Egy kis Égei túra

Az idei hosszú hétvégés nyaralásunkat az Égei régióban töltöttük. A mérce: sok új élmény, 1050 fénykép, 1000 km. Útvonalunk: Repülővel Izmir, ott autót béreltünk, Pergamon, Selcuk, Kuşadasi, Epheszosz, Miletosz, Didim, Bodrum és vissza Izmir.

Izmirbe érve rögtön autót béreltünk és már neki is vágtunk az arra napra tervezett útnak. Egy kis Izmiri nézelődés után északra vettünk az irányt, ókori Pergamon városába, amit 2014-ben az UNESCO részévé nyilvánítottak. Ha valaki kicsit többet szeretne látni a környékből, ajánlom, hogy felvonóval menjen fel és le, ami csak 13 TL-ba kerül. A várost már I.e. 5. században lakták, de a fénykor Nagy Sándor birodalmának szétesését követően következett be. Elkezdődtek a fejlesztések és építkezések, fellegvár épült, Zeusz oltár (ami ma Berlinben található), könyvtárat létesítettek az Alexandriai könyvtár mintájára, híres a meredek oldalba kialakított színháza. Az áttörés ott követezett, mikor II. Attalosz király szövetségre lépett a Rómaiakkal és ezzel nemcsak Pergamon, de lassan egész Anatólia Római uralom alá került.

Pergamon volt túránk legészakibb pontja, innen már csak dél felé mentünk. Következett Selcuk városa, este a szállásunk is itt volt, de olyan későn értünk oda, hogy másnapra halasztottunk mindent. Reggel a közelben található Szent János Bazilikában indítottuk a napunkat, ahol rajtunk kívül senki nem volt csak egy hatalmas kutya. A bazilikát Justinianus császár építtette Szent János sírja fölé a 6. Században, négy oszlop között egy márványtábla jelöli a sír feltételezett helyét. Láttunk egy kereszt alakú medence szerűséget is, ahol régen a megkeresztelkedési szertartás zajlott. A bazilikában sok mindet kell még a helyére tenni, de ami megmaradt onnan is látható, hogy nem egy kis templomocska volt anno, 40x110 méretekkel bírt, főhajóval és több mellékhajóval. 14. Században mecsetté alakították át. A bazilikából szép kilátás nyílik a Selcuki várra, ami sajnos nem látogatható.

A bazilika szomszédságában található az Isa bey Mecset, ami a szeldzsuk időkben épült. 2 minarettel rendelkezik, sajnos a 17. Századi földrengések nem tettek jót a mecsetnek, az egyik minaret csúnyán megrongálódott. Később karavánszerájnak használták az épületet, a kertben több fejfa van kiállítva, ma múzeumként funkcionál.

Epheszosz felé vettük az irányt, amit talán a legjobban vártam. Út közben egy füves tisztáson lehet látni az Artemisz templom maradványait (egy oszlop), ami az ókori világ 7 csodája közé tartozik. Mint ne mondjak elég csalódás a látvány, a másik csodával együtt (Halikarnaszosz). De hát mit lehet tenni, ennyi maradt meg belőle…

Régészeti kutatások alapján valószínűsíthető, hogy az i.e. 7. évezredtől már lakott volt és a térség egyik legfontosabb kikötőjének számított. 1. Században élte a város a fénykorát, amikor a lakosok száma a fél milliót is elérte. A város a Kereszténység történetében is fontos helyszín, János és Pál apostol is megfordult itt. A bejárathoz érve, ami legelőször feltűnt, hogy 18 macska állja el az utat. J Hát nem tudom mennyi macska élhet Epheszosz városában, de biztos, hogy egy egész kolónia...

Már messziről feltűnik a hatalmas színház épülete, mely Anatólia legnagyobb méreteivel büszkélkedhet. Több, mint 25 ezer fő befogadására volt képes és előadásokon kívül még szavazásoknak, közösségi összejöveteleknek, gyűléseknek is helyt adott. Innen indul a Márvány út, ami Epheszosz főutcája volt. Megfigyelhető néhány vízvezeték maradványa, csatornázási rendszert a kövek alatt és egy furcsa reklám, ami a legősibb mesterséget hírdeti.J A Márvány út mentén található a hellenisztikus Agóra, ahol számos üzlet működött, majd a Celsus könyvtár, ami talán az egyik leghíresebb, leglenyűgözőbb épülete Epheszosznak. Az ókorban síremlék volt, majd később átalakították könyvtárrá és a Római Birodalom 3. Legnagyobb könyvtára lett Alexandria és Pergamon után. Több mint 20 ezer tekercset őriztek itt. A 3. században, amikor a várost gót támadás érte a könyvtár belseje teljesen kiégett, de a homlokzat nem szenvedett komolyabb károsodást. Celsus könyvtára mellett áll a két felszabadított rabszolga, Mazeusz és Mitriadész által emeltetett monumentális kapu. A kapu építtetői szabadságukat Augustus császárnak köszönhették, így a pártafalakra a császárt és családját dicsőítő feliratokat véstek.

