Turkiyelara

Hát ezek a vendégek csak nem akarnak elfogyni… A gépek, amik jönnek, még mindig tele vannak és az utolsó nagy hajtás az őszi szünet idejére esik. Két kollegám már nem dolgozik, négyen maradtunk. Lett egy kis búcsú buli szervezve kettőjük tiszteletére, ami nagyon jóra sikeredett. Jó volt összeülni, iszogatni, borozgatni egy kicsit csak ennek az lett a vége, hogy itthon volt egy kis összezörrenés. Párom nem vette olyan jól, hogy késő este, kicsit illuminált állapotban tértem haza. Volt is egy kis mosolyszünet, amiből ismételten kezdünk kilábalni. Nem tudom meddig fog ez még menni. Sok még mindig a veszekedés. Amikor az ember pont azt érzi, hogy sínen van a kapcsolata, mindig akkor robban a bomba. De ez már csak így van… Az én részemről is volt egy robbanás. Na, megtudtam mire is jók még a tűzoltók. Az egyik esti sétánk alkalmával párom ügyesen bent felejtette a kulcsot a zárba. Ez még nem is lett volna probléma, ha nem belülről lett volna. Persze ez csak akkor derült ki mikor hazaértünk

Hát újra itt vagyok, hosszú ideje nem jelentkeztem, de ez a szezon annyira nehéz és hosszú, hogy nem volt energiám szerkesztgetni. Bár a szezonnak még mindig nincs vége, a járatok lecsökkentek heti 3 gépre. 1 hónap van hátra és vége… Egyik felem nagyon várja a végét, a másik nem. A munka stresszben és idegeskedésben nem volt mentes, viszont 4,5 hónapig nem lesz mit csinálni. Sok minden történt ebben a fél évben, jó is, rossz is. A nagyfokú megterhelés, szinte szabadnap nélküli munkanapok, a stressz igencsak rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Mivel nemrég élünk csak együtt alapból is fel volt adva a lecke, erre még jött a sok idegeskedés és sajnos egyikünk sem tudta levezetni a feszültséget, csak egymáson. Ami sose vezet jóra. Elég volt, ha a másik csak rosszul állt a szeme, vagy nem úgy szóltunk egymáshoz és robbant is a bomba. A történelem ismétli egymást, elég sokszor volt török magyar háború köztünk… Sajnos egy fáradalmas nap után még egymás energiáját jobban elszívtuk. És szép l