Kirándulás Meis-re
Az előző bejegyzében már írtam a tartózkodási engedély körüli
mizériáról. Ha valakit sürget az idő és valami miatt nem tudja elintézni az
engedélyt vagy esetleg a 14 napos távol tartozkodási limitbe nem fér bele
(mint pl. és sem), akkor a legegyszerűbb megoldás, ha gyorsan egy
kilépés-belépést csinál az ember. Ha még szezon van akkor több a lehetőség. De november
révén már nem sok mindenből lehet válogatni. Antalyahoz 2 közeli lehetőség van,
ami a kompokat illeti. Az egyik, indul és Észak Ciprusra, Girne városába
érkezik, de ez még török föld és onnan még buszozni kell a határig, vagy a
másik megoldás, hogy Kas-ról egy 20 perces hajóút Meis (Kastelorizo) görög kis
szigetecske. Én ezt az utóbbi megoldást választottam, a menetrend és a könnyebb
elérhetőség miatt.
Távoli kis sziget Meis |
Szezonban minden nap, novembertől viszont már csak 1 héten
egyszer, szombaton megy a komp. Reggel 10 órakor indul és 16:00kor fordul.
Kas-ban van néhány cég, akik erre a vízumos dolgokra vannak specializálódva és
rajtuk keresztül könnyedén meg lehet oldani mindent. Én a Kahramanlar Turizm ve
Yatçilik céget választottam, ami a kikötőben található. A kérésük annyi volt,
hogy a hajó indulása előtt 1 órával legyek ott. Reggel időben elindultunk
Antalya-ból, egy 3 óra alatt oda is értünk Kaş-ba, egy gyors reggeli leves,
majd irány a kikötő.
A szervezés törökös volt. Elkérték az útlevelet ugye hamarabb,
majd semmi ellenőrzés nem volt a törököknél csak egy névsorolvasás és már a
kompon is voltam. A hajón vısszaadták a
pasportot egy kontrollra, majd mikor leszálltunk a hajóról, szintén semmi
ellenőrzés csak egy face control, újra visszaszedték az útlevelet és csak mikor
visszaértünk Törökországba + 1 óra várakozás, akkor kaptam vissza az útlevelem…
Ne kérdezzétek miért, én sem értem... Ezért mondtam, hogy törökös volt a
szervezés. Furcsa volt, hogy a görögöknél egyáltalán nem volt nálam útlevél és
mikor fel kellett szállni a hajóra, semmi ellenőrzés, Aggódtam is, hogy hogyan
fognak átengedni útlevél nélkül a határon, de nincs is semmilyen határ. Meg a
többi utastársam is nagyon nyugodt volt, szóval csak mentem utánuk. :)
5 óra szabadidő volt a kis szigeten, ami
bőven elég a bejáráshoz. Akinek lehetősége van, az tényleg menjen el oda, mert
egy kis ékszerdoboz a sziget. Kastelorizo vagy Megisti vagy egyszerűen csak
Meis néven ismeretes, Görögország legkeletibb pontja, mindössze 9,2 km² és csak
3 km-re fekszik a török partoktól. Az ókortól a második
világháború kitöréséig fontos kereskedelmi szerepet töltött be. A XX. század
elején még 15 ezren lakták, ez a szám mára kb. 300 főre apadt. A második világháború
bombázásai után az itt élők tömegesen vándoroltak ki (főként Ausztráliába). A
szigettel azonos nevű kikötővároskát az Égei-tenger egyik legfestőibb
településeként tartják számon. A parton álló fehér, neoklasszicista stílusú
házak, színesre festett ajtaikkal, spalettáikkal érdekes látványt nyújtanak. Még
filmet is forgattak már itt.
Voltam
fent a 15. Századi johannita kastélyba a dombtetőn, ahonnan csodás panoráma
tárul a szemünk elé. Megnéztem a mecsetet a kikötőben, a Szent Konstantin és
Szent Mikós templomot, a múzeumot, de csak kívülről. Vasárnap révén sajnos
minden zárva volt a szó szoros értelmében. Nagy lakat ott volt mindenen. A
közelben még egy kis sétára van egy likyai sziklasír is.
Kék barlang bejárata |
1 óra alatt be is
jártam mindent, majd a kikötőbe visszasétálva találtam egy hajóskapitányt, aki
egy túrára verbuválta az embereket, méghozzá a Blue Cave-hez (Kék barlang). Hát
mondom időm, mint a tenger, így elmentem. 1 órás túra volt a sziget dél-keleti
részén található és egy fantasztikusan gyönyörű élményben volt részem, kár lett
volna kihagyni. Nagyobb hajóval mentünk a barlangig, majd ott 10-10 fős csoportban átszálltunk egy motorcsónakba és azzal
lehetett csak bemenni a barlangba. Így is kellett várni, míg a hullámok elmennek, mert csak akkor lehetett
besurranni. A motorcsónak padlójára kellett ülni és behúzni a fejet, mert
tényleg olyan szűk és kicsi volt a bejárat, hogy máshogy nem fértünk volna be.
Belül, ami a szemünk elé tárult az meseszép volt. Ahogy egy kis fény
beszivárgott olyan szín kavalkádot eredményezett, amit még életemben nem láttam.
Úgy nézett ki, mintha alulról világoskék fénnyel valaki megvilágította volna a
tengert. Csak ámultam és bámultam…
Majd amit még imádtam, hogy 2 caretta caretta
(álcserepes teknős) végig ott volt a kikötőbe és ott úszkáltak és egy
karnyújtásnyira voltak tőlem. Nem zavartatták magukat, elúszott jobbra, én
követtem, majd vissza balra és meg mentem mellette a parton, és nem féltek...
Néha feljöttek levegőt venni, eszméletlen volt ... Egy nagy szívfájdalmam azért
volt, hogy minden be volt zárva. Képzeljétek még a duty free bolt sem volt nyitva, ezt nem
akartam elhinni. Kérdeztem ott a helyieket, hogy legalább egy marketet
mutassanak, de arra meg az volt kiírva hogy szieszta miatt zárva, nyitás
17:00kor, nekem meg 16-kor ment vissza a komp.... Egy kis darab kolbászt sem
sikerült venni, sőt még egy mágnest sem.... Így beültem egy kávézóba inni egy
tejes kávét, mivel az legalább nyitva volt. :)
Jó kis csapat gyűlt össze a túrára. Negyede
volt csak a kiránduló az emberek nagyobb hányada a vízum miatt érkezet. Látták,
hogy egyedül vagyok, mivel a páromnak nincs schengen vízuma, így őt nem
engedték átjönni még egy délutánra sem a görögökhöz, addig Kaş-on várt rám.
Sokan odajöttek a kompon és egy par jó szót mondtak meg kérdezgettek. Aztán beszédbe
elegyedtem egy ıdősebb kanadai párral, akik a likyan way túraútvonalat
gyalogolják le és sátorban alszanak. Fethiyétő indultak és Antalya a
végállomás, egy 2 hónapos túra. Átlagban egy nap 15 km-t gyalogolnak. Meg ezen
kívül egy idősebb francia hölggyel beszélgettem, akinek nyaralója van a Kaş-on és télen itt van Törökországba, ide
menekül a francia hidegek elől. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése