Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2012. november 29., csütörtök

Kirándulás Kappadókiába


Most így a szezon után, hogy már nincs túl nagy turista roham, végre nekem is van egy kis szusszanásnyi időm és van lehetőség túrázgatni Törökországban. Februárban Isztambulban jártunk, most  a választásunk  egy 3 napos Konya-Kappadókiai túrára esett. Vasárnap reggel meg is kezdtük utunkat barátainkkal + egy kiskutyával. J

10 óra körül már Konyába is voltunk és a Mevlana Múzeumba vezetett az első utunk, mely Dzsalal ad-Din Rumi  a legnagyobb perzsa szúfi misztikus filozófus és költő emlékének szentelt múzeum. Belépve a múzeum kapuján, több sírboltot és mauzóleumot, valamint derviscellákat láthatunk. A cellákban különféle értékes kincsek, relikviák, ereklyék, textilek, imaszőnyegek, Koránok vannak kiállítva. Van egy etnográfiai része is a celláknak, ahol betekintést nyerhetünk a dervisek mindennapjaiba, hogy hogyan volt berendezve a szobájuk, milyen volt a konyhájuk, hogyan is teltek a napjaik... Ezek kisméretű, szögletes fülkék voltak, egy bejárattal, szűk ablaknyílással és egy tűzhellyel. Mindegyik felett kupola magasodott, és mellette egy vékony, csúcsos kémény. A cellákban általában ketten laktak, csak a magasabb rangúaknak járt külön cella. Az udvarban különálló türbék is vannak, itt található Hürrem Pasa és Fatma Hatun sírja is.












A mauzóleum a 13. Században épült, a  falakon a Korán-idézeteken, verseken kívül Mevlana bölcseletei, intései is olvashatók, bent sajnos nem lehet fényképezni. Összesen 65 szarkofág található a hosszú sírkamrában, itt nyugszanak Mevlana gyermekei, unokái és családjának számos más tagja. Ott jártunkkor inkább törökökkel volt tele a mauzóleum, mint turistákkal. Mindenki Mevlana gigantikus szarkofágjánál időzött a legtöbbet, imádkoztak, Koránt olvastak. A múzeumkert közepén, a hagyományokhoz híven tisztálkodó kút található, hogy a hívek megfelelően el tudják végezni az ima előtti rituális mosakodást.



A múzeum megtekintése és egy gyors ebéd után már indultunk is tovább, hosszú az út még Nevşehirig, valamint sok mindent szerettem volna még megnézni. Már Konyában érezhető volt a hűvösebb időjárás, az antalyai 20°C-hoz képest, itt csak 8°C volt. Sőt, ahogy a hegyeken keresztül jöttünk még -1°C-t is mutatott a hőmérő… 



A következő állomás Sultanhanı volt, ami Aksaray előtt kb. 50 km-el található. Impozáns karavánszerájnak számított a szeldzsuk időkben, I. Alaeddin Keykubat építette a 13. században. A selyemút mentén található és itt megpihenhettek a kereskedők, vándorok, utazók. Nagyon szép, faragott márvány bejárattal rendelkezik az épületegyüttes, belépve egy nyitott és egy zárt részt lehet megfigyelni, ennek köszönhetően télen és nyáron is tudták használni a karavánszerájt. A komplexum közepére építették a mecsetet, kétoldalt pedig a szobákat, raktárat, konyhát alakítottak ki. De helyet kapott még török fürdő is.




Folytatva utunkat Nevşehirig már meg sem álltunk, a városközpontban tettünk egy sétát, majd megkerestük Göremébe a szállásunkat. Egy barlanghotelben foglaltam szállást, ami tényleg nagyon autentikus volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, rögtön mutatták is a szobáinkat egy helyi macska kíséretében. Amint nyílt az ajtó a macska már bent is volt és ugrott a radiátorra, mondhatni a macska nagyobb volt, mint a kiskutyánk. J Mivel sötét volt, már amikor megérkeztünk, így nem láttunk sokat a környezetből, de másnap reggel, amikor felkeltünk elképesztő látvány volt, hogy közvetlen felettünk található néhány igazi barlanglakás, némelyikben a mai napig élnek. A hotel panorámája kifogástalan, és a Göremei Szabadtéri Múzeum is csak 2 percre volt autóval, így reggeli után ott kezdtük a napot.


