Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2015. november 28., szombat

Második felvonás keleten

Akkor következzen a második kör, viszont már nem Antalyaból, hanem már keleten, Batmanból. Kicsit kavarognak bennem az érzések. Szép volt, jó volt, mindenki nagyon kedves, aranyos és érdeklődő volt, de nem az én világom... Tényleg nagyon nagy különbségek vannak, mind életfelfogásban, mind mindenben.

Mikor vártam, hogy induljon a gép Antalyaból, ahogy körül néztem egy csomó rossz arcú ember állt körülöttem. Reméltem eltériteni senki nem fogja a gépet. Bár nagyon most a keletnél veszélyesebb hely nem igazán van, szóval elhessegettem az aggályaimat...
Diyarbakırbe ment a gèp ott találkoztunk néhány rokonnal. Ők nagyon aranyosak voltak a szívembe lopták magukat. Jutott egy kis idő városnézésre is.

Voltunk Diyarbakır Óvárosába, ami magával ragadó lenne, ha nem lenne tele fegyveresekkel, páncélozott autókkal meg katonákkal. Az idő viszont sürgetett, amíg nappal van, addig nyugalom és béke van, de amint sötétedni kezd, kezdődnek a forrongások és az útzárak. Felmásztunk az óváros magas falaira, ahonnan szép kilátás tárult elénk. Idéntől a városfal az Unesco világörökség része lett. Itt még nem lehetett tapasztalni semmit a problémákból. A városfalat II. Constantinusz császár építtette 349-ben, 5,5 km hosszú és 72 bástya védi az ellenségtől. a Kínai Nagy Fal után a 2. leghosszabb építmény a földön. 4 kapuval/bejárattal rendelkezik: Harput kapı, Urfa kapı, Mardin kapı és a Yeni kapı. A városfalon belül van egy vár is a 4. századból, ami sajnos be van zárva.






















Mikor kicsit beljebb mentünk az óvárosba az Ulu mecsethez (Nagymecset)  épp, hogy körül tudtunk nézni mert elkeztek lövöldözni, így sietősre kellett venni a tempót, nehogy belekeveredjūnk a forgatagba. Sajnos este már lezárják a legtöbb utat igy indulni kellett Batmanba nehogy ottragadjunk... Több mindent megnéztem volna, csak a jelen levő helyzetre való tekintettel ez lehetetlen volt. Talán majd mások, amikor elcsendesednek a kedélyek... 
A komplexum elődje egy Római Birodalmi kaszárnya, amelynek helyén Bizánc idejében keresztény templom épült, majd 1575-ben mecsetté alakították. Egyik érdekessége az ima terem homlokzatán található, kufi betűkkel írt felirat 1091-’92-ből, valamint lenyűgöző antik oszlopsora a belső udvar homlokzatán. Egy kis múzeum szerűség is található itt, egy helybeli hívta fel a figyelmünket rá. Mutatott egy ajtót és mondta, hogy addig kopogjunk, amíg ki nem nyitják az ajtót.





















Családnál nem szerettem volna aludni, mivel most mentem először és nem tudtam mire számítsak, így Kadir lefoglalt egy hotelt ami szuper jó volt. Minta újra Antalyaba lettem volna. Tágas modern szoba, angol wc. Egyszoval úgy volt jó, ahogy volt. Egy kis nyugalom szigete volt, ami kellett is a sok rokonlátogatás után. Estére már úgy zsongott a fejem minden nap, hogy azt el sem hiszem. 3 nap azzal telt el, hogy halálra untal magam mert sajnos az idösebbek csak kurdul tudnak még azt a kis török tudásomat sem tudtam használni. Szóval nagyon mások. Sokan laknak egy lakásban olyan össze-vissza az egész de ők igy boldogok és ez a természetes. A nők nem dolgoznak, nem nagyon járnak el sehova otthon ülnek össze, reggei, utánna teázás, ebéd főzés majd tea, vacsi majd tea. Ez baromi uncsi volt nekem, hogy csak ücsörgünk és várjuk, hogy teljen az idő. Közben mindig érkezett valami rokon, hogy lássák a yabanci gelint. Úgy éreztem már magam mint a lovásáron, mindenki jött megcsodált... Alig vártam, hogy valami fiatal vagy velem korabeli jöjjön tudjunk egy kicsit beszélgetni, viccelni stb.... Közben Kadir meg bõszen hordogatta a meghívót a lagzira tehát, ő sem volt ott, hogy egy kicsit szorakoztasson vagy kisegítsen. Magával sem vitt el, mert ugye hagy ismerjenek meg a női rokonok.

