Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2016. december 7., szerda

Korcsolyázzunk Antalyaban

2016 végén nyitotta meg a kapuit a Teneffüss park Antalya közponjában, ami egyrészt gyerekeknek sok játéklehetőséget nyújt, de számomra, ami érdekes volt, hogy végre egy hely, ahol lehet korcsolyázni. A park 10:00 – 22:00ig tart nyitva minden nap.
7,5 TL belépő fejében az ember addig marad, ameddig akar és a gyerekek is addig játszhatnak, amíg jól esik. Lehetőség van falmászásra, homokozásra, csocso, légfoci, kosárra dobálni, ugráló vár, stb…
A jégpálya 450 m² területű és 60 fő befogadási kapacitása van, egy lépcsőn le kell menni a -1 szintre, ott a terem mesterségesen le van hűtve, így kabát nem árt, ha van. Fél óra 20 Tl-be kerül, de ebbe a korcsolya bérlése is benne van. Aki most szeretne megtanulni korizni, nekik lehetőségük van kurzusra beiratkozni.

Vicces volt, mert a legtöbb töröknek fogalma sincs a korcsolyázásról, így a férjemet is én tanítottam. Pár esés után már jól ment neki. J



2016. november 19., szombat

Kirándulás Hattusasba

Ankarai kiruccanásunk alkalmával, mivel autóval mentünk így betervezhettünk egy kis kirándulást is. Mivel Ankarát már felfedeztük, még egyszer nem szerettünk volna ugyan azokra a helyekre elmenni. Amint letudtuk a konzulátust, kelet felé vettünk az irányt, Ankarától 200 km-re fekvő Hattusas lett a cél, a régi hettita főváros.
 A ma látható romok nagy része az i. e. 14. és 13. században épültek és az ásatások során öt réteget tártak fel a régészek. A település négy nagyobb részre osztható, ami UNESCO világörökség részét képezi: Büyükkale és a rajta épült citadella. Felsőváros, amit városfallal vontak körbe, ezekbe építették a híres kapukat, az Oroszlános kaput, a Király kapuját és a Szfinx kaput. Alsóváros, ahol a város legnagyobb épületét, a Nagy templomot tárták fel. És a Büyükkaya-hegy. Az ásatások során a Felsővárosban számos templomépületet azonosítottak, ahonnan nagy mennyiségű ékírásos dokumentum került elő.

8 TL a belépő vagy Múzeum kártyával ingyenes. A bejáratnál kaptunk egy kis térképet, ami alapján autóval lehet bejárni a területet.
Az első látnivaló a Alsóvárosi részben a Nagy Templom vagy 1. Templom. A város legnagyobb épülete volt és 82 raktárhelyiséggel volt körbevéve . Bejáratánál található az Oroszlános kút, majd belépve több kisebb helyiséget láthatunk az őrök számára volt kialakítva. Már messziről feltűnik egy Zöld kő, amelyet valószínűleg kultikus célokra használtak, és egy helyi idegenveztő szerint Egyiptomból érkezett II. Ramszesz fáraótól. Egymás mellett két kultuszhelyiség található, így valószínűsíthető, hogy a templomot a két főistennek, a viharistennek, Tesubnak és a napistennőnek, Hebatnak szentelték.






Ahogy elindulunk dombnak felfelé, házmaradványokat lehet látni, valamint a városfalat, majd elérjük a híres oroszlános kaput. 2 oldalról egy egy oroszlán védte ezt a főbejáratot, mára már csak az egyik maradt meg, a másikat még az ókorban tönkre tették. Az Oroszlános kaput nem szemből, hanem déli irányból lehetett megközelíteni egy meredek rámpán keresztül. A kapuval szemben a 30. Templom és a Yenicekale komplexuma található, ami tartalmaz ciszternát és 5 vízgyűjtő medencét, hogy károsodás esetén ne vesszel el az összes víze a városnak.


A domb tetejére érve látható a Yerkapı és fölötte a Szfinx kapu is. A Yerkapi („Földbe nyíló kapu”) nevét arról az alagútról kapta, amely a sáncon keresztül a városba vezet. A városfal alatt átvezető álboltozatos alagutat még a földsánc építése előtt alakították ki nagyméretű kőtömbökből. Az alagút magassága 3 méter, hosszúsága 71 méter, amin át is mentünk. A földsánc tetején áll a Szfinx Kapu, ami nem átlagos városkapuként funkcionált. Csak lépcsőkön lehetett megközelíteni, ezenkívül szobordíszítése is különleges volt. Szfinxalakok minden bizonnyal egyiptomi hatásra jelentek meg. A Szfinxek oldalára nagyméretű szárnyakat faragtak, arcuk nőies, rövid arcvédővel ellátott sisakot viselnek.


