Üdv Mindenkinek!

Azoknak a táborába tartozom, aki nem egy hétköznapi életformát és kapcsolatot választottak. Mondhatni nem egyszerű, de újra és újra ezt választanám. Majdhogynem 2000 km van közöttünk, ami olyan távol, de mégis olyan közel van....

A sok megpróbáltatás, utazás és várakozást követően 2011 februárjában összeköltöztünk. Azóta együtt élünk, de sokkal nehezebb, mint előtte. Ez az igazi megpróbáltatás.... A két különböző kúltúra, az összeszokás, és még sorolhatnám... De a türelem és persze a kompromisszum rózsát terem, 2015-ben összeházasodtunk és egy macskával is bővült a családunk.

Az egyik ok, amiért blogot írok, hogy annyi negatív példát hall az ember, ennek ellenére mégis LÉTEZIK POZITÍV!!!!

A másik ok, hogy szeretném megismertetni veletek az én kis történetemet, segíteni azoknak a lányoknak, akik hasonló cipőben járnak. Valamint bepillantást a török kultúrába, életbe, a gyönyörű helyekbe...


Oldalak

2015. február 27., péntek

Házasodjunk török módra

Aki Törökországban házasságra adja a fejét, az elsősorban vegyen egy nagy levegőt, majd kitartást, türelmet és nyugtatót meg egy zsák pénzt. A legjobb tanács, amit adhatok, hogy úgy kérje ki mindenki a papírokat és úgy csináljon mindent, mint ahogy az illetékes hivatal azt kéri. Mert nemcsak városokban, hanem akár már kerületekben is eltérhetnek a kért papírok. 
Mi Antalyaban a Karaalioğlu Parkban lévő Evlendirme Daire-be mentünk érdeklődni. Jobb ha az ember először kérdez, mint hogy plussz köröket kelljen futni. Ugyis megvolt már a Magyarországra utazásom időpontja, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal.

A török fél részéről nem kell sok minden: 
        -   Személyi igazolvány (fotoğrafı nüfus cüzdan)
                     -    És egy igazolás a lakcímről megy hogy nem házas (ez egy papíron meg is van)

Magyarországról a következő dokumentumokat kellett beszerezni:
-       Családi állapotot igazoló okmány (evlenme ehliyet belgesi)
-       Születési anyakönyvi kivonat (doğum kayıt örneği)
-       útlevél

A családi állapotot igazoló okmányt a Központi Okmányiroda adja ki, 1133 Budapest, Visegrádi u. 110-112 alatt találhatóak meg és 3000 Ft-ot kell befizetni. Még hazafelé a reptérről kikértem. El sem hittem, hogy ilyen simán és gyorsan ment.
Következő lépés a születési anyakönyvi kivonat volt, melyet a születési hely szerinti illetékes anyakönyvi hivatal ad ki, 2000 Ft illeték esetében. Ezt is egyszerű volt elintézni.
Ezek után következhet a dokumentumok felülhitelesítése apostil-lal, amit a Külügyminisztérium csinál (1027 Budapest, Nagy Imre tér 4. E épület fsz.) darabonként 5500 Ft. Még aznap délutánra készen is lett. Én meg csodálkoztam, hogy ilyen zökkenő mentesen elintéztem mindent. Túl szép volt, hogy igaz legyen...

A fordítást én Antayaban csináltattam, de ezt meg lehet oldani az Országos Fordító Irodánál vagy a nagykövetségen is. És ezek után következett a fekete leves, az idegeskedés és a stresszes időszak. Itt Törökországban semmi nem megy egyszerűen sem könnyen.

