicsit konkrétabban mik is kellenek hozzá, és milyen nehézségei vannak a tartózkodási engedély intézésének.


Először is, ha valaki Ikamet-et (tartózkodási engedély) szeretne, vegyen egy nagy levegőt, kitartást és türelmet. Itt sem mennek könnyen a hivatalos dolgok intézése, bár hála Istennek nem kell fél napokat sorban állni, mint Magyarországon, de itt is megvannak a buktatók…

A tartózkodási engedélyt minden városban az illetékes Emniyet Müdürlüğü-ben , a Yabancılar Şube Müdürlüğü részen kell intézni. Itt Antalyaban, ez Uncalı kerületben található.


Amire szükség van:
  • meg kell venni a kék kiskönyvet (ez maga a tartózkodási engedélyt igazoló kiskönyv). Ha már megvan, akkor nem kell új, csak ha betelik. Ez jelen pillanatban 150 líra.
  • bankszámla kivonat (extre), melyen természetesen pénznek is kell lennie. Vagy elfogadnak egy pénzváltást (euro, dollár) igazoló szelvényt is, persze az összegnek a kért tartózkodási idő fejében kell lennie. Ez 500 dollár/hó összegben van megállapítva.
  • adószám (Vergi numarası)
  • néhány fénykép
  • útlevél, mind a képről és mind a belépéskor kapott vízumról 1 fénymásolat

Nekem már megvolt a kék kiskönyvem így nem kellett azt megvenni. Megvolt a bankszámla és az adószám is. Ezeket egyszer kell elintézni és utána könnyebben megy minden.

November 15-én járt le a munkavállalási engedélyem, így 1 nappal előtte elmentünk egy kedves barátnőmmel, aki a kollegám is egyben az Emniyet Müdürlüğü-be elintézni a hosszabbítást. Először ahhoz az ablakhoz kell menni, ahol adnak 2 papírt. Az egyik, hogy mi célból kéred a tartózkodást (munka, turista, házasság, stb… és mennyi időre), a másikon az adatokat kell kitölteni (név, cím, telefonszám, anyja neve, apja neve, stb…).


Majd visszamenni ugyan ehhez az ablakhoz, és itt adják a sorszámot, utána csak kivárni, míg sorra kerülünk. Itt jött az első csavar. Az ott ülő, nem túl intelligens kishölgy nézett, mint borjú az újkapura, hogy most ő mit csináljon. Hogy lehetne a munkavállalási engedélyből turistát csinálni. Hát egyszerűen IPTAL (törlés) a munkavállalási, másik pecsét és máris turista az engedély. Erre a kishölgy azt így nem lehet, meg kell várni, amíg lejár utána lehet csak hosszabbítani. De ember, holnap lejár!!! Azt akkor sem lehet, menyjünk vissza 15-e után. Vagy vigyünk egy igazolást, hogy már nem dolgozunk a cégnél.

Jah, szezonmunkát végzünk, vége a szezonnak, lejár 1 nap múlva a munkavállalási, minek a papír??? Kérdeztük, hogy azt miért nem lehet, hogy itthagyjuk a papírokat és csak 2 nap múlva kezdik el intézni? Természetesen ilyet sem lehet. Kicsit csalódottak voltunk, de hát mit is tegyünk???


Folyt köv 4 nap múlva. Ha lejár a tartózkodási akkor sem kell aggódni, mert mindenféle büntetés nélkül 15 napig még az országban lehet maradni. Mi 4 nap után mentünk vissza, hogy tuti 15-e után legyünk. Szerencsére csak számot kellett kérni, mert már ki voltak töltve a papírok. Hála Istennek egy kedvesebb és egy munkáját jobban értő ember ablakához kerültünk. Beadtuk a papírokat, egy szokásos ellenőrzés, megvan-e minden. Utána adnak egy szelvényt, amire rá van írva mennyit kell fizetni. Ezt az összeget a napi dollár árfolyamához viszonyítják. Nekem a 6 hónapos turista tartózkodási engedély 91 lírába került.

