Szingapur – Malajzia körút

Elérkezett az idei év nyaralása, némi tanakodás után esett a választás 2 hét Szingapur- Malajziára. Újra a Qatar airwayst választottuk, hisz tavaly is nagyon meg voltunk velük elégedve.15 órás utazás után érkeztünk meg Szingapurba és az első benyomás érdekes volt. Az immigrationnal álltunk sorba, velem semmi gond nem volt, problémamentesen átengedtek, viszont a férjemet nem. Egyszer csak azt látom, hogy kísérik be egy irodába. Már kezdtem aggódni, 20 perc eltelt, próbáltam kérdezősködni, hogy mi történt, de megnyugtattak, hogy nem tart sokáig, nemsokára jönni fog várjak türelemmel. Egyszer csak felbukkant egy hölggyel, aki átkísérte a kapukon, kiderült, hogy a közel keleti mizéria miatt volt az egész, (férjemnek török útlevele van) meg a benne lévő 9 iraki pecsét szemet szúrt így kikérdezték, hogy mi célból jött, kivel jött, hol száll meg és persze meddig marad… Mindegy is az első zökkenőn túl voltunk. J
Mentünk is a metróhoz, Bugis felé vettük az irányt, gyors lepakoltunk a hotelbe, a Beach Hotelbe szólt a foglalásunk, semmi extra, kicsit öreges hotel, de úgy is csak aludni jártunk oda. Aznapra online már megvettem az állatkertbe a belépőt 26 SG dollárért így pikk pakk már úton is voltunk egy gyors ebéd után egy kisutcai food cortban.








Az állatkert méltán viseli a világ egyik legjobb állatkertje címet. Nagy területen található és valóban alig láttunk kerítést, mert mindent természetes keretek közt oldanak meg. Nemcsak délelőtt, de délután is van állat etetés egy kis idegenvezetéssel így többet megtudhatunk az állatokról. Közel 300 állatfaj megtalálható, ritka fajok is. Az esőerdőben volt szerencsém lemurt simogatni, majmokat etetni, látni a fehér tigris és gibbon etetését, 4 órát biztos eltekeregtünk az állatkertben. Nekem maga volt a paradicsom, hisz imádom az állatokat, de még a férjem is élvezte, pedig nem jellemző. J






 Az állatkert után elmetróztunk a Gardens by the bay-hez, ami egy 100 hektáros park. Megnéztük a szuper fákat, amik több funkciót is ellátnak, valamelyik esővizet gyűjt, a másik üvegházként funkcionál, van, ami napkollektorral van felszerelve. Tettünk egy jó nagy sétát, több száz képet is csináltunk majd beestünk az ágyba.






2. nap: Erre a napra hop on hop off buszra váltottunk jegyet. A china townba kezdtük a napot, a food streeten egy kiadós reggelivel, de, ami az itt tartózkodás alatt mindig is hiánycikk volt az a só az asztalon, kenyér az ételhez és cukor a teába. J És nagy szemekkel néztek is, hogy minek ezek nekünk…



A Buddha foga ereklyetemplomban folytattuk a napot, ahol kifogtunk egy szertartást. Innen nem messze található a Sri Mariamman Templom, ahol ismét egy érdekes rituálénak voltunk tanúi. Ez a templom Szingapúr legrégebbi hindu temploma. Majd a szomszédságában látható a Masjid Jamae Chulia iszlám mecset. Jó volt látni, hogy szinte egymás mellett mennyire jól megfér három vallási hely. Újra buszra pattantunk, mentünk egy kört, láttuk a Nemzeti Galériát, Szent Antal katedrálist, Szingapúr Flyert, majd újabb kör keretében a durián gyümölcsre hasonlító Esplanade színházat és a Clifford Piernél ismét leszálltunk. Csodás kilátás nyílik a Marina bay sands hotelre és környezetére, a közelben lévő felhőkarcolókra és itt található a Merlion is. Oroszlán fejű és hal testű szobor, ami Szingapúr szimbóluma is egyben. 