4. Nap már kiborultam és elkeztem pityeregni hogy ez nekem sok és itt vagyok ennyi ideje és ülök a négy fal közt és megõrülök és felülök az elsö gépre és haza jövök és ezt nem bírom. Vagy az unalom öl meg vagy én magamat. Na akkor a férjem is látta, hogy elszakadt a cérna és tűrőhatárom végére értem. Aznap együtt vittük a meghívokat, ami kissé szórakoztatóbb volt, mint a családnál otthon ücsörögni. Szerencsére ezen a napon érkezett meg Kadir húga is Isztambulból, aki talán a legközelebb áll hozzám. Mivel ö sem birja azt a közeget sokáig, így nem volt kérdés, hogy együtt fogunk lófrálni a városban egy kicsit. Plázáztunk shoppingoltunk, burger king, bazár. Nem nagy dolog, de minden jobb volt az otthon ülésnél....

Szerdán jött a kına gecesi, hát ragaszkodtak olyan tradicionális ruhához, ami cseppet sem kényelmes. De ugye a családi béke érdekében hát legyen. Ez ismét azt jelentette, hogy megyünk csavarogni és beszerezni a rucit meg a hennát, gyertyákat, stb... Nehezen de találtunk egyet. Este csak ugy folytak be a lakásba a rokonok több mint 50 rokon érkezett. Mindenkivel pozolni fényképezkedni. És amikor 50 nö rákezd a nyelvcsattintgatásra hogy tililililiiiiiiii döbbentem hallgattam és csak néztem ki a fejemből.... Jött a hennázás, a halay, a tánc stb... Ledoromboltak. hogy miért mostam le gyorsan a hennát. Hát elég volt Antalyaba, de így is megmaradt rendesen a nyoma. A nők csak reggel mosták le és úgy néz ki a kezük, mintha festékbe mártották volna. Mikor elkezdtek elszállingózni, akkor kezdtem megkönnyebbülni mert már a sok halandzsázástol megfájdult a fejem. Kadir húga mindig jött megmenti és amikor csak lehetett elvonultunk egy csendesebb szobába.
Esténként mindig jó volt a hotelbe elvonulni. Annyira, hogy párszor mondtam a férjemnek is, hogy vonuljon el valahova, mert egyedül akarok lenni.


Másnap esküvö. Itt úgy volt, hogy a fodrászhoz kellett vinni a menyasszonyi ruhát mert onnan van az indulás és oda jõn a völegény is.
Délelött elvittek egy arany boltba, hogy válasszam ki melyik szett tetszik nekem. Amikor a mennyiséget meg a grammokat láttam akkor már egy nyugodtság áradt szét bennem.
Majd 14-tõl 18-ig a fodrásznál ültünk pár rokonnal, hogy a haj, smink minden kész legyen... Újra fel a kényelmetlen menyasszonyi ruha és csapó 2 indulhat a második lagzi.
A kocsi ismét szépen fel volt díszítve, rózsa szirmok voltak elszorva a hátsó ülésen, plusz egy élõ rózsa ajándékba. 


Amint megérkeztünk a szalonba egy gíors vacsora a pihenö részben. Vágtunk egy marhát, 300 ember volt a lagzin és persze szégyen ha nem etetjük meg őket... Szerencsére jó volt a szakács, finom vacsit varázsolt az asztalra.
Itt már egy kicsit innom kellett a pálinkából zugiba, bisztos ami tuti itt az eddigi megpróbáltatások miatt és az eőttem álló újabb történések érdekében.
Majd következett a studió fotozás, ami szintén helyben történt.
Utána ismét egy kis pálesz majd nagy levegő, irány a násznép elé. Már ácsorogtak a bejáratnál, ott egy nagy köcsögöt földhöz kellett vágnom, ami tele volt apró pénzzel és cukorral. Vicces hangulatomban elöször radirhoz akartam vágni. De megakadályoztak és szóltak, hogy azt a földhöz kell vágni és nem a vőlegènyhez. 