 Göremei Nemzeti Park 1985 óta fent van az UNESCO világörökségek listáján. Göreme ókori és jelenlegi városa is itt található. Kappadókia a 20. század közepe óta a világ érdeklődési körébe került, s ezért ez a térség Törökország egyik legfontosabb turisztikai, idegenforgalmi központjává vált. A térségben több, mint 400 templom található és megannyi barlanglakás.





A bejáraton kívül található a Tokali templom, keletkezése a 10. Századra tehető. Göreme legnagyobb temploma és a freskói az egyik legjobb állapotban maradtak meg az összes templom közül. A freskók témája: Jézus születése, a bűntelen gyermekek lemészárlása Heródes király parancsára, menekülés Egyiptomba, Jézust megkereszteli Szent János, a csodálatos kenyérszaporítás, Jézus meggyógyítja a vakot, Lázár feltámasztása, az utolsó vacsora, Júdás árulása, stb… Ide még nem kell belépőt fizetni, csak, ha belépünk a múzeum területére. Szerencsére mindannyiunknak van múzeumkártyája, így sehol nem kellett sorban állnunk a bejutáshoz, tényleg nagy segítség, akinek van.



A bejárat mellett láthatjuk rögtön a Női kolostort, ami 6-7 szintes és 300 apácának adott otthont. Megtalálható bent egy kis kápolna, konyha, ebédlő és cellák, amikben laktak. Jelenleg renoválás miatt nem látogatható.



Szent Bazil templom: a 11. Századból származik ez a sziklatemplom. A freskókon kívül egy csontváz is található bent. Úgy tartották, akit a templomban temetnek el, az egyenesen a menyországba jut.












Almás templom: a templom bejáratához egy alagút vezet. Az egyik arkangyal egy almát tart a kezében, ami a földgolyót, univerzumot szimbolizálja, innen is az elnevezés. Az ábrázolt témák Krisztus életéből és az Új-Testamentumból valók. A leginkább alkalmazott színek: kék, sárga, vörös, barna és fehér. A sziklatemplomnak 4 oszlopa és 9 kupolája van.



Szent Barbara templom: nevét Nikodémiai Szent Barbaráról kapta, aki hitét soha, még apja kedvéért sem tagadta meg. A legendák szerint ezért apját villám sújtotta. Szent Barbara freskóján kívül néhány kezdetlegesnek ható kép is megtalálható, melyek a gonosz elleni harcot ábrázolják, valamint geometrikus motívumok is fellelhetők.

Kígyós templom: sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Tódort ábrázolja, ahogy legyőzik a sárkányt, ami a gonoszt szimbolizálja. Valamint Szt. Ilona és Nagy Konstantin császár keresztet tartva is látható. Ebben a templomban is tártak fel sírokat.



Haladva tovább elérkezünk egy komplexumhoz, amiben konyha, raktár ebédlő és egy 40 fős asztal is megtalálható. A kivájt mélyedés a padozatban főzőtűzhelyként szolgált.


Szandálos templom: A templom bejáratát egy vaslépcsőn feljutva tudjuk megközelíteni, ez a legkisebb oszlopos, kereszt alapú templom Göremében. Több elmélet is létezik a néveredetére, az egyik, hogy a freskók figuráinak lábán található szandálok sokfélesége miatt, a másik, hogy a bejáratnál talált szandál lábnyomok miatt. A freskók témái: Jézus születése, megkeresztelése, a szent Háromkirályok, bevonulás Jeruzsálembe, Júdás árulása, a keresztre feszítés, levétel a keresztről, Lázár feltámasztása… A templom alatt egy ebédlő is megtalálható.