Ezzel a kis szelvénnyel el kell baktatni a pénztárhoz, újra kivárni a sort, kifizetni a megállapított összeget. Ekkor kérik el az adószámot, majd a mellette lévő ablaknál megkapom a kifizetést igazoló dokumentumot. Majd fogom ezt a dokumentumot és visszaviszem ahhoz az emberhez, akitől a fizetésről szóló bizonylatot kaptam. Ilyenkor már nyert ügyem van, még egy szignó, majd kiállítanak egy papírt, hogy mikor mehetek vissza a kész, meghosszabbított Ikametért, ennyi. Nekem 1 hét múlvára adtak időpontot.


Lehet, kicsit bonyolultan hangzik, de nem akkora ördöngösség. Próbáltam lépésről-lépésre leírni a papírok intézésének a menetét. Remélem sokaknak tudtam segíteni…


Egy kis segítség:

Annak idején nehéz volt elintézni a bankszámla nyitását, mert a legtöbb bank kér tartózkodási engedélyt. Na, de a tartózkodásihoz kell bankszámla. Ilyenkor vagy valaki visz egy pénzbeváltási bizonylatot, melyet döviz-ben (pénzváltó iroda) tud beszerezni, így megoldható a tartózkodási és utána lehet bankszámlát nyitni. Én mindenképen bankszámlát akartam nyitni, a legtöbb bankban NEM-et mondtak, de a GARANTI bankban sikerült elintézni. Azóta elvileg nem kell tartózkodási a bankszámla nyitásához, de bank válogatja. Az orrom alá toltak egy 100 oldalas paksamétát, amit laponként szignóznom kellett. PFFF… Beletelt egy kis időbe, de meglett.


Adószám beszerzése: ez a hivatal Antalyaban Konyaaltı részen található. Párommal mentünk, oda kellett egy pulthoz állni és mondtam, hogy adószámot szeretnék. Az útlevelem és a vízumomról kellett egy fénymásolatot adni, valamit bemondani egy címet, és már ki is állították az adószámot. Mindössze 10 percet vett igénybe.

Fényképet bármelyik sarki fényképésznél lehet csináltatni, 8 és 12 darabos igazolványképeket lehet kérni. A 8 db-os 8 líra. Vagy, ha van egy régi kép bescannelik és annyit csinálnak, amennyit kérek. Szintén nem drága.

Állás

Egy hirdetés:

Olyan agilis, kreatív és jó kommunikációs képességekkel rendelkező embereket keresek – elsősorban Törökországban élő magyarokat, vagy éppen „kimenő félben” lévő magyarokat ( mint jó magam! J ) – akikkel komolyan lehet együtt dolgozni!

Érdeklődni lehet az alábbi elérhetőségek bármelyikén: Molnár Böbe +36 30 6995298

molnarbobe@gmail.com, ill. skype: molnar.bobe, msn: molnar_bobe@hotmail.com

2011. november 17., csütörtök

Építkezés

Építészetileg az oszmánok sokmindent kölcsönöztek a szeldzsukoktól, de a 16. századra forrta ki magát az igazi oszmán építészet. A mai napig is sok oszmán ház maradt fenn. Főleg Antalya Óvárosában lehet sokat látni. Ismertetőjegyük: az also része a házakna
k kőből épült, a felső szintnek van egy kis kiugró része. Ez már fából, gerendákból készült. Egyrészt könnyebb mint a kő, másrészt a gerenda és a kő találkozása egy kis mozgásteret biztosít a fának, hogy mozogni tudjon, ha földrengés van. Kaleici városfalain belüli házak a kikötőig az UNESCO világörökség részét képezik, ezért nagyon nehezen lehet kapni engedélyt, az átalakításokra.


18-19. századi oszmán korabeli házaknál 3 féle udvarbelsőt különböztetünk meg: L, I, U alakúakat. Kívülről festették a házakat, egy-két helyen fafaragás is megfigyelhető, mint díszítés. Kedveltek voltak az udvarbelsőben kőberakások vagy kis kertek kialakítása. Ezek a kőberakások a régi korok klímájaként funkcionáltak, leöntötték vízzel és onnan tudott párologni a víz. Sok esetben többféle színű kőből készült és különböző dekorációs alakzatokat raktak ki.