Nyitótánc, görögtűz, konfetti, hó spray.... Volt minden, ami kell. Sajnos nem volt több alkalmam kortyolászni a páleszt, mert mindig egy csomó gyerek ott lógott a nyakamon. Minden gyerek a közelembe akart lenni, megérinteni a ruhám, mondani 1-2 szót... Annyiból jó volt, hogy folyamatosam cipelték a szoknyám és tartották az uszájt is. Élőzene halay végig, egy pasi éneket, egy másik ilyen nagy dobbal dobolt. Körbe-körbe 4-et elöre 4-et hátra. Nem nehéz, könnyen megtanulható.



Jött a torta vágás mindenki baksist akart, ezek nem csináltak semmit pénz nélkül. Tiszta Egyiptom feeling. Majd újra tánc. Jött az aggatás, vagyis a nap fénypontja. Hát a morálomat igen csak feldobta az arany mennyisége és amiket feltüztek. Jobban ment a tánc is utána.

22:30kor már fujták is le a bulit. Mivel hamarabb sötétedik, így hamarabb is kezdtük a bulit. Nem bántam hogy nem tartott éjfélig. Pózolás újra mindenkivel, többszàz fotó. 



Majd csokor eldobás. Mikor eldobtam rövidre sikeredett és mikor megfordultam láttam, hogy vagy 15 gyerek fiúk lányok vegyesen fetrengenek a földön a csokorért. Majd a szervezők elküldték a kölyköket és visszaadták, hogy dobjam el rendesen. Akkor meg egy pasi kapta el. Jött az újratervezés, harmadjára pedig már a gyerekeket senki sem tudta megállitani, 10 gyerek rávetette magát a virágra, mintha az életünk múlott volna rajta és apro darabokra tépték a csokrot.  Pffff. Végül is így mindenkinek jutott egy kis darab.
Nagyjából ennyi volt a lagzi. Másnap újra családozás mert mindenki szivárog elfelé és elköszönni illik, meg megköszönni, hogy eljöttek.



Az utolsó elötti napot már úgy vártam, mint a messiást, hogy menjünk már kirándulni.
Hasankeyf egy csoda, mindegyik közül az volt a legszebb. Kicsit kappadokia barlanglakásaira hasonlit egy része, másik része kicsit pinarára, de romok is vannak. Szóval van minden, gyönyörű kilátással és panorámával együtt. Oda bármikor vissza mennék. Midyat és Mardin volt a további uticél, ami szintén érdekes volt. Ez a nap maga volt a felüdülés. Következő nap már az utolsó volt, hazudnék, ha azt mondanám, hogy maradtam volna még. Hiényzott Antalya, a kényelem a privát kis életem. Nagy búcsúzkodás újra mindenkit végiglátogatni és indultunk is Diyarbakırba, majd repülővel Antalya.
Röviden és tömören: szép volt, jó volt, de ennyi elég volt.
J

2015. november 10., kedd

Török lagzi magyar módra

Hát először is nem könnyű menyasszonynak lenni, fárasztó meló az egyszer tuti.
Lagzi előtti napra összebeszélünk a csajokkal hogy leánybúcsú jelleggel elmegyünk egy közös hamamozásra. Amit szép lassan kezdett lemondani mindenki
Már el is keseredtem, hogy megbeszéljūk azt eltűnik mindenki. Közben anyosék bejelentették, hogy egy ilyen tradicionális kına gecesit (lánybúcsú) akarnak tartani török módra hennával meg sirató tánccal, amitöl frászt kaptam. Csak a török fürdő lett volna, amivel megmenekülhettem volna, de ugye lemondta mindenki igy húztam a szám de belementem....


Délután jött anyós az egyik rokonnal bekeverni a hennát és már akkor elkezdtek énekelni. A családom nem látott még ilyet, mert Magyarországon egy lánybúcsú teljesen mást jelent. Nagyon meglepődtek, de érdeklődve figyelték az eseményeket, hozzáteszem velem együtt. Estére a szomszédok, sőt az egész aparmanban akik laktak meghívást nyertek. Mikor már leültettek minket egymás mellé a szobába, hogy kezdik a “buli”, akkor csengettek és a legtöbb magyar barátnöm egyszerre ott volt. Hát annyira megörültem, hogy még pityeregtem is egy kicsit. Majd kiderült, hogy egy összeesküvésbe cseppentem bele. Titokba szervezkedtek a férjemmel egyetembe és senki nem árult el semmit. De nagyot ütött az tény. Jól esett, hogy így megleptek. Majd mikor a vendégek elszivárogtak jöttek a magyar zenék meg a pálinka. Fél háromig mulattunk...



