Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2014. november 21., péntek

Kirándulás Meis-re

Az előző bejegyzében már írtam a tartózkodási engedély körüli mizériáról. Ha valakit sürget az idő és valami miatt nem tudja elintézni az engedélyt vagy esetleg a 14 napos távol tartozkodási limitbe nem fér bele (mint pl. és sem), akkor a legegyszerűbb megoldás, ha gyorsan egy kilépés-belépést csinál az ember. Ha még szezon van akkor több a lehetőség. De november révén már nem sok mindenből lehet válogatni. Antalyahoz 2 közeli lehetőség van, ami a kompokat illeti. Az egyik, indul és Észak Ciprusra, Girne városába érkezik, de ez még török föld és onnan még buszozni kell a határig, vagy a másik megoldás, hogy Kas-ról egy 20 perces hajóút Meis (Kastelorizo) görög kis szigetecske. Én ezt az utóbbi megoldást választottam, a menetrend és a könnyebb elérhetőség miatt.

Távoli kis sziget Meis 
Szezonban minden nap, novembertől viszont már csak 1 héten egyszer, szombaton megy a komp. Reggel 10 órakor indul és 16:00kor fordul. Kas-ban van néhány cég, akik erre a vízumos dolgokra vannak specializálódva és rajtuk keresztül könnyedén meg lehet oldani mindent. Én a Kahramanlar Turizm ve Yatçilik céget választottam, ami a kikötőben található. A kérésük annyi volt, hogy a hajó indulása előtt 1 órával legyek ott. Reggel időben elindultunk Antalya-ból, egy 3 óra alatt oda is értünk Kaş-ba, egy gyors reggeli leves, majd irány a kikötő.  



A szervezés törökös volt. Elkérték az útlevelet ugye hamarabb, majd semmi ellenőrzés nem volt a törököknél csak egy névsorolvasás és már a kompon is voltam.  A hajón vısszaadták a pasportot egy kontrollra, majd mikor leszálltunk a hajóról, szintén semmi ellenőrzés csak egy face control, újra visszaszedték az útlevelet és csak mikor visszaértünk Törökországba + 1 óra várakozás, akkor kaptam vissza az útlevelem… Ne kérdezzétek miért, én sem értem... Ezért mondtam, hogy törökös volt a szervezés. Furcsa volt, hogy a görögöknél egyáltalán nem volt nálam útlevél és mikor fel kellett szállni a hajóra, semmi ellenőrzés, Aggódtam is, hogy hogyan fognak átengedni útlevél nélkül a határon, de nincs is semmilyen határ. Meg a többi utastársam is nagyon nyugodt volt, szóval csak mentem utánuk. :)

5 óra szabadidő volt a kis szigeten, ami bőven elég a bejáráshoz. Akinek lehetősége van, az tényleg menjen el oda, mert egy kis ékszerdoboz a sziget. Kastelorizo vagy Megisti vagy egyszerűen csak Meis néven ismeretes, Görögország legkeletibb pontja, mindössze 9,2 km² és csak 3 km-re fekszik a török partoktól. Az ókortól a második világháború kitöréséig fontos kereskedelmi szerepet töltött be. A XX. század elején még 15 ezren lakták, ez a szám mára kb. 300 főre apadt. A második világháború bombázásai után az itt élők tömegesen vándoroltak ki (főként Ausztráliába). A szigettel azonos nevű kikötővároskát az Égei-tenger egyik legfestőibb településeként tartják számon. A parton álló fehér, neoklasszicista stílusú házak, színesre festett ajtaikkal, spalettáikkal érdekes látványt nyújtanak. Még filmet is forgattak már itt.













Voltam fent a 15. Századi johannita kastélyba a dombtetőn, ahonnan csodás panoráma tárul a szemünk elé. Megnéztem a mecsetet a kikötőben, a Szent Konstantin és Szent Mikós templomot, a múzeumot, de csak kívülről. Vasárnap révén sajnos minden zárva volt a szó szoros értelmében. Nagy lakat ott volt mindenen. A közelben még egy kis sétára van egy likyai sziklasír is. 












