Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2013. január 30., szerda

yetenek sizsiniz ismét

Már korábban is írtam a török tehetségkutató műsorról, most új évad kezdődött nem is olyan régen. Így messze járunk még a végétől, még csak a válogatások mennek és 1-2 fordulón vannak túl a versenyzők. Hát mit is mondjak a színvonal évadról évadra csökken, de azért még mindig szórakoztató a műsor. Számomra már meg is vannak a kedvencek, egy 4 és egy 8 éves kisfiú, akik igencsak megmosolyogtatják a közönséget. Beillesztem a videót róluk, jó szórakozást és mosolygást mindenkinek. :)

Az első video: Yusuf, aki Rihanna - Eminem slágerét énekli. Furcsának tűnhet a kisfiú, hogy ennyiszer ismétli a szavakat és Acun bey nevét. :) A végén kiderül, hogy agydaganata van. Szomorú nagyon, de aranyos a kisfiú.



A másik videó: Baha, aki annyira jól dobol 4 éves kora ellenére, hogy az félelmetes. Látszik, hogy a dob megszallottja. Én csak a szomszédokat sajnálom. :)








2013. január 20., vasárnap

Kaleiçi Múzeum


Ha a Hadrianusz kaputól elindulunk a Csonka Minaret felé, félúton egy szépen felújított piros házban találhatjuk a Suna – Inan Kirac Kaleiçi Múzeumot. A név onnan jön, hogy a két részből álló erősen leromlott épületeket Suna és Inan Kirac vásárolta meg, és újította fel 1993-1995 között, majd az átalakítások után 1996 május 18-án nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt.

Az első épület egy tipikus kétemeletes oszmán ház, hagyományos elrendezéssel, festett falakkal. A kert egy része tradicionálisan benyúlik a ház alá. A kerthelyiségben a régi időkre emlékeztető, látványos mozaik padló található.














Az emeleten három szobát alakítottak át néprajzi múzeummá, ami a tizenkilencedik század mindennapi élet színhelyeit mutatja be. Bepillantást nyerhetünk a vendéglátásba, a kávé felszolgálásába, a vőlegény borotválásába és a henna éjszakára, mely tevékenységek még mindig megtalálhatók a török kultúrában. Ezen kívül számtalan régi fotóval találkozhatunk és egy tükörrel, ami visszavisz a múltba. J Ez egy tükörbe épített kis tévé, amin régi időkből származó filmet vetítenek Antalyaról. Amíg végighaladunk az emeleten, lágy tradicionális zene szól.





A múzeum második épülete az egy görög ortodox templom (Szent György templom), melynek feliratát törökül írták, de görög betűkkel. Egy lovon ülő harcos  is megfigyelhető, mely sárkányölő Szent György. A felújítást követően egy kiállítási csarnokot alakítottak ki, amelyben a kulturális és művészeti tárgyak kerültek bemutatásra. Találkozhatunk különféle kerámia edényekkel, vázákkal, csempékkel Çanakkale-ból és Kütahya-ból.
Itt is található egy emeleti rész, ahová egy külső csigalépcsőn lehet feljutni. Bábukat és fényképeket láthatunk, hogy a régi korok utcai árusai hogyan néztek ki és hogyan próbálták eladni a portékáikat. Találozhatunk joghurt árussal, hús árussal, víz árussal, textil árussal, stb...




A múzeum szerda kivételével minden nap nyitva van, 9-12 és 13-18 óra között várják a látogatókat. A belépő ára 2 TL.


2013. január 7., hétfő

Kaş - Fethiye


Kappadókia után a következő túránkat délnyugatra terveztük, mégpedig az ókori Líkia területét jártuk be. 6 napot szántunk az utazásra, úgy, hogy ebbe férjen egy kis pihenéssel egybekötött szilveszterezés és persze bőven kultúra. 3 éjszakát Kaş, 2 éjszakát, pedig Fethiye városában töltöttünk. Aki erre tervezi a kiruccanást, annak autó bérlés ajánlott, nagyok a távolságok és busszal képtelenség elérni a fő látnivalókat, mármint, amire én kíváncsi voltam... J

Antalya-ból busszal mentünk Kaş-ig (3,5 óra), 2 napot relaxáltunk, sétálgattunk, nézelődtünk, Kaş nem nagy, mindössze 7200 lakossal rendelkezik.  Gyalog bejárható a központ és a kikötő, mi utánna béreltünk autót és jártuk be a java részét a térségnek.