Az építkezések szakemberek, mérnökök és a tulaj együttes összefogásával zajlik. Aztán, ha a főépítész is rábolint, természetesen miután megvizsgálta a lakást, hogy törvényesen megfelel-e mindennek, kibocsájtja az engedélyt és már be is lehet költözni. Mindennek megvan egy bizonyos limitje, hogy milyen határokon belül mozoghatnak az értékek (belmagasság, lépcsők, erkély elrendezés…) Ha a megállapított magasságon felül épít valaki szobát, azt hatóságilag leromboltatják és a tulajdonost, úgyszintén az építészt is megbüntetik. Vagy például, ha csak 1 szoba nem felel meg a követelményeknek, de nem lehet megbontani , egyszerűen befalazzák…


Sok érdekes dolgot láttam török házaknál. Bármennyire is mesteremberek, tisztelet a kivételnek nem fektetnek akkora gondot az egyenes és a párhuzamos kivitelezésére… Előfordul, hogy a szoba ablaka nem az utcára néz, hanem az oldalfalon van kialakítva és átláthatunk a másik szobába, vagy a szomszéd ablakára… Az ablakok szorosan egymás mellett vannak, s rendszerint négyet kell egy szobába vágni, hogy az kellő világítást kapjon. Érdekesség például, kerülik, hogy a szobák egymásba nyíljanak.


Hagyományos, átlagos török lakás elrendezése: 2 szoba, nappali, vendégszoba, fürdőszoba, vendég wc, nagy erkély (esetleg kettő erkély). Nem ritkák a doublex lakások sem, amik dupla alapterületűek. Alapterülete minimum 100 m2 és ez még kicsinek számít. Azért építenek ekkora lakásokat, mert a mai napig a generációk együtt élnek, több gyermek születik, mint az európai országokban (statisztikailag 2,7 gyerek családonként), valamint sokszor érkeznek vendégek, akiknek szállást kell biztosítani. A vendégfogadás, hogy a családnál lakik a vendég vagy rokon és nem panzióban, ez természetes.

Egy érdekesség, hogy nem sok családi házat lehet itt, Antalya és környékén látni, inkább apartmanokat építenek és elég közel egymáshoz. Kevés a házakhoz tartozó kert. Bár sok szép zöld park, pálmafa, szökőkút együtes van, de a házak nagyon egymásba vannak épülve. Mai napig hatalmas építkezések zajlanak Antalyaban, minden talp alatnyi területet megpróbálnak beépíteni. Az utóbbi időben ennek köszönhetően kibővült Antalya határvonala, Beldibitől Aksuig terjed és eléri a 80 kilométer távolságot és ez 1,5 millió lakossal társul…

2011. november 10., csütörtök

Bayram nálunk.

Vasárnap megkezdődött a Bayram. Tulajdon képen nálunk szombaton mondhatni már ünnep volt. Mivel, pároméknál szanaszét van mindig a család. Egyik fele Batmanba (anyuka, kistestvérek), Kadir öccse katona Erzurumba, apuka Erzincanba dolgozik, nagybácsi és Kadir Antalyaba. Ünnep alkalmából Kadir apukája eljött Antalyaba pénteken, szombaton meg is volt a kurban (áldozat) megvásárlása. Mégpedig ünnep idejekor vannak gyűjtőhelyek, ahol kis karámokban tartják a levágandó állatokat, a család nagyságától függ, milyen állatot vesznek (marha, kecske, birka…). A lényeg, hogy az állatnak páros újjú patásnak és 2 évnél idősebbnek kell lennie.

Párom apukája ki is választott egy 26 kilogrammos szép fekete kecskét. Ott a helyszínen le is vágták ima kíséretében, és Mekka fele fordulva feldarabolták. Én ebből csak annyit tapasztaltam, mikor Kadir beállított egy nagy kecskecombbal, hogy meghozta a kurbant és daraboljam fel és főzzek majd valami finomat. Furcsa volt megfogni, mert még meleg volt a husi…