Kék barlang bejárata
1 óra alatt be is jártam mindent, majd a kikötőbe visszasétálva találtam egy hajóskapitányt, aki egy túrára verbuválta az embereket, méghozzá a Blue Cave-hez (Kék barlang). Hát mondom időm, mint a tenger, így elmentem. 1 órás túra volt a sziget dél-keleti részén található és egy fantasztikusan gyönyörű élményben volt részem, kár lett volna kihagyni. Nagyobb hajóval mentünk a barlangig, majd ott 10-10 fős csoportban átszálltunk egy motorcsónakba és azzal lehetett csak bemenni a barlangba. Így is kellett várni, míg a hullámok elmennek, mert csak akkor lehetett besurranni. A motorcsónak padlójára kellett ülni és behúzni a fejet, mert tényleg olyan szűk és kicsi volt a bejárat, hogy máshogy nem fértünk volna be. Belül, ami a szemünk elé tárult az meseszép volt. Ahogy egy kis fény beszivárgott olyan szín kavalkádot eredményezett, amit még életemben nem láttam. Úgy nézett ki, mintha alulról világoskék fénnyel valaki megvilágította volna a tengert. Csak ámultam és bámultam…



Majd amit még imádtam, hogy 2 caretta caretta (álcserepes teknős) végig ott volt a kikötőbe és ott úszkáltak és egy karnyújtásnyira voltak tőlem. Nem zavartatták magukat, elúszott jobbra, én követtem, majd vissza balra és meg mentem mellette a parton, és nem féltek... Néha feljöttek levegőt venni, eszméletlen volt ... Egy nagy szívfájdalmam azért volt, hogy minden be volt zárva. Képzeljétek még a  duty free bolt sem volt nyitva, ezt nem akartam elhinni. Kérdeztem ott a helyieket, hogy legalább egy marketet mutassanak, de arra meg az volt kiírva hogy szieszta miatt zárva, nyitás 17:00kor, nekem meg 16-kor ment vissza a komp.... Egy kis darab kolbászt sem sikerült venni, sőt még egy mágnest sem.... Így beültem egy kávézóba inni egy tejes kávét, mivel az legalább nyitva volt. :)












Jó kis csapat gyűlt össze a túrára. Negyede volt csak a kiránduló az emberek nagyobb hányada a vízum miatt érkezet. Látták, hogy egyedül vagyok, mivel a páromnak nincs schengen vízuma, így őt nem engedték átjönni még egy délutánra sem a görögökhöz, addig Kaş-on várt rám. Sokan odajöttek a kompon és egy par jó szót mondtak meg kérdezgettek. Aztán beszédbe elegyedtem egy ıdősebb kanadai párral, akik a likyan way túraútvonalat gyalogolják le és sátorban alszanak. Fethiyétő indultak és Antalya a végállomás, egy 2 hónapos túra. Átlagban egy nap 15 km-t gyalogolnak. Meg ezen kívül egy idősebb francia hölggyel beszélgettem, akinek nyaralója van a Kaş-on és télen itt van Törökországba, ide menekül a francia hidegek elől. :)


2014. november 17., hétfő

Törvény változások a tartózkodási engedéllyel kapcsolatban

Ismét elébe kerültem a tartózkodási engedély meghosszabbításának és nem meglepően, de ismét falakba ütköztem. Nem is kicsikbe…. 2014 márciusában voltak a törvényi változások, jobban mondva szigorítások. Ezekkel egyáltalán nem könnyítették meg az ember dolgát, sőt nekem azaz érzésem, hogy vagy arra megy ki a játék, hogy:
  •     Az emberről minél több pénzt gomboljanak le és hosszas procedúra elé állítsák őket, vagy
  •     Házasodjanak össze a párok az egyszerűbb papírozás érdekében