Göremét elhagyva Paşabağ-ba és Ürgüpbe mentünk megnézni a híres tündérkéményeket. Az időben 8,5 millió évet kell visszamenni, amikor vulkánkitörések sorozat után a nagy esőzések és a száraz időszakok váltakozása, na meg persze a szél munkája megkezdték a környék karcsú tornyainak formálását. A leghíresebb a teveforma és a három szépség alakzat.

















Majd megnéztük a Galambok völgyét, de csak felülről, senki nem volt elég merész bevállalni a 4 km-es túrát. Még nem is a hosszúsággal van a baj, hanem azzal, hogy ha lemászunk a völgybe , onnan vissza is kell mászni… J Így, csak felülről csodáltuk a völgyet. Valamint itt található Kappadókia egyik nevezetessége is, hogy néhány csupasz fa teleaggatva kék szemekkel (nazar boncuk) de tényleg mindenféle méretben és mennyiségben.



A nap végére maradt az Uçhisar-i erőd. Ami a környék egyik legmagasabb pontján található. Az erőd egy vulkáni tufa eredetű ablakokkal és alagutakkal. Innen csodálatos kilátás nyílik. Még egy kis nézelődéssel egybekötött vásárlás is belefért, majd fáradtan visszaindultunk a szállásra.






Az utolsó napra maradt Kaymaklı földalatti város és az Ihlara völgye. Kaymaklı 20 km –re található Nevşehirtől. Már a hettita időkben léteztek ilyen földalatti városok, melyet védelem céljából vájtak ki a jól megmunkálható tufából hosszú évek alatt. Veszély esetén egy egész település lakossága lemenekült ide, akár 7-8 ezer ember és több hónapig is élhettek lent a föld alatt. A városok mélysége kb. 50 méter volt, azaz 8-9 emelet. Itt Kaymaklıban 4. Szintig 25 méter mélyre lehet lemenni. Akinek klausztrofóbiája van, eszébe se jusson lemenni. Sok csoport volt, mikor ott voltunk és nehézkesen lehetett nagyon haladni.















A felső szintek szolgáltak az állatok tartására valamint raktárhalyiségek voltak kialakítva. Volt itt templom ahol keresztet lehet látni a falon, iskola, borok tárolására alkalmas helyiségek, konyhák, melyeknek érdekes módon nem volt kéménye, mert a füst alapján az ellenség könnyen rátalálhatott volna az emberekre, sőt  még temető is volt lent. A folyosó rendszereket  gyakran 1 személyessé szűkítették és néhány helyen csak guggolva lehet közlekedni, hogy ha mégis betörne az ellenség, akkor egy oldal irányú fülkéből könnyű legyen hárítani a támadást. Több ajtó is megfigyelhető, amit hatalmas „malomkővel” lehetett eltorlaszolni, ami akár 500 kg-t is nyomhatott, és ezek az ajtók csak belülről voltak zárhatók. 

  
Kaymaklıból az Ihlara völgy felé haladva lehet látni a 3268 méter magas Hasan hegy havas csúcsát, ami a második legmagasabb pont közép Anatóliában. Valamint az út során több földalatti város is felfedezhető, bár nagytöbbségük nem látogatható.

Az Ihlara völgyét  a Melendiz-folyó vájta ki a tufarétegekbe. A völgy 14 km-es szakaszból, mi a közepénél tettünk egy 3,5 km-es túrát, ami elég fárasztó volt mivel lefele kb. 500 lépcső vezet le, szerencsére a másik oldalon egyenes út vezet a kijárathoz. Bár sok templom ezen a részen nem található, de a természeti környezet látványos. Mi a Dániel templomba mentünk be, a név onnan jön, hogy Dániel próféta van ábrázolva két oroszlán között. A freskók témája az angyali üdvözlet, Jézus születése és a háromkirályok, akik érdekes módon itt nem ajándékot visznek a született Jézusnak, hanem hírt visznek, hogy megszületett. A völgy vége felé több barlanglakás is felfedezhető, de többsége nem látogatható.