Este felé újra a Marina bay sands hotelhez mentünk, ahol felmentünk a Ce la vie bárba az 57. emeletre. Annyi volt csak a teendő, hogy lent regisztrálni kellett, befizetni 20 SG dollárt, melynek fejében italkupont adtak és a fenti bárban le lehetett inni. Így láttuk az infinity medencét is, amit sajnos csak a szállóvendégek használhatnak, de szép kilátás kíséretében ittunk egy kókuszt. Ahogy beesteledett gondoltuk, ha már itt vagyunk megnézzük a híres kaszinót is. Hát ekkora kaszinót életembe nem láttam még, ahova csak útlevéllel lehetett bemenni. Ámultunk, bámultunk meg egy kicsit ki is próbáltuk…







3. nap: Air Asiaval utaztunk tovább Penang szigetére, onnan 1 órás busz útra van George Town (2,70 RM).  Az Inn Residence 18 hotelbe volt a szállásunk, kicsi a szoba meg a fürdője is, de amire nekünk kellett arra megfelelt. 3 napot töltöttünk itt, nagyon hangulatos Óvárosa van, ami az UNESCO világörökség része. Sokkal autentikusabb az itt található china town és little india, mint Szingapúrban. Első nap elgyalogoltunk a kikötőig és megvettük a komp jegyünket Langkawira, nehogy lecsússzunk róla (70 RM). Közben megnéztük a Cornwallis erődöt és a Viktória Óratornyot. Egy jó nagyot sétáltunk, visszafelé bementük a Kapitan Keling mecsetbe, ahol egy nagyon kedves önkéntes lánnyal szóba elegyedtünk és mesélt a mecset történetéről és ettünk egy jót a szembe lévő arab étteremben is, majd beestünk az ágyba.



4. nap: eldöntöttük, hogy a maradék 2 napra motort bérelünk (egy napra 30 RM, kettőre 55 RM), az üzemanyag is olcsó, 6 RM-ből teletankoltuk a motort és a Kek Lok Si templom felé vettük az irányt. A templom az ország legnagyobb buddhista temploma, 7 emelet magas, ahol keveredik a thai, kínai és burmai építészeti stílus. Legelőször felmentünk a legtetejére, ahol egy 36 méter magas buddha szobor található, ami már messziről látható, innen csodás panoráma nyílik a városra. Van itt még egy kis kedves halastó is, ami nagyon tetszett. A templom ingyen látogatható kivéve a pagodát, ami 2 RM és a sky lift (sikló szerű), ami 12 RM. Ezzel a sky lift-el lehet fel/le közlekedni. Megnéztünk mindent, amit lehetett. Korábban olvastam, hogy itt található a tízezer buddha pagoda is, nem számoltuk össze, de szerintem több is van az. Ezen kívül buddhát láttunk mindenhol, az udvarban, imahelyiségekben, a csodásan gondozott kertben, minden méretben és mindenféle anyagból…





Még aznap ellátogattunk a Clan jetty-hez, ahol anno az első kolóniák telepedtek le és ilyen oszlopokra építették fel a házaikat, majd felkerestük az Örmény utca és a környék fal rajzait, ami nagyon érdekes és szórakoztató volt.



5. nap: A botanikus kertnél kezdtük a napot, ahol cuki kis majmok volt a bejárat közelében meg bent is láttunk néhányat, amúgy hanyagolható program. A közelben lévő Waterfall hill templom érdekelt volna, de sajnos rekonstrukciós munkálatok miatt zárva van. Ha már itt voltunk, elmotoroztunk a Floating mecsetig, ami szintén oszlopokra épült a tenger felett. Elmentünk a Szent George templomba, hol a galéria részlegen egy nagyon kedves ausztrál hölgy dolgozik. Ő irányított el bennünket a Wat Chayamangkalaram buddhista templomba, ahol 33 méteres fekvő buddha található, körülütte meg több száz urna a falban. Vele szemben található a Dharmikarama burmai templom. Este még visszalátogattunk a szokásos kis utcai kifőzdénkhez, férjem is beállt egy kicsit husit sütni. Szép emlékekkel távoztunk...








6. nap: reggel 8-ra a kikötőben kellett lennünk, indultunk tovább Langkawira. Mivel annyival korábban nem akartunk kelni így egy kedves ismerős javaslatára kipróbáltuk ezt a Grab applikációt, ahol egy privát kocsi jön értünk. Előre meg kell adni hogy hol vagyunk és hova akarunk menni és az összeget is előre kiírja. Így lehet gyorsan “taxival” olcsón utazni. A komp út kb 3 órás volt és még filmet is vetítettek, így gyorsan elszalad az idő. Kuah városába érkeztünk és mivel nemigazán van tömegközlekedés a szigeten, így taxival mentünk a hotelig, ami Cenang Beachtől kicsit kiljebb volt (32 RM). Senari bay resortba szálltunk meg, kedves család vezeti, egyszerű és hangulatos hotel. Este besétáltunk a központba nézelődni, lekáderezni a boltokat/éttermeket. Tényleg szinte minden olcsobb volt, mivel Langkawi duty free sziget.