A panziónk a kikötőtől 3 perc sétára volt csodálatos panorámával, ami pont szembe nézett Meis görög szigetecskével. Át szerettünk volna menni egy délután, de sajnos páromat csak vízum ellenében engedték volna át, ami nem volt, így kilőve ez a program.













Hellenisztikus templom
Helyette felmásztunk a sziklasírokhoz, amik este ki is vannak világítva. Érdekes, hogy néhány panzió ott épült a sziklasírok szomszédságában és 2 épület közötti kis lépcsőn lehet csak feljutni a sírokhoz. Remek panoráma nyílik a magaslatból a városra. 















Onnan ki is szúrtam egy másik sziklasírt a szemben lévő dombon. Persze azt is megmásztuk, de a sziklasíron kívül egy líkiai házmaradványt és néhány szarkofágot is felfedeztünk. Látszott, hogy nem túl sok ember jár arra, mert helyes kis növényeket és hernyókat láttunk.










Utánna körbeautóztuk a félszigetet. Azt hittem lesz valami kis kávézó vagy teázó ahova ki lehet ülni és élvezni a kilátást, de tévedtem. A luxusabbnál luxusabb villák és a szebbnél szebb házakon kívül nem találtunk mást... Még a félsziget kezdeténél volt egy kis parkoló, ahol le lehetett menni a tengerpartra. Gyönyörű áttetsző színű volt a víz, nyáron szabadstrandként használatos.











Így szezon után nagyon kevesen voltak Kaş-on, mondhatni több kutyával és macskával találkoztunk, mint emberrel. J Egy érdekesség, ami történt: a panzióban a szobánk a 3. Emeleten volt, amit bevásároltunk szalámit, sajtot, vajat szendvicskészítéshez, minden kitettünk az erkélyre, meg az addig összegyűjtött szemetet is. Az utolsó éjjel, hajnali 4 óra körül azt hittünk, hogy be akarnak törni hozzánk. Egy folyamatos zacskózizegésre keltünk fel, mint ha valaki kotorászna az erkélyen. Én nem mertem kimenni, Kadir nézett ki végül is, hogy mi a fene ez a hang. Legnagyobb meglepetésünkre egy macska kutakodott az erkélyen, a 3 zacskó szemetet szétszórta teljesen, úgyhogy tiszta szemét volt az egész erkély. Ráadásul a szaláminkat is megdézsmálta. Ez még semmi, amikor kiment Kadir a cica nagy könnyedséggel átugrott a mellettünk lévő erkélyre és onnan szemlélte teljes nyugalommal, míg összetakarítunk. Ott várt addig tűkön ülve, amíg be nem megyünk, hogy visszajöhessen végre és be tudja fejezni, amit elkezdett. J Máig nem tudom, hogy mászott fel a harmadikra a macska…

Kaş-ból továbbindulva a terv Fethiye-ig Patara, Xanthos, Letoon, Tlos és ha már ott voltunk akkor a Girmeler barlang megnézése volt. Rendkívül fárasztó volt a nap, de a tervet teljesítettük.

Patara: leginkább arról nevezetes, hogy itt született Szent Miklós, viszont semmi kiírást, feliratot nem találtam, ami erre utalna. De az egész kirándulásunk alatt Tlos után Patara tetszett a legjobban. Emlékekben gazdag szabadtéri múzeum, 5 TL a belépő. Ami nekem furcsa volt, hogy kocsival is be lehet menni és ott tudunk megállni, ahol nekünk tetszik. Még a bejárat előtt lehet találni néhány földalatti sírkamrát és egy 3. századi templom sírt (nem igazán vannak helyreállítva).  A bejáratot elhagyva egy 20x23 méter alapterületű temetőt, több szakofággal és egy hasonló méretekkel bíró templom maradványt fedezhetünk fel. Vele átellemben látható a szárítókemence és a hozzá tartozó munkaterület, ahol az emberek az agyag edényeiket készítették. 











Továbbhaladva látható Mettius Modestus kormányzó robosztus, 10 méter magas boltíves kapuja, ami egyben Patara szimbolumává is vált. Ahogy ránéztem, engem a pamukkalei Frontius kapura emlékeztetett.

A kapu mellett található az oktagonális (8 szög) medence, ami szökőkútként funkcionált és a Kikötői fürdő a 2. századból. A fürdőt később átalakították műhellyé.