A földsánctól északi irányban egy kiterjedt templomkörzet maradványait tárták fel. 24 templomépületet azonosítottak. Az ékírásos agyagtáblákon leírták, ha új népekkel kerültek kapcsolatba, idővel a másik nép isteneiknek kultuszát is beépítették saját vallásukba,  ami megmagyarázza a templomépületek nagy számát. A templomok általában egyszintesek voltak, esetleg egy pince tartozott hozzájuk. A régebben épült templomok szabálytalan, a későbbiek négyszög alaprajzúak.

A dombról lefelé haladva Oroszlános kapuval pont szemben építették a Király kaput. A kapu nevét egy harcos domborműves ábrázolásáról kapta, amelyet a korai ásatók királynak vélték, ezért adták a kapunak a Király kapuja nevet. Az alak magassága 2,25 méter, rövid szoknyát visel, kezében díszes bárdot tart, a fején csúcsos sisakot hord. Az alakot eddig nem sikerült azonosítani, elképzelhető, hogy Szarruma isten lehet. Az eredeti szobor Ankarában az  Anatóliai Civilizációk Múzeumában őrzik.

Tovább haladva, egy emelkedőn felsétálva megérkezünk az egyik legérdekesebb lelethez, a hieroglifás kamrához, ahol kiváló állapotú domborművek maradtak fenn. Régen királyi temetkezésnek vélték, de ma már úgy gondolják, hogy az alvilág bejáratát jelképezi. A kamra hátsó falán a napisten domborműve látható. Hosszú köpenyt és hegyes orrú szandált visel. Feje fölé szárnyas napkorongot faragtak, egyik kezében egy botot a másikban az egyiptomi eredetű szimbólumot tart. A balra tőle álló alak II. Szuppiluliumasz, az egyik utolsó nagyhatalmú hettita uralkodó. A harcosok rövid szoknyáját viseli, övében kardot, vállán íjat hord, kezében lándzsát tart. Fején istenségekre jellemző csúcsos fejfedőt visel.








Az út másik felén szemben látható a Nişantaş. Nevét az oldalába vésett lúviai hieroglifákról kapta. Sajnos az időjárási körülmények olyan mértékben károsították a feliratot, hogy jelentésének nagy részét nem sikerült megfejteni. A szikla lábánál egy kapu maradványait tárták fel, és szfinxalakokat ábrázoló kőtömbök töredékei kerültek elő.


A Büyükkale (Nagy Kastély) egy sima fennsík Hattuszasz keleti részén. Minden oldalról meredek természetes lejtők védik. Már az i. e. 3. évezredben, a korai bronzkor idején is lakott volt. Itt volt a rezidenciája a hettita királyoknak. 4 urvarral rendelkezett, oszlopcsarnok, medencék és több lakosztály is megtalálható volt. A palotakomplexumot egy tűzvész pusztította el.

2016. október 26., szerda

Házasság bejegyeztetése

Most jutttunk el oda, hogy tudtunk foglalkozni a Törökországban kötött házasságunk magyarországi bejegyeztetéshez. Még 2015 év elején házasodtunk, csak annyi pepecselés és szívozás volt vele, hogy mondtam nekem ennyi elég volt és soha többet nem akarok hivatalba járkálni. Viszont törvény írja elő, hogy eleget kell tenni a magyarországi bejegyeztetéshez is. Meg a férjem is szeretne már Magyarországra jönni, és amíg nem látszik a házasság Magyarországon, addig ugyan az eljárás, mint ha nem lennénk házasok. Így kezdődhetett a levelezgetés az ankarai konzulátussal, a papírok beszerzése, stb... De szerencsére sokkal egyszerűbb volt, mint gondoltam.
Pontosan amire szükség van
  • születési anyakönyvi kivonat mindkét féltől ( az enyémet Magyarországról kellett      kikérni, egy meghatalmazás fejében a családom kikérte a nevembe, apostil nem kell) 
  • útlevél, vagy személyi igazolványok másolata mindkét féltől  
  • magyar lakcím kártya  
  • házassági anyakönyvi kivonat (több nyelvű), amit a nüfusból kell kikérni 
  • egy 5 oldalas adatlapot kell kitölteni, amiben nyilatkozni kell a házasság utáni név  viseléséről, születendő gyerek nevéről, stb...
  • személyesen mindkét félnek meg kell jelenni a konzulátuson