Másnap következett a lagzi elökészületei. Már kb délben elegem volt. A hajamat egy itteni fodrász csinálta, aminek a díja benne volt a szalon árában. Jol összevesztünk vele, majd a saját fodrászomnál kötöttem ki, hogy csináljon vele valamit. Hajam letudva, majd jött Kinga barátnöm sminkelni, ezt már nem is mertem törökre bizni. Közben Kadir elment feldíszítettni az autót. Szépen lassan alakulgattak a dolgok... 3-kor mentünk fotozásra. A cipő törte a lábam, a menyasszonyi ruha nehéz és kényelmetlen volt. Nem sorolom tovább. Majd hazajöttünk megpihenni egy kicsit. Szerintem nem sok menyasszony mondhatja el, de kelle paca levest ettem majd disznosajtot csak hogy jo legyen leöblítve egy kis pálinkával.
Este 7-kor nyitották a szalon kapuit, a család előre ment fogadni a vendégeket. Kettesben maradtumk egy kicsit. Kérdezi Kadir hogy izgulok? Mondom hát igen. Kérdezem és ő? Persze hogy nem izgul, hangzott a válasz. De mikor az elsö tánc volt ugy remegett szegény, mint a kocsonya.


Mikor megérkeztünk a szalonba, a legtöbb meghívott is már ott volt. 70-en voltak a lagzin, akik nagyobb részben az én oldalamról érkezett. Én ennyire is számítottam, tulajdon képen úgyis lesz még egy lagzi Batmanban, ami a férjemnek és a családjának a kívánsásga szerint fog rendeződni és az jóval zsúfoltabb lesz. Csak hogy áldozzunk a keleti tradíció oltáránál is és, hogy mindenkinek meglegyen az akarata. Ne kelljen senkinek se lemondani se az igényeiről se a kultúrájáról, ezért gondotunk 2 lagzit. J Ezért ide Antalyaba csak a nagyon szűk családja jött el a férjemnek.
Pálikázás csak diszkréten asztal alól, mert az összes szalonban tilos az alkohol fogyasztás. Bár azért már a vége felé sikerült mindenkinek túl jól is éreznie magát. Persze Kadir vitázott is miatta, hogy minek kellett pálinkázni, meg minek mentem nélküle táncolni meg bla bla bla. Mondtam hogy hagyjon már békén nekem igy esett jól és ennél azért durvábbak a magyar lakodalmak. Batmanba úgy is úgy lesz, ahogy ő akarja. Nálunk egy lagzin ez a szokás és fogadja el. Egyszóval megadtuk a modját.
Éjfélig tartott a lagzi. Mivel sajnos, itt minden lagzit ekkor lőnek le. Mi meg csak akkor jöttünk volna bele. Ekkorra szinte az összes török már elszivárgott. Olyan kötelesség tudat nekik az egész. Ücsörögnek egy kicsit majd megvárják míg feltüzik az aranyat vagy a pénzt, gratulálnak és lelépnek... Mi pont a buli miatt csináljuk...
A szalonból rögtön Sidebe mentünk egy kis pihenésre. 2 napot elvonultunk egy hotelba, amit ajándékba kaptunk. Elsö éjszakát végig veszekedtük a már emlitett dolgok miatt, hogy minek pityókáztunk annyit, minek volt ez vagy az... csak úgy ahogy általában. Ezek is totál mi vagyunk. A nászéjszakán mi mást is csináljunk mint hogy veszekedjünk...




Na azért hajnalra kibékültünk, mint mindig. Mondhatnám ez is jellemző.
Amúgy a hotel nagyon szép volt. Kaptunk pezsgő bekészitèst, köszöntő levelet, szivecskét az ágyra. Kaja kóma, koktélozás, medencézés, csuzdázás, szaunázás. Szóval jól telt nagyon, jó lett volna többet maradni, de akkor még itt volt a család meg persze a munka is. Ezzel még nem ért végeta történet, mert pontosan 1 hónap múlva Folyt. Köv...