7. nap: Ismét két napra motrort béreltünk és indultunk is az Oriental Village-be. Úton jónéhány majommal találkoztunk, meg is álltunk nézelődni, de látták, hogy nincs nálunk semmi étel így nem is foglalkoztak velünk a majmok. Vasárnap révén sokan voltak, de mindenképen meg akartuk nézni a sky cab-ot és a hidat, kb 1 órát álltunk sorba, mire bejutottunk egy kabinba. A belépő 55 RM volt, ami feljogosított még, a sky dome (360° panoráma mozi) sky rex (dinoszaurusz adventure) és 3D art (3D múzeum, ez nagyon tetszett) megtekintésére. A sky bridge-ért még 5 RM kellett fizetni, de megérte. 2 részből áll a felvonó, az elsőnél 650 méter magasba megy elég meredeken, ott körpanoráma és innen lehet tovább menni egy másik hegytetőre, ahol a híd is található. A híd egyszerűen óriási volt, néha érezni lehetett a kilengését, alattunk szakadék... Csodás volt, kicsit az eső is elkapott minket, de örülök, hogy eljöttünk. 


















Visszafele egy kis kalandba is belekeveredtünk a majmokkal, én mondtam a férjemnek, hogy ne etesse őket, támadhatnak, de nem akarta elhinni, hogy ezek a kis cuki állatok képesek támadni... Hát de.... Amint meglátták a kaját nála, egy hím elkezdett jönni, én okosan már az elején félre álltam. Aztán csak megfutamodás lett a vége, majd bisztonságos távolságból megállt a férjem, azt onnan szitkozódott vissza a majomnak, én persze meg majd leestem a motorról úgy nevettem. J
8. nap: Mai napot a strandolásnak szántuk meg a kagylógyűjtésnek. Cenang beachen voltunk, amit azért nem tudtunk sokáig élvezni mert úgy elkezdett esni, mintha dézsából öntenék, a napernyő alatt huztuk meg magunkat. Bár mindegy is volt, hogy a tengertöl vagy az esőtől eszünk vizesek. Este ellátogattunk a közeli night marketba, tele mindenféle földi jóval, jókat ettünk ittunk.












9. nap: befizettünk egy Mangrove erdő túrára idegenvezetéssel és ebéddel (90 RM). A sziget észak-keleti felébe mentünk, onnan kis motoros hajóval (10 személyes) mentünk majom etetésre, onnan sas lesre, ami szintén etetéssel is egybe volt kötve. Sok hasznos és érdekes dolgot mesélt az idegenvezetőnk, majd egy hal farmra csónakáztunk, onnan a denevér barlangba. İde 2 RM a belépő, a bejáratnál itt is majmok voltak, akikkel lehetett sefizni. A férjem megint megjárta, a majom megunta a szelfizést és hátba vágta. J Így indultunk be a barlangba, ahol két féle denevért is láttunk, találkoztunk egy varánusz gyíkkal és láttunk sétáló halakat is. Majd egy gyors ebéd következett és a végén egy kis fürdőzés. Érdekes program volt, jó volt.





10. nap: mai nap indultunk tovább Kuala Lumpurba, a hotelbe azt mondták, hogy mivel 4 éjszakát maradtunk ezért jár az ingyen transzfer a reptérre, megörültünk neki. Kicsit kaotikus volt a forgalom útlezárásokkal, mert ekkor kezdődött a Nemzetközi Repülőnapok. A vadászgépek gyakorlatozást így is minden nap láttuk... Zökkenő mentes repülés után már buszoztunk is KLIA 2-től a KL Sentralba (12 RM). A megallótól csak 200 méterre volt a hotelunk, ahonnan az 5. Emeletről pont a Petronas tornyokat lehetett látni. Ez a My hotel@ Sentral, szintén a célnak megfelelő volt bár a tisztaság hagy némi kivetni valót maga után. Még aznap monorail-el elmentünk a Merdeka toronyhoz, kombinált jegyek vannak. Nekünk elég volt, hogy csak bentről látjuk a kilátást és a forma 1 szimulátor kipróbálása volt 53 RM. A benti távcsövek nagyon szuperek voltak, nagy felbontásúak, egészen pontosan láttuk a Murugan szobrot a Batu Cave-nél. Kicsit sétáltunk a környéken és a Pasar Seni-től nem messze lévő kínai piacra GO KL ingyenes busszal mentünk. Hát mit is mondjak szinte olyan volt mint a török bazárok világa...



