Antalya


Antalya:

Mivel párom Antalya-ban lakik, ebből kifolyólag itt töltöttem a legtöbb időt. A török riviéra fővárosaként is emlegetik. Itt található a térség repülőtere is. Közigazgatásilag több kisebb város is ide tartozik. Lakosai száma nyárra több millióra nő. Átlagosan az év 365 napjából 300-ban süt a nap. Antalya tengerparti területén szinte soha nem esik hó, a környező hegyekben viszont akár síelni is lehet. A hőmérséklet csak ritkán esik 10 °C alá.

A város, mint egy földi paradicsom. 3000 méter magas Toros-hegység lábainál található, mely érdekes látványt nyújt. Az ember a strandon napozik a 35 °C-ban, ha feltekint a hegyre, ott minden hólepelben látható. (Ilyet Görögországi nyaralásomnál tapasztaltam még).

Első látogatásom során, a megérkezésemkor, ez este olyan 9 óra lehetett. A párom el akart vinni egy esti sétára, megnézni a tengert, bár sokat nem láttam belőle. :) Viszont az első élményem megvolt a hatóságokkal. Utólag kiderült, hogy csak rutin ellenőrzés volt, de engem elsőre megijesztett. Ahogy a rendőrök megállítottak, rögtön kiszállítottak minket a kocsiból. Már az megrémített, hogy a vállukon úgy lógott a fegyver, mint nekem a táskám. Azzal a lendülettel a párom keze már a kocsi tetején volt és azt látom, hogy motozzák. Ekkor egy rendőrnő is odajött hozzám majd mutogatott a táskámra, hogy nyissam ki, mert ő át szeretné vizsgálni. Eddig egy szót nem mertem szólalni, de ekkor kénytelen voltam megkérdezni a párom, hogy netán valami baj van, lopta az autót vagy egyáltalán mi a helyzet. :) Erre halálos nyugalommal „semmi baj ez így természetes itt”. Furcsálltam, de rábólintottam, ha így csinálják itt, akkor így, mit lehet tenni.
Már említettem az volt az első utam Törökországba, ami még az első pillanattól furcsa volt, na, az a közlekedés. Nem tudom, hogy meg-e tudnám szokni valaha… Olyan össze-vissza az egész. Mindenki dudál, reflektorozik. Megérkezésem napján, mikor elindultunk én állandóan forgolódtam hátra, ha dudaszót halottam vagy fénykürtöt láttam. Egyszer csak Kadir megkérdezi, hogy mit nyüzsgök és forgolódok ennyit. Nekem 2003 óta van jogsim, de ilyen közlekedést még nem tapasztaltam, közöltem vele. Egy mosoly volt a válasz és, hogy majd megszokom. Mert itt ez a természetes. Bár azt mondják ritka a baleset, de elég sok kocsit láttam ilyen-olyan hibákkal, karcolásokkal…
Így indult az első este, esténk. :)

Antalya néhány részét szeretném bemutatni, amerre jártam. Saját képekkel illusztrálva, tapasztalataimat megosztani és egy-két jó történetet, amiben részem volt. Aki nem járt még itt remélem, meghozza a kedvét.


Cumhuriyet meydani:

Azaz Köztársaság tér, ez volt az első, amit láttam Antalya-ból. Gyönyörű rálátás van a tengerre és a kikötőre. Itt találhatunk egy nagy szökőkutat, ahol vízi show várja a turistákat minden hétvégén este, a nyári szezonban. Különféle színekben pompázik a medence és a több méter magasba törő víz. Nappal is működik a szökőkút, de az igazi show csak este következik. A szökőkút körül megannyi színes virág és növény kavalkád, kaktuszok, pálmafék adják a díszletet. A medencében még flamingó szobrokat is fel lehet fedezni. Minden nevesebb és turisták által látogatott tér katonák, rendőrök által őrzött és felügyelt terület. Szúrópróba szerűen igazoltathatják az embert.





A szökőkúttal szemben láthatunk egy szoborkompozíciót, ki másról, mint Atatürk-ről. Bár hová mentünk nem volt olyan hely ahol ne lett volna egy szobor, egy kép, egy zászló Atatürk-től. Állítom a legtöbb létesítmény Atatürk-ről kapta a nevét (iskola, stadion..) valóságos kultusza van egész Törökországban. Innen a térről vezet le egy lépcső a kikötőig. Mi számtalanszor megmásztuk. A lépcső és a tér szomszédságában néhány étterem, teaház található, ahonnan festői kilátás van a tengerre és a közeli helyekre egyaránt. Nekem egy nagy csalódás volt, hogy sehol nem tudtam egy normális kávét inni. Mindenhol a 3in1 por kávé kapható. Utólag kiderült nem is nagyon isznak kávét, teát annál inkább. Ahová bementünk, ha bazár, ha barátok, ha ismerősök voltak mindenhol kellett egy teát inni. Mint tudjuk visszautasítani nem szép gesztus. 2-3 nap után már a könyökömön jött ki a sok tea. De igazi kávé nagy bánatomra senkinél sem volt.



Ide kötődik az egyik kedvenc helyem Antalya-ban. Én nagy állatbarát vagyok, imádom őket. Itt van egy kis park szerűség, ahol tyúkok, libák, kacsák, pulykák, pávák, nyuszik, fürj féle madarak vannak szabadon és a turisták etetik őket. Az állatok szelídek, mondanom sem kell szinte minden egyes nap el kellett látogatnunk ide, hogy megsimogassuk őket és, hogy hozzunk pár falat ételt. :) A parkban mozgó árusok járnak-kelnek, főtt kukoricát árulnak. Hát nekem a magyar főtt kukorica jobban ízlik, a kinti elég száraz, hamarabb kiveszik a léből, így számomra élvezhetetlen volt. Viszont az állatoknak igazi csemege. :) Csak úgy veszekedtek érte, össze-vissza taposták a lábam és persze egymást is a jó falatokért…



A tér területéhez tartozik egy több lépcsős mesterséges vízesés, mely az úttól indul néhány zuhatagon keresztül a tengerben végződik. Egészen a szélére ki lehet sétálni, nekem nagy élményt nyújtott. A vízben mindig lehet kacsákat, libákat felfedezni a közeli parkból szívesen jönnek ide hűsölni. Mi kétszer voltunk hajókirándulások, egy rövidebben és egy hosszabbon. A rövidebb úgy van kialakítva, hogy a vízesés lábánál megáll, hogy felfrissítse a kirándulókat.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit nézzünk meg Antalya-ban

Török riviéra luxushotelei

Török lagzi magyar módra