Szentjánoskenyér

A szentjánoskenyér fa egy örökzöld fa, mely a mediterrán térségekben őshonos (Kis-Ázsia, Szíria, de tenyészik a Földközi-tenger vidékén is). Az ősi kereskedőutakon kezdte vándorútját, és zöld növényei az utak mentén lassan megtelepültek, majd elterjedtek. Nagyobb cserje vagy fa termetű növény, akár a 20 méteres magasságot is elérheti. Termése a szentjánoskenyér , mely sötétbarna színű, mintegy 20 cm hosszú és 8-12 magot tartalmaz.

A különleges növény Keresztelő Szent Jánosról kapta nevét, akinek mindennapi tápláléka közé tartozott a gyümölcs, így a legnagyobb jelentősége az őskereszténység idejében élte. A századfordulón is híresek voltak a ciprusi jánoskenyerek. Olyan sok cukrot tartalmaztak, hogy a sajtolással kapott édes nedvét cukor és méz helyett gyümölcsök befőzésére és ételek ízesítésére használták. Az idők során a népszerű csemege mára kissé feledésbe merült.

Gyógyhatású készítményként hasmenéses betegségek, gyomorgyulladás ellen ajánlott.  A csecsemőknek és a terhes nőknek az ismétlődő hányás csökkentésére adják. Magjainak csíraszövetéből a cukorbetegeknek lisztet készítenek. Egyes vidékeken köhögés, rekedtség ellen gyógyszerként is fogyasztották. Zsírtartalma alacsonyabb, szénhidrát-, B- és A-vitamin, valamint kalciumtartalma magasabb a kakaóporénál.
Előnye, hogy koffein-, teobromin- , valamint glutén- és laktózmentes, nem tartalmaz koleszterint, purint, és nátriumszegény. Az idegi eredetű panaszokon kívül a szentjánoskenyér enyhíti a menopauzás tüneteket is, sőt a szexuális érdeklődést is képes fokozni.

A termés legjellemzőbb haszna mégsem táplálkozási értéke volt, hanem magjainak tömege. A kemény, fényes bogyóknak kiszáradva meglepően egyforma és állandó a tömegük, ezért hosszú ideig a drágakő, a gyöngy és az arany mértékegységeként használták. A drágakövek súlyának mérése a grammnál kisebb egységekben történik, a szentjánoskenyér magját vették alapul melynek angolul karát a neve. Végül a század elején egységesítették a mértékegységet: 1 karát= 200 mg.