Innen már látható a 6 méter szélességű oszlopos fő út, ami összeköti a fürdőt az agórát és a színházat. Patara helyet ad több templomnak (Apolló, Artemisz, Létó és bizánci templom) és fürdőnek is még. Az antik város 1988 óta szerepel az UNESCO lisáján.


Fő utca


Egy földúton kb. 800 méterre a fő úttól találták meg az eddig felfedezett legrégebbi világítótornyot az 1. Századból, olyan 12 méter magas lehetett. Az ásatások még mindig zajlanak, szerintem sok érdekességet rejt még a föld...


Xanthos – Letoon:  egyidőben került fel Patarával az UNESCO világörökség listájára. Viszont nekem csalódást okoztak a látottak. Sajnos a jó néhány emléknek csak a mása található meg, mint például a Hárpia síremlék, a Katedrális gazdag mozaik padlója, pedig egyáltalán nem látható. Viszont a színház és a mellett található oszlopos szarkofág, a hárpia síremlék és a feliratos oszlop együttes látványa kicsit kárpótolt. 


Oszlopos szarkofág


Hárpia síremlék







A xanthosiak híresek voltak arról, hogy egy birodalomnak sem hódoltak be, képesek voltak inkább öngyilkosok lenni, mint, hogy valaki uralkodjon felettük. Xanthos antik városához tartozik még templom, nekropolisz (temető), akropolisz, amit jó lett volna megnézni viszont annyira gazos és bokros a terület, hogy lehetetlen bejárni.  Ami furcsa volt nagyon az az, hogy az a néhány család, akik ott élnek a jószágaikat a romok között legeltetik, ott egy szép antik színház és arra kell figyelnie az embernek, nehogy “aknába” lépjen....




Letoon nagyon kis területen található, Xanthossal egyetemben 5 TL a belépő. A Létónak szentelt templom maradványain, egy romos színház és egy mozaik darabon (ami szintén nem eredeti) kívül más nem látható, a legnagyobb rész víz alatt van. Amiket láttunk, azok közül nem mondom, hogy kihagynám, de nem mennék vissza még egyszer Xanthos – Letoon romvárosába.












Tlos: hát ez a városka okozta a legnagyobb meglepetést és szinte itt töltöttük a legtöbb időt, még egy kis régészkedés is belefért. Egyedül mi voltunk csak ott, még a jegypénztárban sem ült senki.  Máig zajlanak a feltárások, a legfrissebb ásatások alapján 2011-ben találtak néhány szobrot, amit a Fethiye Múzeumban állítottak ki. 



Amint Kadir meglátta, hogy még 1 évvel ezelőtt is találtak szobrokat, ezen nagyon felbátorodott és izgatottan közölte, hogy vissza fogunk menni ásóval és felássuk az egész várost és kincseket fogunk találni. J
 Igen csak kellett autózni, mire elértük Tlost, a legjobb helyre, egy hegy tetejére épült.  A város nevezetességei: sziklasírok, amik között van házakra és templomokra hasonlító sír is, szarkofágok, akropolisz, 2 fürdő, stadion, ami 2500 fő kapacitású, bizánci templom, gimnázium és a 3000 fős színház... 











Itt található Belleroponthész sziklasírja is, aki arról híres hogy a szárnyas Pegazus hátáról lenyilazta Khimera szörnyet.  Ez az egyik legnagyobb és legrégebbi antik várok Líkia területén i.e. 2000-re tehető a kialakulása.



Tlosból továbbindulva, 10 km-re található a Girmeler barlang. Mikor megérkeztünk egy bácsi jött oda hozzánk, aki nagyon szívélyesen megmutatta a barlangot és felkapcsolta bent a lámpákat egy kis aprópénz fejében, hogy lássunk is valamit. Finoman a bácsi jelezte, hogy a világítást az itt élő falusik vezették be és az önkormányzat nem segíti őket és ugye az áram nincs ingyen... Persze értettünk a szóból... A barlang egy természetes képződmény 3 bejárattal. Olyan 200 méter hosszan lehet bemenni a cseppkő barlang szerűségbe. Egy másik bejáratnál, ami sajnos munkálatok miatt zárva volt, termál vizet találtak. A barlang többségében nyáron látogatott.











