Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2010. március 17., szerda

Antalya


Antalya:

Mivel párom Antalya-ban lakik, ebből kifolyólag itt töltöttem a legtöbb időt. A török riviéra fővárosaként is emlegetik. Itt található a térség repülőtere is. Közigazgatásilag több kisebb város is ide tartozik. Lakosai száma nyárra több millióra nő. Átlagosan az év 365 napjából 300-ban süt a nap. Antalya tengerparti területén szinte soha nem esik hó, a környező hegyekben viszont akár síelni is lehet. A hőmérséklet csak ritkán esik 10 °C alá.

A város, mint egy földi paradicsom. 3000 méter magas Toros-hegység lábainál található, mely érdekes látványt nyújt. Az ember a strandon napozik a 35 °C-ban, ha feltekint a hegyre, ott minden hólepelben látható. (Ilyet Görögországi nyaralásomnál tapasztaltam még).

Első látogatásom során, a megérkezésemkor, ez este olyan 9 óra lehetett. A párom el akart vinni egy esti sétára, megnézni a tengert, bár sokat nem láttam belőle. :) Viszont az első élményem megvolt a hatóságokkal. Utólag kiderült, hogy csak rutin ellenőrzés volt, de engem elsőre megijesztett. Ahogy a rendőrök megállítottak, rögtön kiszállítottak minket a kocsiból. Már az megrémített, hogy a vállukon úgy lógott a fegyver, mint nekem a táskám. Azzal a lendülettel a párom keze már a kocsi tetején volt és azt látom, hogy motozzák. Ekkor egy rendőrnő is odajött hozzám majd mutogatott a táskámra, hogy nyissam ki, mert ő át szeretné vizsgálni. Eddig egy szót nem mertem szólalni, de ekkor kénytelen voltam megkérdezni a párom, hogy netán valami baj van, lopta az autót vagy egyáltalán mi a helyzet. :) Erre halálos nyugalommal „semmi baj ez így természetes itt”. Furcsálltam, de rábólintottam, ha így csinálják itt, akkor így, mit lehet tenni.
Már említettem az volt az első utam Törökországba, ami még az első pillanattól furcsa volt, na, az a közlekedés. Nem tudom, hogy meg-e tudnám szokni valaha… Olyan össze-vissza az egész. Mindenki dudál, reflektorozik. Megérkezésem napján, mikor elindultunk én állandóan forgolódtam hátra, ha dudaszót halottam vagy fénykürtöt láttam. Egyszer csak Kadir megkérdezi, hogy mit nyüzsgök és forgolódok ennyit. Nekem 2003 óta van jogsim, de ilyen közlekedést még nem tapasztaltam, közöltem vele. Egy mosoly volt a válasz és, hogy majd megszokom. Mert itt ez a természetes. Bár azt mondják ritka a baleset, de elég sok kocsit láttam ilyen-olyan hibákkal, karcolásokkal…
Így indult az első este, esténk. :)

Antalya néhány részét szeretném bemutatni, amerre jártam. Saját képekkel illusztrálva, tapasztalataimat megosztani és egy-két jó történetet, amiben részem volt. Aki nem járt még itt remélem, meghozza a kedvét.


Cumhuriyet meydani:

Azaz Köztársaság tér, ez volt az első, amit láttam Antalya-ból. Gyönyörű rálátás van a tengerre és a kikötőre. Itt találhatunk egy nagy szökőkutat, ahol vízi show várja a turistákat minden hétvégén este, a nyári szezonban. Különféle színekben pompázik a medence és a több méter magasba törő víz. Nappal is működik a szökőkút, de az igazi show csak este következik. A szökőkút körül megannyi színes virág és növény kavalkád, kaktuszok, pálmafék adják a díszletet. A medencében még flamingó szobrokat is fel lehet fedezni. Minden nevesebb és turisták által látogatott tér katonák, rendőrök által őrzött és felügyelt terület. Szúrópróba szerűen igazoltathatják az embert.