Ha minden megvan, akkor már csak időpontot kell egyeztetni és ennyi. Nekünk 10 perc sem volt, amit bent töltöttünk, beadtuk a papírokat már csak várni kell az értesítést. Magyarországról az Ankarai követségre küldik a házassági anyakönyvi kivonatot és onnan fogják postázni nekem. Ha tudtam volna, hogy ennyire egyszerű az egész és nem kell bajlódni a fordigatással, apostillel, meg mindennel, már régen túl lehettünk volna az egészen.

2016. május 5., csütörtök

Nászutunk Thaiföldön

Már nagyon vártam ezt a nyaralást, mindig is vonzott a távol telet, amit csak lehetett előtte elolvastam és így állítottam össze az utunkat. Szóval 2 hét Thaiföld, ebből 4 nap Bangkok és környéke, 3 nap Chiang Mai és környéke és újabb 4 nap Ao Nang (Krabi), majd az utolsó nap ismét Bangkok.


Qatar airways-el mentünk Dohai átszállással. Minden zökkenő mentesen ment. Qatar gépei szuperek voltak és finom volt az étel is. Vittem könyvet magammal, hogy a hosszú úton ne unatkozzak, de annyira lekötött a kis tv képernyőjének nyomkodása, hogy ki sem nyitottam a könyvet. :) Játszottunk, térképet néztük, nagy film választék volt, szóval egyáltalán nem unatkoztunk. Dohai reptér wáu és még egyszer wáuuuu. Hatalmas, nekem nagyon tetszett, éjfélre értünk oda, de akkora tömeg volt, hogy hihetelen. Ami nagyon jó, hogy 15 méterenként személyzet állt, hogy útba igazítást adjon, szervezett volt minden. Dohából Airbus A380-as (két szintes) géppel mentünk, nah ez szerelem volt első látásra… Bangkokba a Suvarnabhumi reptérre érkeztünk, szerencsére nagy sor nem volt az immigrationnál és a csomagok is gyorsan megjöttek. 12:30kor landoltunk, de 14:45re már a hotelbe voltunk.




Reptérről tábla mutatja merre kell menni, BTS airport rail link. Mi a Shadi Home-ba szálltunk meg (Ratcharaprop). 3 csillag reggelivel, kicsit régies már, de tiszta és jó helyen van. Nekünk tökéletesen megfelet, mert csak aludni mentünk vissza a hotelbe. Bangkok első látásra óriási, hatalmas és csak kapkodtuk a fejünket. Még az érkezés napján elmentünk az Asiatique-hoz, itt van az Óriáskerék és egy night bazár is. Ide tuk tukkal mentünk, aki azért, hogy ő is boldog legyen és mi is, bevitt egy ruha szalonba. Mondtuk, hogy nem fogunk semmit venni, de ha így is megkapja a kis benzines kuponját akkor oké. A srác barátságos volt és legalább a tuk tuk-ot is kipróbáltuk. :)





















 Következő napra terveztük a bangkoki városnézést. A hoteltól egy kanálison mentünk a Golden Mount-ig, onnan pedig séta. Út közben láttuk, a III. Rama király emlékművet. Na ott egy pasas szóba elegyedett velünk, először honnan jöttünk, voltunk már e Thaifölbön, hova tartunk. Mondtuk, hogy a Királyi Palotába. Erre ő, hogy most oda ne menjünk, mert valami ceremómia van és nem engednek be, ő mutat más helyet addig és dálutánra tegyük a palotát, mert akkor ingyenes a belépés. Persze ennek nem dőltünk be. :) 






















Megnéztük a Demokrácia emlékművet is, majd a Lak Muang-ba folytattuk, ami a város egyik kegyhelye. Itt található a város alapköve, oszlopa, amit még I. Rama király állított fel. Ez után következett a Királyi Palota, hát sokan voltak, kb 2 órát töltöttünk ott, sok a látni és fényképezni való. Jól jött a térkép, ami a bejáratnál van kitéve. 500 THB a belépő, de ez 1 héten belül érvényes a Vimanmek Palotába, Dusit Palota trón részlegébe, Sanam Chandra Palotába is. A világörökség részének nyilvánított palotát, amit I. Rama király építtette, majd a többi uralkodó bővittette, így több stílus keverdik.  A közel 300 éves épületegyüttes a XX. század elejéig a mindenkori uralkodó lakhelye, és a fontosabb állami intézmények központja volt.