A könyvtártól fut felfelé a Kurétesz út, melynek jobb oldalán láthatjuk a Függő házakat, ahová újabb belépőt kell fizetni. Ha már ott vagyunk szerintem hiba kihagyni. Nagy részük az 1. Századból származik, de többször fel lettek újítva. A házakat egymás fölé építették a domboldalon, mindegyik ház teteje teraszként szolgált a fölötte levőnek.  Az udvarok közepére kutat fúrtak, így biztosították a vízellátást. A házak padlóját mozaikokkal díszítették, a falakra freskókat festettek. Az út bal oldalán található Hadriánusz temploma, ami korinthoszi stílusban épült, a bejárat boltívén Tüché istennőnek, a város védelmezőjének alakja látható.

De sok más látni való is található Epheszoszban, Herkules kapu, Trajanusz nimfeuma, Domitan templom, több fürdő, latrinák, még egy agóra és még egy, kisebb 1500 fős színház. Mi több, mint 2 órát töltöttünk a romvárosban vagy inkább macska városban, mielőtt Szűz Mária házához mentünk volna. A Biblia alapján a kereszten haldokló Jézus Jánosra bízta Máriát. János Epheszoszba költözött, és bár további nyomok nincsenek, de feltételezhetően Máriát is magával vitte. Az apszisban található Mária szobra és egy egyszerű oltár. A ház mellett található a Szűz Kútja, a legenda szerint vize csodatévő hatású. Valamit egy fal, amire kívánságokat lehet feltűzni.

Volt egy gyors kitérőnk Milétosz romvárosába. A település már a bronzkor óta lakott volt és mintegy kapuként állt a görög világ és a Perzsa Birodalom között, ami később a vesztét okozta. Tettünk egy sétát, viszont nagy területen fekszik. Ezért mindent meg sem tudtunk nézni. Utunk a Bafa tó mellett vezett tovább, ami fontos madárfészkelőhely, majd kis idő után elértük Didim (Didyma) városát. Eredetileg Ion település volt, de ma már üdülővárossá nőtte ki magát. Az egyik legfontosabb látnivalója az Apolló Templom, amely Delphi után az ókori görög világ második leghíresebb jósdája volt. Régen 122 hatalmas márványoszlop állt a szentély területén, de ennek már csak töredéke látható, ami még így is hatalmas méretekkel bír. Ezek alapján lehet következtetni, hogy annak idején micsoda grandiózus épület lehetett.

Másnapra maradt Bodrum városának a felfedezése, ami belopta magát a szívembe. Az összkép nagyon megtetszett, az összes ház hófehér színű. Olyan étteremben ettünk, ami a hal piac mellett található, előre meg kell venni a tengeri herkentyűt, amit akarunk enni és úgy zacskóstul adjuk oda az étterembe, hogy ezt főzzék meg/süssék meg. Tetszett ez a rendszer, még nem láttam ilyet. J Voltunk a Bodrumi várban, ahol a Vízalatti múzeum is helyet kapott. 13 kiállító termet láthatunk, hajózással kapcsolatos használati tárgyak, 14. Században elsüllyedt föníciai hajó maradványa, amfórák... A kerben több görög szobor és fejfa is található, valamint több torony is van a várban, ami különféle kiállításoknak ad helyet, mint pl középkori páncélok, arany ékszerek, használati tárgyak, még egy szarkofággal is találkoztunk csontvázzal. 

Itt is legalább 2 órát töltöttünk és mentünk tovább Mauzólusz, perzsa király mauzóleumában, ami a másik ókori világ csodája. Ma már csak a képek a falon tanúskodnak arról, hogy régen milyen gigantikus épület volt. A mauzólun bejárathoz vezető lépcsősort kőoroszlánok őrizték. A márványburkolatú vályogtéglák 22 méter magas és 33X39 méter alapterületű tömbje zárta magába a sírkamrát. A kb. ötven méter magas épületet egy pazar négyes fogat koronázta, a négylovas harci szekéren Mauszóloszt és Artemisziát ábrázolták. A földrengések nem tettek jót a síremléknek, majd a köveket felhasználták más épületekhez, mint pl a Bodrumi vár építéséhez, míg majdnem semmi sem maradt belőle. Pár kődarab, néhány márvány, egy kis alagút rendszer, ami megmaradt... Csalódás volt a látvány, de legalább ezt is megnéztük. 

Délután indultunk is vissza Izmirbe, sajnos elkeserítő volt a központban az utcán kéregető szír menekültek. Így este már nem is nagyon mentünk sehova, csak beültünk egy kínai étterembe vacsorázni, majd nyugovóra tértünk, másnap nagyon korán indult a gépünk vissza Antalyaba.

Ezzel az Égei régió egy része is ki lett pipálva, most is sok élménnyel gazdagodtunk.