A szökőkúttal szemben láthatunk egy szoborkompozíciót, ki másról, mint Atatürk-ről. Bár hová mentünk nem volt olyan hely ahol ne lett volna egy szobor, egy kép, egy zászló Atatürk-től. Állítom a legtöbb létesítmény Atatürk-ről kapta a nevét (iskola, stadion..) valóságos kultusza van egész Törökországban. Innen a térről vezet le egy lépcső a kikötőig. Mi számtalanszor megmásztuk. A lépcső és a tér szomszédságában néhány étterem, teaház található, ahonnan festői kilátás van a tengerre és a közeli helyekre egyaránt. Nekem egy nagy csalódás volt, hogy sehol nem tudtam egy normális kávét inni. Mindenhol a 3in1 por kávé kapható. Utólag kiderült nem is nagyon isznak kávét, teát annál inkább. Ahová bementünk, ha bazár, ha barátok, ha ismerősök voltak mindenhol kellett egy teát inni. Mint tudjuk visszautasítani nem szép gesztus. 2-3 nap után már a könyökömön jött ki a sok tea. De igazi kávé nagy bánatomra senkinél sem volt.



Ide kötődik az egyik kedvenc helyem Antalya-ban. Én nagy állatbarát vagyok, imádom őket. Itt van egy kis park szerűség, ahol tyúkok, libák, kacsák, pulykák, pávák, nyuszik, fürj féle madarak vannak szabadon és a turisták etetik őket. Az állatok szelídek, mondanom sem kell szinte minden egyes nap el kellett látogatnunk ide, hogy megsimogassuk őket és, hogy hozzunk pár falat ételt. :) A parkban mozgó árusok járnak-kelnek, főtt kukoricát árulnak. Hát nekem a magyar főtt kukorica jobban ízlik, a kinti elég száraz, hamarabb kiveszik a léből, így számomra élvezhetetlen volt. Viszont az állatoknak igazi csemege. :) Csak úgy veszekedtek érte, össze-vissza taposták a lábam és persze egymást is a jó falatokért…



A tér területéhez tartozik egy több lépcsős mesterséges vízesés, mely az úttól indul néhány zuhatagon keresztül a tengerben végződik. Egészen a szélére ki lehet sétálni, nekem nagy élményt nyújtott. A vízben mindig lehet kacsákat, libákat felfedezni a közeli parkból szívesen jönnek ide hűsölni. Mi kétszer voltunk hajókirándulások, egy rövidebben és egy hosszabbon. A rövidebb úgy van kialakítva, hogy a vízesés lábánál megáll, hogy felfrissítse a kirándulókat.





2010. március 16., kedd

Kaleiçi:

Antalya történelmi része az óváros, egyben a központja is. Itt található a város jelképe, az Yivli Minaret, ami a 13. századból való. A mai napig hallható a napi ötszöri ima a minaretből.





Sok látnivaló tárul a turisták elé, mit például a Hidirlik torony, amit még annak idején világítótoronynak építettek, a Hadriánisz kapu. Atatürt ház, mely Atatürk életét mutatja be, levelezéseit, használati tárgyait, bútorait… Mehmet Pasa dzsámi, mely a minaret szomszédságában található. Kaleiçi Múzeum, a régi korok hangulatát idézi, hogyan nézett ki egy török ház a múltban. Továbbá megannyi étterem, bolt, üzlet, tucatnyi ókori maradvány és rom. Egyszer egy török estre is elvitt a párom az óvárosban. Élő török zene, tánc, hasonlóan, mint nálunk, de a hangulat más…










A közelben van a híres bazár is, ahová macskaköves út vezet le. Itt aztán tényleg igazi keleti légkörbe csöppen az ember. A ruhától, szőnyegektől kezdve a fűszereken át mindenféle ékszerig és ajándéktárgyakig minden megkapható.