A palotában nem lakik uralkodó, csupán hivatalos alkalmakkor használják, a királyi család ma már a modern Chitralada-palotában lakik. 

 


















A palotában található, számos trónterem és állandó kiállítás mellett Thaiföld talán legfontosabb és legnagyobb becsben tartott épületegyüttese a Wat Phra Kaeo, avagy a Smaragd Buddha Temploma, ami a thaiok legszentebb temploma. A smaragd buddha mindössze 75 cm, a király személyesen öltözteti át évszaknak megfelelően évente háromszor.






















Útunkat a Wat Pho-nál folytattuk, ami lenyűgözött minket. 100 THB a belépő és a jegyen egy ingyen víz kupon is van. :) A Wat Pho Bangkok legrégibb és legnagyobb templomkolostor komplexuma. A 16. században épült, de 1789-ben I. Rama király átépíttette és kibővítette, majd később is többször renoválták. Több kápolna, buddha szobrok sokasága, sőt egész udvarokat betöltő szobrok, masszázs terem, chedik találhatóak itt. A fő látni való a 46 méter hosszú, 15 méter magas aranyozott pihenő buddha. A szobor mögött végig kis réz edények, ahová apró pénzt lehet dobálni. A templomba lépve nem tudtuk , hogy mi ez a sok csörömpölő hang, de amint a szobor mögé értünk, rájöttünk. :) 











Az utcai árusoknál megebédeltünk. Finomabbnál finomabb húsok, gyümölcsök voltak kirakva, így gyorsan el is döntöttük, hogy ezután is csak utcai árusoknál fogunk enni. Nagy a választék, friss, olcsó. Ebéd után a Chao Phraya folyón átkeltünk komppal a túloldalra 3 THB fejében a Wat Arunhoz. 50 THB a belépő, egy kis gyöngyszem, csak kár, hogy fel van álványozva és nem lehet a tetejére felmenni. 79 méter magas épület újszerű, sokszínű porcelán darabokkal díszített tornya van és a thonburi templomok leghíresebbike, Bangkok egyik jelképe is. Központja a négyzetes alapú sztúpa, ami a város legmagasabb buddhista építmélnye.












A napunkat China town-ban zártuk, ide már hajóval mentünk. Egész estig elcsászkáltunk a „kínai” forgatagban, kicsit bazároztunk, kínait ettünk, majd megnéztük a Wat Traimit-ot, ahol a kb 700 éves 5,5 tonna arany Buddha található. Hazafelé busszal mentünk. Lehet amatőrnek hangzik, de mi úgy csináltuk, hogy beíram a googleba, hogy Bangkok bus és a két helyiség nevet, ahonnan ahová menni akarunk és olyan szépen kidobta, hogy melyik buszra kell felszállni. A megállóban azért még egyszer rákérdeztünk meg a térképünket is mutattuk. De sikeresen eljutottunk mindenhová, ahova akartunk. Tényleg kipróbáltunk mindent: hajó, komp, busz, tuk tuk, taxi, merto, sky train, vonat és elmondhatom, hogy jól szervezett a bangkok tömegközlekedése csak utána kell nézni a dolgoknak. Busz és a vonat a legolcsóbb.




















Wat Ratchaburana
3. napon Ayutthaya-ba mentünk. Hua Lam Phong állomásról indult a vonat, 20 THB volt a jegy, kicsit több, mint 1,5 órás volt az út express vonattal. :) Itt robogót béreltünk és azzal jártuk be a régi thai fővárost. Ayutthaya a régi Siam fővárosa volt 400 évig, 1350 körül alapították. A város kezdetben khmer katonai és kereskedelmi központ volt, templomokat, palotákat építettek, szerzetesek érkeztek, és hamarosan a birodalom vallási központjává is vált. 400 éves fennállása alatt 33 király uralta, akik óriási seregeket tartottak fenn, és szinte folyamatosan harcoltak a szomszédos burmaiakkal.  Végül 2 évig tartó burmai ostrom után 1767-ben esett el. 1991-től része az UNESCO világörökség helyszíneinek. 








