Kirándulás Meis-re

Az előző bejegyzében már írtam a tartózkodási engedély körüli mizériáról. Ha valakit sürget az idő és valami miatt nem tudja elintézni az engedélyt vagy esetleg a 14 napos távol tartozkodási limitbe nem fér bele (mint pl. és sem), akkor a legegyszerűbb megoldás, ha gyorsan egy kilépés-belépést csinál az ember. Ha még szezon van akkor több a lehetőség. De november révén már nem sok mindenből lehet válogatni. Antalyahoz 2 közeli lehetőség van, ami a kompokat illeti. Az egyik, indul és Észak Ciprusra, Girne városába érkezik, de ez még török föld és onnan még buszozni kell a határig, vagy a másik megoldás, hogy Kas-ról egy 20 perces hajóút Meis (Kastelorizo) görög kis szigetecske. Én ezt az utóbbi megoldást választottam, a menetrend és a könnyebb elérhetőség miatt.

Távoli kis sziget Meis 
Szezonban minden nap, novembertől viszont már csak 1 héten egyszer, szombaton megy a komp. Reggel 10 órakor indul és 16:00kor fordul. Kas-ban van néhány cég, akik erre a vízumos dolgokra vannak specializálódva és rajtuk keresztül könnyedén meg lehet oldani mindent. Én a Kahramanlar Turizm ve Yatçilik céget választottam, ami a kikötőben található. A kérésük annyi volt, hogy a hajó indulása előtt 1 órával legyek ott. Reggel időben elindultunk Antalya-ból, egy 3 óra alatt oda is értünk Kaş-ba, egy gyors reggeli leves, majd irány a kikötő.  



A szervezés törökös volt. Elkérték az útlevelet ugye hamarabb, majd semmi ellenőrzés nem volt a törököknél csak egy névsorolvasás és már a kompon is voltam.  A hajón vısszaadták a pasportot egy kontrollra, majd mikor leszálltunk a hajóról, szintén semmi ellenőrzés csak egy face control, újra visszaszedték az útlevelet és csak mikor visszaértünk Törökországba + 1 óra várakozás, akkor kaptam vissza az útlevelem… Ne kérdezzétek miért, én sem értem... Ezért mondtam, hogy törökös volt a szervezés. Furcsa volt, hogy a görögöknél egyáltalán nem volt nálam útlevél és mikor fel kellett szállni a hajóra, semmi ellenőrzés, Aggódtam is, hogy hogyan fognak átengedni útlevél nélkül a határon, de nincs is semmilyen határ. Meg a többi utastársam is nagyon nyugodt volt, szóval csak mentem utánuk. :)

5 óra szabadidő volt a kis szigeten, ami bőven elég a bejáráshoz. Akinek lehetősége van, az tényleg menjen el oda, mert egy kis ékszerdoboz a sziget. Kastelorizo vagy Megisti vagy egyszerűen csak Meis néven ismeretes, Görögország legkeletibb pontja, mindössze 9,2 km² és csak 3 km-re fekszik a török partoktól. Az ókortól a második világháború kitöréséig fontos kereskedelmi szerepet töltött be. A XX. század elején még 15 ezren lakták, ez a szám mára kb. 300 főre apadt. A második világháború bombázásai után az itt élők tömegesen vándoroltak ki (főként Ausztráliába). A szigettel azonos nevű kikötővároskát az Égei-tenger egyik legfestőibb településeként tartják számon. A parton álló fehér, neoklasszicista stílusú házak, színesre festett ajtaikkal, spalettáikkal érdekes látványt nyújtanak. Még filmet is forgattak már itt.













Voltam fent a 15. Századi johannita kastélyba a dombtetőn, ahonnan csodás panoráma tárul a szemünk elé. Megnéztem a mecsetet a kikötőben, a Szent Konstantin és Szent Mikós templomot, a múzeumot, de csak kívülről. Vasárnap révén sajnos minden zárva volt a szó szoros értelmében. Nagy lakat ott volt mindenen. A közelben még egy kis sétára van egy likyai sziklasír is. 












Kék barlang bejárata
1 óra alatt be is jártam mindent, majd a kikötőbe visszasétálva találtam egy hajóskapitányt, aki egy túrára verbuválta az embereket, méghozzá a Blue Cave-hez (Kék barlang). Hát mondom időm, mint a tenger, így elmentem. 1 órás túra volt a sziget dél-keleti részén található és egy fantasztikusan gyönyörű élményben volt részem, kár lett volna kihagyni. Nagyobb hajóval mentünk a barlangig, majd ott 10-10 fős csoportban átszálltunk egy motorcsónakba és azzal lehetett csak bemenni a barlangba. Így is kellett várni, míg a hullámok elmennek, mert csak akkor lehetett besurranni. A motorcsónak padlójára kellett ülni és behúzni a fejet, mert tényleg olyan szűk és kicsi volt a bejárat, hogy máshogy nem fértünk volna be. Belül, ami a szemünk elé tárult az meseszép volt. Ahogy egy kis fény beszivárgott olyan szín kavalkádot eredményezett, amit még életemben nem láttam. Úgy nézett ki, mintha alulról világoskék fénnyel valaki megvilágította volna a tengert. Csak ámultam és bámultam…



Majd amit még imádtam, hogy 2 caretta caretta (álcserepes teknős) végig ott volt a kikötőbe és ott úszkáltak és egy karnyújtásnyira voltak tőlem. Nem zavartatták magukat, elúszott jobbra, én követtem, majd vissza balra és meg mentem mellette a parton, és nem féltek... Néha feljöttek levegőt venni, eszméletlen volt ... Egy nagy szívfájdalmam azért volt, hogy minden be volt zárva. Képzeljétek még a  duty free bolt sem volt nyitva, ezt nem akartam elhinni. Kérdeztem ott a helyieket, hogy legalább egy marketet mutassanak, de arra meg az volt kiírva hogy szieszta miatt zárva, nyitás 17:00kor, nekem meg 16-kor ment vissza a komp.... Egy kis darab kolbászt sem sikerült venni, sőt még egy mágnest sem.... Így beültem egy kávézóba inni egy tejes kávét, mivel az legalább nyitva volt. :)












Jó kis csapat gyűlt össze a túrára. Negyede volt csak a kiránduló az emberek nagyobb hányada a vízum miatt érkezet. Látták, hogy egyedül vagyok, mivel a páromnak nincs schengen vízuma, így őt nem engedték átjönni még egy délutánra sem a görögökhöz, addig Kaş-on várt rám. Sokan odajöttek a kompon és egy par jó szót mondtak meg kérdezgettek. Aztán beszédbe elegyedtem egy ıdősebb kanadai párral, akik a likyan way túraútvonalat gyalogolják le és sátorban alszanak. Fethiyétő indultak és Antalya a végállomás, egy 2 hónapos túra. Átlagban egy nap 15 km-t gyalogolnak. Meg ezen kívül egy idősebb francia hölggyel beszélgettem, akinek nyaralója van a Kaş-on és télen itt van Törökországba, ide menekül a francia hidegek elől. :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Felső Düden Vízesés

Mit nézzünk meg Antalya-ban

Török riviéra luxushotelei