Aznapra hivatalosak voltunk a családhoz egy esti barbecue kecskére, ami nagyon finomra sikeredett. Az ünnepi hús nem arról szól, hogy ami nem kell, az megy a mélyhűtőbe, hanem az adakozásról. Egy részét megeszi a család az ünnepek alatt, meghívják a rokonokat, barátokat, ismerősöket, jobb helyen a szomszédnak is visznek, a többit pedig elajándékozzák, eladakozzák szegényeknek… A vacsora után elmentünk egy plázába (Özdilek Park) vásárolni új ruhákat. Általában ünnepek idején (Ramadan, Kurban Bayram) mindenki megajándékozza magát vagy a szeretteit új ruhaneművel. Mondjuk, én jobban szeretem az olcsóbb dolgokat, és inkább többször vásárolok keveset. Ők, pedig egyszer, de akkor istenesen. Ami rögtön feltűnt, hogy kirakták a mélygarázs bejárata elé a megtelt táblát, és a pláza környéke is tele volt. Pár kilométerre találtunk csak parkolót. Kezdtem örülni, talán ingyen osztanak valamit, hogy ennyien vannak. De korai volt az örömöm, belépve a plázába minden bolt tele volt, lökdösődtek az emberek, egymás kezéből kapkodták ki a ruhákat, léptek egymás lábára… húúúúú, ezt leírni nem tudom, hogy milyen hangulatok uralkodtak odabenn. Ekkor gondoltam, hogy holnap kitör a háború, ezért vásárol mindenki pánikszerűen. De semmi háború nem volt, csak mindenki shopping lázban égett. Az első boltban el is ment a kedvem a vásárlástól és a továbbiakban csak megfigyelőként járkáltam. Aztán egyszer csak megszólalt párom apukája, hogy nézelődjek, mert szeretne nekem venni valamit. Mindegy mit, csak válasszak valamit, ami tetszik. Nagyon jól esett ez a gesztus, gyorsan be is választottam egy szép fekete csizmát és viszonzás képen meghívtam másnapra őket egy igazi magyaros kecske kurban pörköltre.


Mondanom sem kell az egész vasárnap takarítással, porszívózással, mosással és persze főzéssel telt. Ha egy dolog lenne, amit el lehetne törölni, akkor az a házimunka lenne…….. Párom okosan próbálta volna kivonta magát az ügyes bajos dolgokból, de a fürdőszoba és konyha takarítása az rá maradt. Ő reggel felvette a legszebb újonnan vásárolt ruháit, elegáns bőrcipőt és nekiindult végiglátogatni a barátokat, ismerősöket. Estére meg érkezett a család.
De addigra még össze kellett hoznom azt a francos pörköltet, na de én meg a főzés??? Kis óvatossággal, de nekivágtam és isteni jóra sikerült az összes elfogyott. Egy párszor próbáltam már pörköltet csinálni, de nem volt egyik sem ilyen finom. Azóta a pörkölt lett az egyik kedvenc étele a páromnak…

Este még kimentünk kicsit az Óvárosba, tettünk egy nagy sétát. Érdekes volt, hogy sok üzlet az ünnepek alatt is nyitva van. A nagyobb haszon reményében nem zárnak be, mert ilyenkor mindenki többet költ, és nem sajnálja a pénzt olyan dolgokra, amiket amúgy nem venne meg. A plázák is rendkívüli nyitva tartással üzemelnek, éjfélig nyitva voltak. Ahol tudnak, ott kedvezményekkel csábítják be az embereket. Például a mozi ára csak 6 líra volt. A villamosokon ingyen lehet ünnepek idején utazni. Egyedül az állami hivatalok vannak zárva 3, esetleg több napig… Utána minden megy a régi kerékvágásba.

Így utólag is mindenkinek iyi bayramlar!!

2011. november 6., vasárnap

Kávé kultúra


A kávé "felfedezése" Jemenben valamikor a 15. század közepén történt, a kereskedők és a zarándokok közvetítésével a 16. század elejére már az oszmánok is ismerték. . A későbbiekben, különösen a misztikus szerzetesrendek tagjai, a szufi dervisek éltek szívesen ilyen szerekkel, hogy a titokzatos szertartásaikon elűzzék a fáradságot. Az első kávéházak csak az 1550-es évek közepén nyíltak meg a birodalom központjában, Isztambulban. Nagy Szulejmán uralkodása alatt mintegy 50 kávéház kezdte meg működését. Ez a szám a 16. század végére 600 fölé emelkedett.