Wat Ratchaburana-nál jártunk elpőször, melynek darázsfészekre emlékeztető templom csúcsa van. 50 THB a belépő, a központi, legmagasabb részre fel is másztunk, majd egy nagyon vékony, meredek lépcsősor vezet lefelé, ahol falon festményeket lehet látni. A templom együtteset II. Borommarcsa király építettet fivérei emlékére, akik a trónért folyó harcban ölték meg egymást. Rögtön a szomszédban található a Wat Maha That szintén 50 THB a belépő és itt található a fa gyökerei közt lévő Buddha fej. 1374-ben építették, viszonylag romosan maradt meg, anno dupla akkora volt az épület, mint ami ma látható.











Megnéztük a Wat Phra Ram-ot, amit Ayutthaya második királya építtettett apja emlékére és a tőle nem messze álló Wihan Phra Mongkhon Bophit templomot, ahol az egyik legnagyobb ülő bronz Buddhát őrzik. Közvetlen mellette, pedig a Wat Phra Sri Sanphet, ami az egyik leghíresebb épülete Ayutthaya-nak a 15. századból. Jó pár kört tettünk motorral, de a többi látnivalóban csak kívülről gyönyörködtünk, majd indultunk is vissza Bangkokba és a nap maradék részét az este kivonuló árusokkal tele utcán töltöttük.

Wat Phra Sri Sanphet

4. napon Dusit részen jártunk és elsőnek a Márvány templomba (Wat Benchamabophit) mentünk, ami egy modern kori, letisztult stílusú templom, ablakai ólomüveggel díszítettek, padlózata carrari márvánnyal van burkolva. A férjem az építő iparban mozog és mindig is érdekelték a márvány, gránit, kerámia remekművek. :) A bejáratot két oroszlán őrzi, a kertben pedig buddha szobor gyűjteményt láthatunk. 


Inenn a Dusit Palota trón részlegébe mentünk, ahol szintén hatalmas nagy tömeg volt és nagyon szigorú ellenőrzés. Táskát nem lehetett bevinni, se telefont, fényképezni tilos és nők csak szoknyába mehetnek be. A bejáratnál a kezünkbe nyomtak egy brossúrát valamit audio guidot is, ami szintén jól jött. Az a sok mesés arany, mindenféle drágakővel díszítve. Trón szék, hajó, szőnyegek, mind a kiráy születésnapjára készültek vagy valamilyen jeles alkalomból, csak ámultunk és bámultunk a sok mesés kincset látva. Estére a Baiyoke sky hotelbe volt vacsora foglalásunk, ami Bangkok legmagasabb épülete, 304 méter magas, és 85 emeletes. Svédasztal, minden, ami szem szájnak ingere, egy kiadós vacsi után mentünk fel a kilátóba a 84. emeletre. A látvány pazar volt. Ezzel véget is ért a Bangkoki tartózkodásunk.





Reggel taxival mentünk a Don Mueang reptérre 300 THB-ért. Thai Lion géppel repültünk Chiang Mai-ba, amit észak rózsájána is neveznek. Teljesen rendben vannak ezek a fapados járatok,még egy vizet és egy csokit is adtak. Megérkezve, a reptérről airport busszal mentünk, 40 THB, akkor indul, ha vannak legalább 6-8-an és mindenkit a saját hoteljánál tesznek le. Mi a Winner Inn 3 csillagos hotelbe szálltunk meg, reggelivel. Ár-érték arányban jó volt tényleg olcsóra jött ki. A hotel semmi extra, de ide is csak aludni jártunk. Arra tökéletes, kényelmes ágy, tiszta fürdőszoba. Itt újra motort béreltünk 1,5 napra és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy nyugodtan béreljen motort. Kicsit furcsa volt a balos közlekedés, csak meg kell szokni. Érkezés után rögtön mentünk is a Wat Phrathat Doi Suthep-hez, 20 km a várostól. 290 lépcső vezet fel a templomhoz, ahonnan csodás kilátás tárul Chiang Mai-ra. A templom aranyozott chedijénél valamilyen ceremóni/ima is zajlott, monkok körbe-körbe mentek és mormoltak. A belépő 30 THB. Ha valaki nem akarja megmászni a sok lépcsőt akkor extra 20 THB fejében liftezhet. 