Idén is többször jártam meg az antalyai Emniyet Müdürülğü-t, de egyik alkalommal sem jutottam előrébb. Sajnos olyan káosz van a hivatalokban, hogy még egy korrekt tájékoztatást sem lehet megoldani. Interneten utána jártam, hogy milyen dokumentumokra van szükség, erre persze mikor be akartam adni, a tartózkodásim meghosszabbítására a papírokat, akkor szóltak, hogy ez meg az még hiányzik. De a hivatalba is attól függően, hogy melyik ablakhoz kerül az ember mondanak különböző információkat az ott dolgozók. Persze sorszám sem volt már, mire a párom úgy kiakadt, hogy nem kis botrány kerekedett a hivatalban. Kiabálás, főnök irodája, ott folytatva a kiabálást, vissza az információs ablakhoz, újabb szóváltás… 2 óra puffogással és a kiabálással telt és persze 0 intézkedés. De annyit elértünk, hogy (elviekben) konkréten megmondták mi hiányzik és milyen papírokat kell pótolni. Jah, és figyelmünkbe ajánlották, ha szeretnénk sorszámot akkor a nyitás előtt fél órával jöjjünk ide, mert egy nap csak 100 sorszámot adnak ki és akik kapja marja…. Jó a szisztem, olyan törökös.  :)

Akkor jöjjenek a kért papírok az új törvény szerint:
  •     4 db igazolvány kép
  •     Bankszámla bemutatása, amin elegendő pénznek kell lennie, 1 évre 6000 dollárt    kérnek (hesap hareketi vagy extre ha a kártya hitelkártya)
  •     Útlevél fénymásolat (képről és a vízum pecsétről is)
  •    Biztosítás (Sağlık sigortası). Itt van a kutya elásva, mert a külföldi biztosítást/               magánbiztosítást nem fogadják el, csak a törököt. Ja és minimum 1 évre lehet              megkötni, ami kb. 800 TL.
  •  Albérleti szerződés, ami közjegyző által van hitelesítve (persze nem ingyenes). Ennek a neve kıra kontratı noter onaylı.
  •    Lakás papírja lefénymásolva (tapu)
  •    Adószám (vergi numara)

Ha valaki nem albérletbe lakik, hanem a barátja, párja lakásába és nem fizet albérletet akkor pluszba be kell nyújtani a következőket:
  •      Az illető személyi igazolványa (kimlik)
  •     Fizetési kimutatása (Maaş Bordrosu)
  •     Egy nyilatkozatot ki kell tölteni, hogy valóban együtt lakunk és vállalja a felelősséget értem


A beszerzett papírokkal újra elmentünk az Emniyet Müdürlüğü-be és még időbe, hogy sorszám is legyen. Reggel 9-kor, 45 perces sorban állás után megkaptam a 64. Sorszámot. Hát délután valamikor kerültem sorra, de újabb nem várt gondok jöttek. Ha az illető bejelentett lakcíme nem ott van, ahová a Tapu szól, már bukott a mutatvány. A legjobb még most következik, mivel már nem kék kiskönyv a tartózkodási engedély, hanem már plasztik kártyát adnak, így mire az elkészül, az beletelik 3 hónapba.  És ez alatt a 3 hónap alatt 14 napnál hosszabb időre nem lehet elhagyni Törökországot. Nekem már megvolt karácsonyra a repjegyem Magyarországra és persze 3 hétre szól. Jeleztük, hogy nem lehetne-e meggyorsítani a folyamatot, hogy hamarabb kézhez kaphassam a tartózkodásit vagy valami. De NEM. Kérdeztük akkor mi a teendő? A válasz ne hagyjam el az országot 14 napnál többre, oké ez szép és jó, de megvan a repülőjegy. Nincs mit tenni, ha tovább maradok távol 14 napnál, akkor elveszítek minden eddigit és ha visszajöttem lehet elölről kezdeni az egészet, a papírok bemutatását, sorban állást, újra kifizetni mindent. Amihez nem igazán van kedvem és idegrendszerem sem. A megoldás: kilépni az országból és visszajönni turista vízummal, ami 3 hónapig érvényes.  Majd utána összeházasodni, hogy erre a procedúrára ne legyen szükség a jövőben…