Mi sem jellemzi jobban a kávé hatását a törökökre, mint az, hogy egyik fő étkezésüket, a reggelit a kávéhoz való viszonyáról nevezték el. Amikor a török ember reggelizik, akkor kahvaltit vesz magához, vagyis "kávé alá valót"… Sőt minden janicsár ezrednek külön kávéházat is nyitottak. A kávé később magával vonzotta egyéb élvezeti cikkek használatát is, mint a dohány. Az emberek már nemcsak a kávé, dohány hanem a társaság miatt kezdtek járni a kávéházakban. Így nem véletlen, hogy egy török közmondás is mondja, aki barátaival török kávét iszik, negyven évre megtartja őket…
A 17. századtól jelentek meg a vízipipák, a későbbiekben a nehéz drogok hívei szintén külön kávéházakba csoportosultak, amelyek hasisszívók kávéházak néven lettek ismertek.


A kávét megjelenése pillanatától kezdve kormányzati és vallási körök rosszallása kísérte. Mekkában történt az első kísérlet arra, hogy a kávé fogyasztását és a kávéházakat betiltsák. Szultánok is több rendeletet behoztak a kávé ellen, de nem tudták betartatni, amíg IV. Murad meg nem jelent. Elrendelte a birodalom területén működő összes kávéház lerombolását, továbbá halálbüntetés terhe mellett betiltotta a kávé és a dohány használatát. A szultán ezúttal arról is gondoskodott, hogy a rendeleteket szigorúan végrehajtsák. Éjszakánként a városi őrséggel járta Isztambult, s akit dohányzáson vagy kávéiváson kapott, annak sorsa bevégeztetett. Reggelente az utcákon heverő holttestek jelezték a szultán elszántságát. Murad halála után ez a szigorúság enyhülni kezdett, s a tilalmak lassanként feledésbe merültek. Ám Atatürk forradalma óta a török nép is leszokott róla, egyre jobban a háttérbe szorult a kávé fogyasztás, ehelyett teaivóak lettek, olyannyira, hogy a tea lett a nemzeti ital Törökországban.

Ebből fakad, hogy itt isszák a legtöbb teat, statisztikák szerint fejenként évente 2,5 kg-ot. Ha kínálnak illik elfogadni, hiszen ez a barátság jelképe.


De visszatérve az eredeti témához a török kávé (türk kahvesi), mert ha csak kávét mondunk az 2in1 vagy 3in1 Nescafe itt!!!! Még véletlenül sem a kotyogós, lefőzőtt kávé. Kevés az a hely, ahol lehet rendes, a Magyar ember számára kávénak nevezett italt kapni.


A török kávé elkészítése eltérő a megszokottól, ugyanis egy cezve nevű kis nyeles fémkannában főzik az extra finomra őrölt kávét és vele együtt a cukrot. A cezve felfelé keskenyedő, s a tetején újra szétnyíló formája elősegíti a hab képződését, amikor felforr a kávé. A kannába helyezett kávéra és cukorra vizet töltenek, azt felmelegítik, s a forráskor képződött habból minden csészébe kanalaznak egy keveset. Ezután a kávét újra felforralják, és feltöltik a csészéket. Már a rendeléskor meg kell adni, ha cukrosat szeretnénk, ugyanis a csészébe kitöltve ülepedik le a zacc, később már nem szabad kevergetni. A kávé elfogyasztása után a zaccból jósolni szoktak…


2011. november 2., szerda

Bazár




Engem mindig is magával ragadott a török bazár feelingje. Itt Antalyaban 2 bazár vagy, ahogy a török mondja, Pazar van.

Az egyik az Óvárosi Bazár, amely a turisták számára van. Szinte minden megtalálható (ruha, souvenír, fűszerek, ajándéktárgyak…) De a helyiek nem itt vásárolnak, mert drágább, mint a piac…

A magyar nyelvben a bazár sokféle olcsó tömegcikket árusító üzletet jelent, vagy olyan átjáróházat, amelynek udvarán üzletek vannak. A kisebb városokban a bazár csak egy szűk utca, az árusok standjaival. A nagyobb városokban, például Isztambulban, a bazár utcáinak hossza több kilométer.