11. nap: végre eljött a Batu Cave napja, amit már nagyon vártam. És ugye ez volt az utosó esélye a férjemnek is, hogy valami jó kapcsolatot alakítson ki a majmokkal. J KL Sentraltól Komuterral (KTM) kb 25 perc, a batu cave a legutolsó állomás, így el sem lehet téveszteni. Vettünk egy kis banánt a majmok etetésére, a helyiek meggyőztek, hogy bisztonságos. Így is volt és talán először történt, hogy a férjemnek sem volt velük afférja. J Indián kívül a leglátogatottabb hindu szentély, a bejáratnál található a 43 méter magas Murugan aranyozott szobra. 272 lépcsőt kellett megmászni, de fel sem tűnt mert az ide-oda ugráló majmok elterelték a figyelmünket. Az is bisztos, hogy ennyi majmot egy helyen még nem láttam. Viszont figyelni kellett, hogy akinél zacskót vagy ilyesmit láttak azt azonnal betámadták egy kis élelem reményében. Lenyűgöző volt a szentély belülről is, ha nem ebbe gyönyörködtünk akkor a körülöttünk ugráló majmokban. 













Visszafelé féluton megálltunk a Dark Cave-nél, ahol csak vezetéssel lehet bemenni a barlangba, ez 35 RM volt. Szintén sok hasznos dolgot tudtunk meg az ott élő kb 2000 denevérről, különleges állatokról, sőt olyan is van ami csak malajziában itt fordul elő. 








Este bemetróztunk a Petronas tornyokhoz, ami 2004-ig a világ legmagasabb épülete volt. Ámultunk csak a tornyok lábánál, ekkora épületet még nem láttunk. Megvártuk, hogy besötétedjen, ekkor még lenyűgözőbb volt a kivilágított torony. Hát jó sok képet csináltunk az egyszer biztos.



























12. nap: Furcsa módon szakadó esőre ébredtünk, már alig vártam, hogy elálljon és útnak indulhassunk. A Masjid Jamek mecsetnél kezdtük a nézelődést, ami sajnos szintén nem látogatható építési munkálatok miatt, majd átsétáltunk a Merdeka térre. Itt mondták ki a malájok függetlenségét 1957-ben. Itt van még a Nemzeti Múzeum, Textil múzeum, Viktória szökőkút, a nagy zöld pályán meg anno krikett meccseket játszottak. Elmentünk a Nemzeti Mecsthez is, de nem volt szerencsénk, nagyon kevés órában van csak látogatás, így nem vártuk meg, helyette átmentünk a Pasar Seni Central markethez. Hát nekem a kinti kinai piac szerűség jobban tetszett. Így újra odatévedtünk, megvettük az ajándékokat, lofráltunk egy kicsit hisz ez volt az utolsó napunk...




13. nap: 9-kor indult a gépünk, így már 7-re a reptéren kellett, hogy legyünk és újra a Grab applikációt vettük igénybe, megkérdeztük, hogy a KLIA express mennyibe kerül, hát 55 RM/fő. A grab privát kocsi fele árból kijött. Volt egy kis bökkenő félúton, Dohában szálltunk át, mikor próbáltunk bechekkolni közölték, hogy a gép túl van foglalva és csak holnap reggel tudunk tovább utazni. Ez az időjárási viszontagságok miatt volt, szerintem hoztuk magunkkal a monszunt, mert akkor eső volt Katarban is, hogy sok járatot töröltek és ebből voltak fennakadások. De mondtuk, hogy mi szeretnénk jönni, mert utánna még tovább utazunk és megvan a repjegyünk is és 2 hónapja a Qatar járatára is online be vagyunk chekkolva. Egy kis huzavona után feltettek a gépre, de nem tudtak egymás mellé jegyet adni. Már sietnünk kellett a géphez mert idő volt, majdnem mi voltunk az utolsók, akik felszálltunk, de meglepődtünk, hogy a gép félig van csak tele. Majd a kapitány bemondta, hogy nem várunk senkire, így a túlfoglalt gép félházzal indult el és mi is oda ültünk ahova jólesett. Végül is minden jó, ha jó a vége, a terv szerint ment minden....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Felső Düden Vízesés

Mit nézzünk meg Antalya-ban

Török riviéra luxushotelei