Marina:

Azaz a kikötő, ami a másik kedvenc helyem. Kaleiçi-i bazársoron, ha valaki végigsétál, ide lyukad ki. A kikötő majdnem teljes egészében megőrizte a régi macskaköves burkolatot, ami persze nem a legkényelmesebb, ha magas sarkú van az emberen. Én jó néhányszor csetlettem-botlottam, de már tudom, hogy csak kényelmes cipőben megyek a kikötőbe. :)




Bár van még egy lejárat a romok mentén, a kilátás onnan sokkal szebb, tele pálmafával, végig látszik a tenger és a környező sziklák. A kikötőből indulnak a hajókirándulások, melyek közül válogatni is lehet bőségesen. Több órásak, sőt majdhogy egy egész napos hajóutak is vannak, a környező szigetekre, vízesésekhez… A nagyobb hajókon étkezési lehetőség is van, de előfordulnak diszkó hajók, és kalózhajók is. A kikötőben egymás mellett szorosan állnak a hajók, persze minden hajó kapitánya hangos szóval próbálja az ő hajójára invitálni az arra sétálókat. :)






A mólóra ki lehet gyalogolni, mindig kinéztünk egy nagy sziklát kettőnknek, majd papucs le, láb a vízbe, közben összeölelkezve néztük a hajókat, a naplementét. Hangulatos és romantikus kis hely, én nagyon szeretem. Bár bevallom mindig zsúfolt, nemcsak nekem, másoknak is kedvelt időtöltése ott ücsörögni, horgászni.






Itt történt, hogy megláttam egy rákot és mindenképpen meg akartam fogni. Persze nem sikerült, erre a páromat unszoltam, hogy fogja meg nekem. Mit ad Isten, hát csak sikerült elkapnia. Onnantól kezdve minden rákot meg akartam fogatni vele. :) Nagyon ügyesen bánt a rákokkal, egyszer nem csípték meg. Bár Side-be is volt egy rák, amit megláttam, de az jóval nagyobb volt, azt már a párom sem merte megközelíteni. :)




Sokszor egy kis rágcsálnivaló kíséretében mentünk ki a mólóra, természetesen itt is kellett a halaknak morzsákat dobálni. Néhányszor a sekélyebb, melegebb vízben csapatot alkotott kishalakat lehetett látni, bár előfordultak nagyobbak is. Meglepődtem, hogy ennyire közel merészkednek a nagyobb halak a parthoz.












Hajókirándulás:


Mi kétszer voltunk hajókázni. Az első egy rövid kiránduláson, ahol csak egy nagy kört tett a hajó és a közeli vízesést néztük meg. Ilyen hajóút minden nap van, a nap minden szakában, nincs időponthoz kötve. Csak azt várja meg a hajóskapitány, hogy elegendő létszám legyen a fedélzeten és már indul is a hajó. A fedélzeten dallamos török zene szól.








A második már 3,5 órás út volt a Düden vízeséshez. Vagyis a Düden 2-höz. Az első a város külterületén található, oda kocsival lehet eljutni. A hajó csak hétvégén indul, 10 órakor. Érdemes időben odaérni, mert jóval több érdeklődő van, mint a sima hajóutakra. A hajó végig a part közelében, közvetlen a sziklák mellett halad, láthatunk kisebb barlangokat, öblöket, a sziklák tetején luxus szállodákat… Mikor a hajó a vízesés közelébe ér, lehet érezni, hogy sokkal párásabb a levegő, majd nagy meglepetésemre teljesen közel megy a hajó a vízeséshez, mondhatni „megfürdetni” egy kicsit a turistákat. :) Hatalmas élmény volt… Néhány percet elidőz még a hajó, majd irány vissza a kikötő. Csodás időnk volt, mondanom sem kell én jól leégtem.







Majd történt egy kis „baleset”. Olyan volt a hajó eleje, hogy egy ember 3 méterre ki tudott sétálni, kicsit Titanic feeling. Miközben Kadir a fényképezőt kattintgatta egy hullám megdobta a hajót, azzal a lendülettel az egyik papucsom a tengerben landolt. Úr Isten, gondoltam mihez kezdjek most… Szerencsémre lovagom rögtön megállítatta a hajót, visszafordultunk és a hajóskapitány kipecázta a papucsom. Hát ciki volt, bele is pirultam, mert mindenki engem nézett a hajón, nagy mosolyok közepette. :)







2010. március 15., hétfő


Düden
Selalesi 1:


Antalya-tól 30 percre van autóval. Hát meg kell mondanom mesés, a táj, a környezet, a vízesés, a barlang. Ezt semmi képen ne hagyja ki, aki a városban jár. Nem is gondoltam volna, hogy micsoda csodás helyre megyünk, az odavezető út poros, néhol aszfalt sincs, csak földút, néha egy- egy ház, pár autó… Mikor a közelbe értünk csak azt lehetett észrevenni, hogy megszaporodtak az autók, a turista buszok és egyre több embert lehet látni. Egy oázishoz tudnám hasonlítani a sivatagban. :) A területre belépő ellenében lehet csak bemenni, de aki már kifizette, az addig marad ameddig jólesik!