Ez az igazi piac minden kerületben egy héten egyszer van. Ilyenkor fogom a kis rózsaszín virágos gurolós kocsimat és nekivágok a piacnak. Nagyon praktikus ez a kis kocsi, szinte mindenki itt ilyennek jár vásárolni. A sok szatyor nem vágja az emberek kezét, nem kell számolni és figyelni hány szatyrom is volt, nameg a legfontosabb lehet nyugodtan kotorászni a bazárban, a szatyrok nem zavarnak.
Csak 1 hétre előre vásárolom a zöldségeket, gyümölcsöket, utánna újra piac és lehet friss dolgokat venni...


Ahol én lakok ez mindig a keddi napra esik, ez Antalya egyik legnagyobb és szerintem egyik legjobb piaca is egyben. A bazárosoknak előre egy évre, vagy fél évre ki kell fizetni a helypénzt az önkormányzatnak és utánna kivihetik a kis portékájukat eladni. Ezen felül nem kérnek semmilyen termelői igazolványt vagy vállakozói igazolványt, mint Magyarországon. Ugymond az állam nem lehetetleníti el a gazdákat...


Reggel 8-9 óra környékén elkezdenek kipakolni és estig maradnak az eladók. A szűk kis utcácskákba bazár idején lehetetlen közlekedni autóval, mivel a standok elfoglalják az utakat. A gazdák jobb esetben egy álványra, vagy standra pakolnak ki, de jobb híjján a földre kiterített nejlonzsák is megteszi. A nap vagy az eső ellen egy felállított napernyő vagy egy kihúzott ponyva véd.

Ennek a bazárnak is több része van, külön van zöldséges rész, gyümölcsös rész, ruhás-textiles rész, halas rész, állatos rész, tejtermékes rész, sőt még háztartási felszereléses rész is. Mivel Törökország önellátó, szinte semmiből (mezőgazaság) sem szorulnak behozatalra.


Ezért is szeretek itt vásárolni, mert tudom, hogy a fóliában termesztett terméket veszem és nem az import, kényszerérett zöldséget, gyümölcsöt. Persze meg és is szeretek olcsón vásárolni és a texti termékeket (ruha, ágynemű, terítő, stb...)


5-10 max 15 líráért megkapom. Sokszor egy nagy kupacban ki vannak a ruhák dobálva és az eladók próbálják túlkiabálni egymást hogy nálam darabja 10 líra, a másik: nálam darabja csak 5 líra. Imádom ezt a millijőt ami ott van...



2011. október 25., kedd

Egy kis hangulatjelentés


Hát ezek a vendégek csak nem akarnak elfogyni… A gépek, amik jönnek, még mindig tele vannak és az utolsó nagy hajtás az őszi szünet idejére esik.

Két kollegám már nem dolgozik, négyen maradtunk. Lett egy kis búcsú buli szervezve kettőjük tiszteletére, ami nagyon jóra sikeredett. Jó volt összeülni, iszogatni, borozgatni egy kicsit csak ennek az lett a vége, hogy itthon volt egy kis összezörrenés. Párom nem vette olyan jól, hogy késő este, kicsit illuminált állapotban tértem haza. Volt is egy kis mosolyszünet, amiből ismételten kezdünk kilábalni. Nem tudom meddig fog ez még menni. Sok még mindig a veszekedés. Amikor az ember pont azt érzi, hogy sínen van a kapcsolata, mindig akkor robban a bomba. De ez már csak így van…