Majd lefelé jövet utunk a fallal körülvett Óvárosba vezetett, ahol megnéztük a Wat Phan Tao az egyik legidősebb tikfa templomot és a mellette épült Wat Chedi Luang-ot, ahol szintén ima idő volt. Beültünk, kicsit figyeltük őket, részesei voltunk a ceremóniának. Napunkat a night bazárban fejeztük be, ami tényleg nagy piac.











Másnap az állatoké volt a főszerep és talán ezt a napot vártam a legjobban. Chiang Mai-tól 30 km-re északra (Mae Rim) motoroztunk. Először a Tiger Kingdomba mentünk, úgy reklámozzák magukat, hogy a tigrisek nincsenek bedrogozva. Bár elég aluszékonyak voltak a cicák, remélem tényleg nem a drogoktól… Mi a nagy tigriseket választottuk a fényképezkedéshez. Egy nagyobb ketrecbe 3  tigris volt, mindegyikkel fényképezkedtünk, ráfeküdhettünk, simiztük a hasukat, megemeltük az egyiknek a lábát és a farkát is, mintha nagyvadad ejtettünk volna. :) Aztán felkeltette a tréner az egyiket és próbálta egy kis játékra sarkallni a tigrist, nem nagy sikerrel. De hatalmas élmény volt az egész. A fényképezkedés 600 THB volt. 













Ez után mentünk a Mae Sa Elephant Camp-be, ami a másik csúcspont volt. 250 THB a belépő, amiben az elefánt fürdetés megnézése és a show benne foglaltatik. Befizettünk egy 25 perces riding-ra 800 THB (egy elefánton ül 2 ember). Fantasztikus élmény volt, ahogy egy ekkora állat hátán ül az ember. Egy kis locsolást is kaptunk. :) Az elefánt tréner mondott pár információt az állatról, hány éves, mennyit eszik, stb… Vettünk bambuszt és banánt 40 THB és etettünk az elefántokat, majd fényképezkedni is lehetett velük. Feltett egy kalapot az ember fejére, az ormányával átölel, megpuszilgat, az agyarát meg lehetett fogni. A show is színvonalas, élvezetes volt. 


















Megálltunk a pillangó és orchidea farmon is, ahová 40 THB a belépő. Csodás virágok, mindenféle színárnyalatban, aki szereti a virágokat, az ne hagyja ki semmi pénzért. Még egy megállónk volt és ez már a férjem miatt, az úton meglátta a reklámot, hogy éles lőszerrel lehet lőni, adrenalin beindult. Bár nem volt olcsó, 1700 THB volt 30 lövedék, de a férjem szája fülig ért. :)












Utolsó napunkon befizettünk Chiang Rai, Aranyháromszög kirándulásra, angol idegenvezetéssel. Hát még jó, hogy utána néztem mindennek, amit látni fogunk, mert nem nevezném guidenak max csoport kísérőnek azt, ami volt. Első megállónk egy meleg vízű forrás volt, ahol egy kicsit lábat lógattunk. Helyiek a forrásban tojást főznek és eladják a turistákank. Majd a Fehér Templom következett, ami egy nem is olyan régi remekmű. Teljesen fehér és apró üvegdarabokkal van díszítve, a templomba egy kis hídon juthatunk be, alattunk karok nyúlnak felfelé, amik a vágyak és a pokol jelképei.  Annak ellenére, hogy a régi templomokban buddhista történeteket szoktak ábrázolni, itt modern alakok és történetek jelennek meg, mint pl pókember, batman, transformers, Neo a Mátrixból, de láthatjuk Michael Jacksont is. 




Ellátogattunk a hosszú nyakúak, és az Akha törzshöz, ahol bemutatták, hogy élnek, a házaikba be lehetett kukucskálni. A legérdekesebb a hosszú nyakúak, vagyis a Karen-ek voltak. A kislányok 5 éves korukban kapják meg az első nyakkarikájukat, majd minden évben egy újabbat. A faluba 300 THB belépőt kell fizetni, de megéri. Fantasztikus látvány volt betekinteni a Mianmarból és Burmából idevándorolt törzsek életébe és kultúrájukba egy kicsit. Ma már ezek a törzsek kézműves termékek gyártásából tartják fenn magukat, amit szintén a szemünk előtt készítettek. 




