Amyntas sziklasírja
A következő nap Fethiye és környékéről szólt. A város kedvelt turista célpont és kikötő. Innen át lehet hajózni Rodoszra is. Fethiye a régi görög Telmessos romjaira épült. Szerettük volna színházat megnézni, de el van zárva a turisták elől.
Reggel ellátogattunk  a város szimbólumának számító Amyntas sziklasírjához, ami i.e. 4. Századból származik. A hegyoldalban több sír is található, házakra és templomkra hasonlítóak is, de a legimpozánsabb mindközül Amyntasé. A sírhoz 199 lépcső megmászásával lehet feljutni, sajnos néhány graffiti csúfítja a sírt. Vászont csodálatos panoráma nyílik a kikötőre.


 










Utánna Kayaköy szellemvárosa következett, szintén 5 TL a belépő. A várost görögök lakták 1923-ig, majd, a török függetlenségi háborúval a török-görög békés együttélés megszakadt, a törökök győzelme után a görögöknek azonnal el kellett hagyniuk a várost. A falu népessége ekkor kb. 2000 főt számlált. 

A domb lejtőjén lévő házak többsége a 19. Századból származnak, de vannak régebbiek is, minden ház egymás alatt egy kicsivel helyezkedik el, hogy elkerüljék egymás árnyékolását.


A falu múzeum az UNESCO védelme alatt áll, 2 görög templom, 14 kápolna, iskola és kb. 400 házból áll. Először a domb aljában lévő Mária templomot néztük meg, mely 1888-ban épült. Szépen megmaradtak a templom színes freskói és a kövekből kirakot padlózat, valamint a teteje is, mert például egyik háznak sem maradt meg a tetőszerkezete csak a falak.  Még  egy skorpiót is találtunk a templomban. 


Majd elkezdtünk felfelé sétálni a házak között, míg feljutottunk a domb tetejére, ahol egy kápolna található. Nagyszerű a kilátás onnan a városra, szinte minden belátható. 




Meglátogattuk a másik templomot is, melynek a padlózata nyújt érdekes látványt. A templom előtt is szépen megmaradt a mintázat, mondanom sem kell Kadirt ez kötötte le a legjobban, vagy 30 képet csinált és sikerült kiderítenie, hogy legalább 10 centis lapos kő kell, hogy ilyen minta tartalmasan megmaradjon. J















Továbbállva, tettünk egy sétát Ölüdenizben, majd vissza autóztunk Fethiyébe. Megnéztük a Fethiyei Múzeumot, ami csak 2 teremből áll és kerthelyiségből, de különféle leleteket lehet találni az antik városokból. Utánna lementünka tengerparti sétányra, ahol felfedeztünk egy fejekből álló szoborkomplexumot, ami nyáron szökőkút. Az “legnagyobbak” itt megtalálhatóak, mint Atilla, Osman Bey, Dzsalal ad-Din RumiFathi szultán Mehmet, Szelim szultán, Nagy Szuleyman, Atatürk. És ezzel véget is ért a nap.

Ölüdeniz
Fethiye











Az utolsó nap visszaindulva Kaş-ba, még útba ejtettük Pinara romvárosát. A D400-as útról mindössze 6 km, de az út elég rossz, köves földút és csak lassan lehet haladni. Itt szintén nem találkoztunk senkivel, még a jegypénztár is be volt zárva, a belépőnek 3 TL volt kiírva. A legenda úgy tartja, hogy amikor Xanthos városa már túlnépesedett, idősek egy csoportja ide vándorolt, új várost alapítani. Pinarába érve rögtön feltűnik a hegyoldalban lévő többszáz sziklasír, ahová sajnos nem lehet felmászni. 



Viszont a hegy aljában számos házakra hasonlító sír  és szarkofág van, amelyek látogathatóak. Egy szarkofág úgy tűnt, mintha nem lenne kifosztva, félig még föld borította, ott próbáltunk lesekedni, belematatni egy kicsit, vajon mi lehet benne, kicsit olyan volt , mint az “Elveszett ereklyék fosztogatói” J de nem jártunk sikerrel, nem találtunk semmit. Hegymászás közben találkoztunk egy teknőssel is, az összes sírt, fürdőt és színházat megnéztünk, viszont az akropoliszt és az odeont nem találtuk meg. A nagy mászás eredménye egy lehorzsolt comb és egy szakadt nadrág lett, de akropolisz sehol... Aki esetleg látta kérem küldjön képet róla. J 

  


Kaşba érve visszavittük az autót és újabb 3,5 órás buszozás várt ránk Antalyaig. Ezzel véget is ért a kis, de tartalmas túránk. Aki erre jár annak mindenképen ajánlom Tlos és Patara romvárosának megtekintését.