Az én részemről is volt egy robbanás. Na, megtudtam mire is jók még a tűzoltók. Az egyik esti sétánk alkalmával párom ügyesen bent felejtette a kulcsot a zárba. Ez még nem is lett volna probléma, ha nem belülről lett volna. Persze ez csak akkor derült ki mikor hazaértünk a bevásárolt nagy adag fagyival és nem tudtunk bemenni. Ment a dilemma, hogy törjük be az ajtót? Vagy másszunk át a szomszéd erkélyéről? (Ami persze távol van). Feszegesük hátha kinyílik? Amikor 1 óra próbálkozás után még mindig ugyan ott tartottunk, jött egy pasas, aki elmondta, hogy ő is így járt és a tűzoltókat kell kihívni, 110 a számuk.
25 perc várakozás után egy nagy tűzoltó autó, természetesen szirénázva megérkezett.
És egyre több ember tódult az utcára, hogy itt valami van… Én nem tudtam hova rejtsem el magam, olyan ciki volt a sztori. A kedves tűzoltók felemelték a kis liftjüket a 3. emeletre és már meg is volt oldva a szitu, az emberek meg lassan elkullogtak, hogy itt nem is történt semmi komoly… Mérges voltam Kadirra, hogy felelőtlenül a zárba hagyta a kulcsot és ráadásul a doboz fagyi is megolvadt, ki kellett dobni. De éljenek a tűzoltók. :)

Még egy kis stressz, hogy a párom öccse szeptemberben bevonult katonának, csak az az egy bökkenő van, hogy megszökött. Hát nem tudom mi lesz belőle, lecsukják, vagy én nem is merek belegondolni. Ez nem vicc, itt komolyan veszik az ilyeneket. Lehet, hogy a napokban történtek miatt (megöltek 24 katonát keleten) ez is közrejátszott a szökésben. Hamarosan kiderül. Azóta is felvonulások és tüntetések vannak városszerte…

A végére egy kis érdekesség. A minap a piacon találtam egy érdekességet. A természet egyik csoda krumplija. Nem is mondok többet, a fénykép magáért beszél.

2011. október 12., szerda

Visszatérés


Hát újra itt vagyok, hosszú ideje nem jelentkeztem, de ez a szezon annyira nehéz és hosszú, hogy nem volt energiám szerkesztgetni.

Bár a szezonnak még mindig nincs vége, a járatok lecsökkentek heti 3 gépre. 1 hónap van hátra és vége…

Egyik felem nagyon várja a végét, a másik nem. A munka stresszben és idegeskedésben nem volt mentes, viszont 4,5 hónapig nem lesz mit csinálni.


Sok minden történt ebben a fél évben, jó is, rossz is. A nagyfokú megterhelés, szinte szabadnap nélküli munkanapok, a stressz igencsak rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Mivel nemrég élünk csak együtt alapból is fel volt adva a lecke, erre még jött a sok idegeskedés és sajnos egyikünk sem tudta levezetni a feszültséget, csak egymáson. Ami sose vezet jóra. Elég volt, ha a másik csak rosszul állt a szeme, vagy nem úgy szóltunk egymáshoz és robbant is a bomba. A történelem ismétli egymást, elég sokszor volt török magyar háború köztünk… Sajnos egy fáradalmas nap után még egymás energiáját jobban elszívtuk. És szép lassan mindketten kikészültünk mentálisan. 2 hete jött el a csúcspont, volt egy nagy veszekedésünk, aminek majdnem szakítás lett a vége. De a végén mégis sikerült mindent megbeszélni.
A sors úgy hozta, hogy megismerkedtem egy médiummal és kérdeztem a jövőmmel kapcsolatban. Nekem jókat mondott, de a páromnak sajnos nem. És nem jósolt közös jövőt. Sok mindenbe beletrafált, de lapjában véve nem hiszek az ilyesmibe. Szerintem magunk alakítjuk sorsunkat és nincs előre megírva. Én ezen hamar túltettem magam, de Kadir nem. Bár mennyire is hülyeségnek tartja, és nem hisz benne. Rá sokkal nagyobb hatással voltak a mondottak, mint rám. Majd az idő eldönti, hogy mi lesz.
Szóval ez már tényleg kivágta a biztosítékot és csak további veszekedéseket hozott. Végül is ebben a kapcsolatban, mint hogy kiderült én sokkal érettebben gondolkodom, leültünk sírások közepette átbeszéltük a dolgokat, voltak, amiket fájdalmas volt kimondani, de ki kellett. Próbálunk mindketten türelmesebbek lenni egymással, és nagyobb toleranciával bírni. Nagyon nehéz, de úgy látszik átlendültünk ezen a nagy hullámvölgyön. Egyikünk sem szeret engedni, de néha kell, mert ha csak a saját igazunkat követjük az utunk soha nem találkozna. Egyrészt ezek a problémák a kultúrából fakadnak, a párom előtt nincs élő példa, hogy is mennek ezek a dolgok. Nála a családban minden nő otthon van és háztartásbeli. Apukája nagyon sokat távolt van, jó ha évi 3-4x hazalátogat egy kis időre. Na, ilyen kapcsolatot én nem akarok. Ezt meg nekem kell megértenem, ha nincs tapasztalata, mert persze én vagyok az első lány, akivel együtt él és a szüleitől sem látott semmi ilyesmit nekem kell megmutatnom mindent ezzel kapcsolatban. Rettentő nehéz… Ő mondta, hogy nem akar török lányt, meg aki otthon van, viszont nem volt arra felkészülve, hogy ez mivel jár. Mivel jár, ha nem ő a kenyérkereső, ha nem ő a családfenntartó, ha nem várja otthon senki étellel, és takarítani is többször kell, ha mindig később érek haza, mint ő, ha külön elképzeléseim vannak.
Tudja ő is, hogy nem egy egyszerű eset a miénk, de gyűrjük egymást, próbálunk mindenen átlendülni. De megoldódni látszanak a dolgaink. Különben is szezon után teljesen más színben fogunk látni majd mindent. Megszűnik a folyamatos terhelés és egy kicsit nyugisabb lesz az életünk… De erről majd később beszámolok.