Viszonylag nagyobb területen fekszik, mivel több kisebb vízesés, patak, forrás, park is megtalálható a területen. Sokak választják piknikezési helynek, a friss levegő a festői táj, zöld környezet és a kirándulási lehetőség miatt.









A Düden vízesés 20 méter magas, a vízesés mellett egy kis völgybe is le lehet sétálni, ahonnan a legalább 40 méter hosszúságú barlangrendszer kezdődik. Gyönyörű a vízesés, ahogy a magasból zuhan a mélybe, aki közel merészkedik egy frissítő fürdőben lehet része. :) Valamint a lezúduló víz és a pára hatásának köszönhetően sokszor van szivárvány.





Én elképedtem, mikor beléptünk a barlangba, érdekes látvány volt. Pár fokkal hűvösebb is volt. Kisebb és nagyobb „termek”figyelhetők meg, nincs elzárt rész, mindenhová be lehet menni. A barlang folyosóján, több helyen kerülgetni kellett a lecsöpögő vizet, mert jó pár helyen beázik a barlang. Itt legyen óvatos mindenki, mert a föld csúszós és sáros.




De ami teljesen lehengerelt, az volt, hogy a barlangrendszer a vízesés mögött is folytatódik. Én még életemben nem láttam ilyet… Kisebb lyukak vannak a barlang oldalán, ahonnan ki lehetett nézni, éppen hol jár az ember. A vízesés mögötti kis lyuk volt a legszebb, ahogy lenéztem láttam, hogyan csobog lefelé a víz és hogyan érkezik az alul elterülő vízgyűjtőbe. Feledhetetlen volt maga a vízesés is, de mindezt hátulról szemlélni, az fantasztikus élmény volt…














Beach Park, Konyaaltı:




Ez Antalya nyugati, kavicsos tengerparti része, ami a strandolni vágyóknak kedvez. 3 km hosszan húzódik, napágyakkal telítve, amit pát líráért lehet bérelni. A strand felett pálmafákkal borított sétáló utca van, mely mindig zsúfolt, mert itt található a szállodasor is, ami a főszezonban szinte mindig tele van. A legtöbb szálloda itt és Antalya ’Lara’ (kelet Antalya) nevű körzetében található. Az éttermektől, kávézóktól kezdve, sportpályán át, bárokig, üzletekig minden megtalálható.




A sétáló utca bárjai látják el a tengerparton fürdőzők igényeit, így még a napágyakon is van kiszolgálás. Nem messze van az Aquapark és Delfinárium, amit ugyan nem próbáltam, de a későbbiekben mindenképpen szeretném.




Szívem szerint minden nap jöttem volna úszni, de furcsa módon nekik a 35°C felel meg a strandolásra. Ha „csak” 30 °C volt már az hidegnek számít. Mondtam Kadirnak egyszer jönnél el hozzánk, még nyáron sem menne strandra. :) Nagy nehezen, de párszor rá tudtam venni a fürdőzésre, bevallom nem volt könnyű. Amikor decemberben kint voltam, még akkor is voltak néhányan, akik fürödtek, az tuti, hogy nem törökök voltak. :)






Szökőkutak:


Mondhatni dúskál a város szökőkutakban. szebbnél szebbeket láttam, amik este színes lámpákkal vannak díszítve. Előre programozottak, fél percenkét váltakozik a forma. Én órákat tudtam ilyen parkokban ücsörögni, csodálva a szökőkutakat. Némelyek közülük szobrokkal, különféle alkotásokkal voltak megspékeve. Néhány képet, azokról melyekről nem beszéltem eddig. Sajnos nálunk nincs ennyi szépség egy helyen. :)