Az első sokk akkor jött, amikor a fordító irodából felhívtak minket, hogyan fordítsák az ékezetes szavakat. Hát ember!!!! Én vagyok a hivatalos fordító, tőlem kérdezed? Nem kevés pénzt kifizet az ember és ilyennel hívnak fel? Biztos ami biztos telefonáltunk az Evlendirme Daire-ba, hogy hogyan legyen. Mi az ahogy tuti elfogadják és nem kötnek bele. Erre jött a következő sokk, ő telefonban ezt nem tudja, vigyik oda a félkész fordítást mert azt neki látni kell, és ugy tud válaszolni. Na akkor gyorsan felmarkoltuk a papírokat és bevittük megmutatni. Persze ékezettel nem jó mert a törökben nincsen ilyen ékezet így az “á” helyett legyen “a”. Rendben, szuper. Legalább ezt tisztáztuk, ki lesz javítva. A harmadik sokk, hogy belekötött a hölgyemény a családi állapotot igazoló dokumentumba, hogy nem szerepel törökül az a mondat, hogy a házasságnak nincs akadálya. Próbáltuk elmagyarázni, hogy ha oda van írva, hogy “bekar” akkor az azt jelenti, hogy nem vagyok házas és mi más akadálya lehetne egy házasságnak? De akkor is annak ott kell lennie, erősködött a nő. Ő a házasság kötési tanusítványra gondolt szerintem, hogy a házasságnak nincs akadálya, de ez a dokumentum már megszünk 2013-ban. És standard dokumnetumot adnak ki és azt a kezében fogja. Ismét a hölgy, hogy ez így akkor sem jó, mert a török törvények szerint ennek a mondatnak benne kell lennie. Mondtuk neki értse már meg, hogy ilyen már nincs és higgye el, hogy ez az egyesített, egyszerűsített dokumnetum van helyette. Ha visszamegyek Magyarországra akkor sem fognak másik papírt adni. Egy hivatalos dokumentumba nem írhatnak az ő kedvéért plussz mondatot. Erre a válasza az volt, hogy akkor beszéljük meg a fordítóval, hogy írja bele ezt az ominózus mondatot. Na felhívtuk a fordítót, aki élből elzárkózott ez elől, mert ő nem fog az állásával játszani, ha nincs ott ez a mondat, akkor nem írhatja bele. Közvetítettük a hölgyikének, aki még mindig értetlenkedett. De, de csak írja be a fordító, nem lesz baja belőle. Erre a fordítónak az volt a válasza, hogy, ha nem lesz semmi baj belőle, akkor a hölgyike írja oda tollal vagy ahogy akarja... Zsák utca... Ismét a nőszemély visszatért az eredeti teóriájához, hogy akkor Magyarországról kell hoznom ezt a dokumentumot. Ekkor már emelkedett hangnembem folyt tovább a szócsata. Hogy ha van ilyen papír akkor mutassa meg, hogy hogyan néz ki. Mert mi tudjuk, hogy ilyen már nincs, vagy hívja fel a konzulátust és kérdezzen utána.  A vége az lett, hogy már a nő is kiabállt, hogy ő itt a memur és ha akarja akkor elfogadja, ha akarja nem és visszaküld Magyarországra még X papírért. De nem akar tovább veszekedni és a képünket sem látni, így elfogadja csak a fordító javítsa ki az ékezeteket és noter által hitelesíttessük. Hát be kell vallanom nagy kő esett le a szivemről. A 4 oldal és az útlevél fordításért és a noter hitelesítésért összesen 800 TL-t kellett fizetni.

Az idő egyre jobban kezdett sürgetni, mert turista vizumom volt és a 90 napból kb. maradt 3 hetem. Mikor jött a hir, hogy a párom testvére korházba van így azonnal induljon keletre. Megbeszéltük, hogy rendezze le a dolgokat és rohanjon vissza. Kicsit elhúzódott a dolog, de még időben visszaért.

Ezek után következhetett a kötelező vérvizsgálat. Mi magán korházba csináltattunk az idő szűke miatt. Sorba sem kellett állni, és még aznap megvolt az eredmény, ennek költsége 150 TL volt. Majd a sağlık ocağıhoz mentünk  rapor-ra. Odaadtunk ennek a háziorvos félének a véreredményt hogy akkor oké-e minden, meg értékelje ki. Hát a nagy értékelés az annyi volt, hogy “hersey normal”. Vekünk töltette ki a papírt, amit kért még az Evlendirme Daire és száguldottunk bemutatni a papírokat és időpontot kérni, anyagiakat rendezni. Az aile cüzdan kiskönyvért 75 TL-t kellett befizetni.


Hála istennek már nem kötöttek bele semmibe, de a legközelebbi dátum március 4 volt. Ismét pánik, mivel február végén a vízumom lejár és még arra is kell időt hagyni, hogy a bevándorlási hivatalba elintézzük a tartozkodási engedélyt. Jöhetett a “nem-e lehetne-e” kérdés. Pár napom van hátra, legyenek már megértőek. A megértésük plussz 100 TL-be került és igy 2 nap múlvára kaptunk is időpontot. Utána már minden rendben zajlott. De mág a kálvária nem ért véget...