Egyetem: hát megint jött egy svédcsavar. Sajnos idén sem tudta a párom elkezdeni az iskolát. Írtam, hogy 2 évvel ezelőtt felvételizett a Konyai Selcuk egyetemre, ahova fel is vették. Mivel nem közvetlen a középiskola után ment egyetemre, az iskola elküldte katonának. 15 hónap ugrott. Szeptember 26-án kezdődött volna az iskola. Itthon szépen összecsomagolt, hogy költözik Konyába, amíg én dolgozok, ő keres lakást. Újabb nehézségek. Na, ott lakást találni még nehezebb, mint Antalyaba. Sokkal drágább is és sokkal zárkózottabbak az emberek. Itt kezdődött a probléma. Utána, az első napon közölték vele, hogy törvényváltozás volt és áttették normál képzésre. Úgy járt volna iskolába, hogy az első évben csak németet tanul és aztán kezdte volna meg az alapképzést. Viszont, hogy az említett törvényváltozás miatt, aki nem kezdte el tavaly az egyetemet, őket automatikusan áttették normál képzésre, nyelv nélkül. Csak ezzel az a baj, hogy Kadir soha nem tanult németül, érdekes lett volna business némettel indítani, szóval garantált a bukás… Mondta párom, hogy nem tudta tavaly elkezdeni, mert hát az iskola küldte el katonának és erre csak a vállukat húzták hát ez a törvény most és ez van.
Így úgy döntöttünk, hogy maradunk Antalyaba, itt nyelviskolába jár, amit már el is kezdett. 1 év alatt felfejleszti magát amennyire csak tudja utána már lehet kezdeni ezt a francos iskolát. Hát így legyen.


Család otthon megvan. Szokás szerint anyukámmal vannak problémák. Kirúgták a munkahelyéről a szenvedély betegsége már ideáig fajult. A sok hazudozás meg a hiányos kasszát megunták a munkáltatói és útjára bocsájtották. Érdekes módon a médium mondta, hogy van egy pszichés beteg a családomban, aki ha nem kezelteti magát, akkor soha nem gyógyul meg, csak rosszabb lesz… 8. hónapja, amióta kiköltöztem mindösszesen 3x hívott fel telefonon. Mindenki mással hetente vagy kéthetente beszéltem. Erről ennyit…


Végezetül maradtunk abban a lakásban, ahol eddig éltünk. Kicsit kezdenek realizálódni a dolgok, pihenésre és nyugalomra van szükségem és utána minden mehet a megszokott kerékvágásban. Kadirral azon vagyunk, hogy boldogok legyünk és a kapcsolatunk újra kiegyensúlyozott legyen. Ami már elkezdett pozitív irányba változni a sok probléma után… Hamarosan folyt. köv. És addig is néhány kép ízelítőnek .