Voltunk Thaiföld legészakibb pontján, ahol, ha a hídon átmegy az ember akkor az már Laoszhoz tartozik. Valamint az aranyháromszögben, ahol 3 oszág határa találkozik (Thaiföld, Laosz, Mianmar), a Mekong és a Ruak folyó összefolyásáná. Anno virágzott az opium termelés, de már a turizmusból élnek az itteniek. Este még újra ellátogattunk a night bazárba, megvettük az ajándékokat. Mivel a termelés java része az északi országrészben zajlik, így jóval olcsóbb lehet vásárolni, mint máshol.




Következett a várva várt tengerparti nyaralás, 4 nap lazítás,  szintén Thai Lion-al repültünk Krabi-ra, a reptéren 150 THB volt az airport  busz ára Ao Nang-ig. Timber House-ban szállunk meg, 3 csillag reggelivel. Szintén kifogástalan volt, meleg szívvel ajánlom mindenkinek, 100 méter a parttól, este végig sétálló utca, bazár…

Másnap long tail hajóval Railey beachre mentünk 100 THB. Szép átlátszó tenger, kagylók, kis halacskák, pihi szuszi nyugi, viszont árban drágább, mint a környező települések és csak hajóval lehet megközelíteni. 


Következő napra befizettünk egy Phi Phi túrára, na ez volt a másik fénypont. Speed boat-tal mentünk, út közben láthattuk a Chicken szigetet is. De a túra első megállója a Bambusz sziget volt, ahol az az igazi fehér homok tárult elénk, egyszerűen gyönyörű volt. Majd egy öbölben snorkereztünk is, nagy élmény volt, mert most próbáltuk először. Megálltunk még olyan öbölnél, lagunánál, ahol a látvány festői volt, majd irány Maya  bay, amit nagyon vártam, mert szinte minden képen ezt lehet látni. 












Valóban a vártakat felülmúlta, mintha a paradicsomba lenne az ember, ezek a színkombinációk, leírhatatlan. A Maya bay arról neveztes, hogy itt forgatták Leonardo Di Caprioval  A Part című filmet. Láttuk a Viking barlangot, de nem lehet bemenni, mert védett madarak fészkelnek ott. Phi  Phi Don szigeten volt az ebédünk, majd visszafelé még egyszer megálltunk snorkerezni. Annyira megtetszett ez a snorkerezés, hogy vettünk is a bazárba egy szemüveget és pipát. :)






 Utolsó napunkon lementünk Ao Nang partjára mártózni egyet, de sajnos annyira nem szép a part, mármint az eddig látottakhoz képest, így újra átcsónakoztunk Railey beachre, ott legalább tudtunk snorkerezni még egy kicsit, majd kajakot béreltünk és élveztük a látványt. Mire visszaértünk már az apály miatt vagy jó 4 méterrel beljebb volt a tenger, így kiélhettem a kagyló gyűjtési mániamat is. Így a szuvenírek mellé mindenki kap kagylót is. :)



Nyaralásunk utolsó napját ismét Bangkokban töltöttük, Krabi-ból Thai Lionnal a Don Mueangra érkeztünk, ahol igénybe vettük a FREE shuttle járatot a másik reptérre. Csak be kell mutatni a repjegy foglalást és ennyi. 45 perc volt az út, végig az autópályán ment a busz. A Suvarnabhumi reptértől csak 1 megállóra volt BTS-el a hotelunk. Airy resort, 3 csillag és reptéri transzfert is foglaltam. Kicsit nehézkes volt megtalálni, de megoldottuk. Este kimentünk a ottani helyi piacra. Lehetett zöldséget, gyümölcsöt, kimért tengeri herkentyűket, konyhakész csirkét, darabolt disznó húst, de még kész ételt  is venni. Szerintem itt ettük a legolcsóbb marha steak-et 70 THB-ért körettel, salátával.

2 órával az indulás előtt mentünk csak ki a reptérre, ajánlom mindenkinek, hogy online chekkoljon be mert rengeteg időt lehet megspórolni és általában ott nincs is nagy sor. Hál istennek sehol sem kellett sokat várnunk, minden zökkenő mentes volt, csak azt sajnáltuk, hogy már haza fele megy a gép... Ami biztos, hogy imádtuk Thaiföldet, a szívünk egy része ott maradt és még vissza fogunk menni.