Ezzel az utolsó tervezett állomást is megnéztük, és indultunk is vissza Antalya-ba. Az út során még a völgy közelébe több érdekes barlanglakás és sziklatemplom található, amikre sajnos már nem jutott idő. A kötelező látnivalókra 3 nap elég, de el tudtam volna másik 3 napot mászkálni. Sok minden van, amit a könyvek nem nagyon említenek, sok kis gyöngyszem található a területen, így valószínű nem ez volt az utolsó látogatás Kappadókiába és környékére.

2012. november 16., péntek

Minicity


Aya Sofya Mosque
Aya Sofia
Antalya egyik látványossága a Konyaaltı részen található Minicity, ahol az anatóliai civilizációk által épített remekműveket tekinthetjük meg lekicsinyített formában. A régi koroktól kezdve egészen a napjainkban épült érdekességekig minden megtalálható.
Az 50.000 m²-en ha körbesétálunk, láthatjuk, hogy milyen gazdag is a török történelem építészeti csodákban.

1-1,5 óra alatt körbe is lehet érni és elmondhatjuk utána, hogy az összes ’kötelező’ látványosságot megnéztük, amit ha Törökországban jár az ember, azt látni kell. :) A miniatúrák az eredeti épületek  1/25-re vannak lekicsinyítve.
Sümela Monastery
Sümela kolostor

Halikarnas Mausoleum
Halikarnaszosz

Találkozhatunk itt az isztambuli Aya Sofia, trabzoni Sümela kolostor, Haydarpaşa pályaudvar, şafranbolu-i házak, Akdamar templom, halikarnaszosz-i mauzóleum, Antalya szimbolumának számító Yivli minaret kicsinyített másával. Továbbá: Szent Miklós templom (Demre), Kappadokia, Pamukkale, troja-i faló, aspendos-i színház, Selimiye mecset, stb… Körül belül 90 miniatúra tekinthető meg.

Selimiye Cami
Selimiye Mecset


Yivli Minareli Cami
Yivli Minaret
A szabadtéri „múzeum” a hét minden napján várja a látogatókat 9.00-20.00ig, nyáron hosszabb nyitvatartással.

Myra Stone Graves
Myra sziklasírok

2012. november 4., vasárnap

Tiger Woods Antalyaban

Beleket méltán nevezik golfparadicsomnak, a legtöbb hotel rendelkezik saját golfpályával, amik mindenki számára elérhetők. Pontosabban, 11 golf klub és 14 golfpálya fedezhető fel az üdülőközpontban, a legtöbbje 18 lyukú, kettő pedig 27 lyukú pálya. Az őszi és a tavaszi klíma kiválóan kedvez a sport szerelmeseinek, neves versenyeket tartanak a térségben valamint, aki csak ismerkedni szeretne a sporttal az is megteheti, mivel golfórákat is lehet venni. Statisztikák szerint a 2011-es évben a beleki régió több, mint 500 ezer golfozót vonzott.



Október 9-12ig került megrendezésre a „Turkish Airlines World Golf” verseny Belekben, ahol a sport élő legendája, Tiger Woods is részt vett. De mellette még sok híresség is képviselte magát, mint például: Carl Schwartzel, Lee Westwood, Roy Mcilroy, Hunter Mahan, Matt Kuchar, Justin Rose, stb… A golf nagyágyúja az 5 csillagos Kempinski luxus szállodában tartózkodott a verseny ideje alatt, ami túlontúl minden igényt kielégít. Ezen kívül, 3 szerencsés rajongó gazdagabb lehetett egy dedikált labdával is.



A verseny győztesének 1,5 millió dollár jutalom volt meghirdetve, így nem csoda, hogy a hírességeken kívül nagyon sok golfrajongó érkezett a világ minden tájáról, különösen Európából és Oroszországból.