Turkiyelara

Hát újra itt vagyok, hosszú ideje nem jelentkeztem, de ez a szezon annyira nehéz és hosszú, hogy nem volt energiám szerkesztgetni. Bár a szezonnak még mindig nincs vége, a járatok lecsökkentek heti 3 gépre. 1 hónap van hátra és vége… Egyik felem nagyon várja a végét, a másik nem. A munka stresszben és idegeskedésben nem volt mentes, viszont 4,5 hónapig nem lesz mit csinálni. Sok minden történt ebben a fél évben, jó is, rossz is. A nagyfokú megterhelés, szinte szabadnap nélküli munkanapok, a stressz igencsak rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Mivel nemrég élünk csak együtt alapból is fel volt adva a lecke, erre még jött a sok idegeskedés és sajnos egyikünk sem tudta levezetni a feszültséget, csak egymáson. Ami sose vezet jóra. Elég volt, ha a másik csak rosszul állt a szeme, vagy nem úgy szóltunk egymáshoz és robbant is a bomba. A történelem ismétli egymást, elég sokszor volt török magyar háború köztünk… Sajnos egy fáradalmas nap után még egymás energiáját jobban elszívtuk. És szép l...

A 2010-es évet 160%-os növekedéssel zártuk, 22.000 foglalást (kb. 52 ezer nyaralot) tudhat magának az utazási iroda. Még ezt tőzve, a töltöttség 97%-os nagyságot mutatott. A tavalyi évhez képest már a szezon megkezdése előtt volt 2.500 foglalásunk… Szerintem a számok önmagukért beszélnek. Tavaly főszezonban, heti 14 járat indult (Budapest, Debrecen), idén sűrűsödni fognak a nagy érdeklődés és az új piacok (Bodrum, Didim, Kusadasi) megnyitása miatt. Idén indul először közvetlen járatunk Bodrumba is. Törökország fellendülése betudható az Afrikai válságnak (Egyiptom, Tunézia Líbia, Marokkó). Bár a kedvelt üdülő régiók nem voltak fenyegetve a lázadásoktól, de nem szívesen utaznak az emberek egy válság, polgárháború, lázadások sújtotta térségbe. A 2010-es Utazás Kiállítás kiemelt országa Törökország volt. Aki addig nem szegezte figyelmét az országra, tavaly bővebb képet kaphatott és többet olvashatott a kultúráról, cél desztinációkról, természeti értékekről, stb… Sőt, aki tavaly ennek hatá...

Ahogy visszaérkeztem Antalyaba, már nagyon izgatott voltam, az új lakás miatt, a munka miatt, hogy újra együtt lehetünk Kadirral… Ahogy leszállt a gép, mondanom sem kell 4 órás késés után, rögtön megkezdődött a munka. Szerencsére meg tudtuk oldani, hogy párom kijöjjön a reptérre, mert elég sok csomagom volt. A bőröndöket elvitte HAZA, és otthon várt, hogy végezzek a munkával. Alig vártam, hogy lássam az új lak ást, végre, aho l lehet egy kis magánélet, nem kell máshova menni aludni, nem kell figyelnem, hogy ha ülök kint van-e a derekam, vagy nincs-e lecsúszva a cipzár a kardigánomon és nyugodtan szaladgálhatok egy kis rövidnadrágban… Nagyon jó kis központi helyen van a lakás, az óvárostól 5 perc gyalog. Itt találkozik a 2 villamos pályája, a buszok szinte minden percben járnak. A lakás a 3. emeleten van, sőt lift is van. Bár költözködésnél gyalog kellett felhozni mindent… Belépve a lakásba egy kis előszoba van, ahol már Kadir kialakította a cipőknek a helyét, jobbra egy kis kony...

Furcsa volt hozzászokni a háztartásbeli dolgokhoz, mire megbarátkoztam vele, addigra minden újra változik, hiszen lassan kezdek dolgozni... Teszem hozzá már épp ideje. Az utóbbi időben szinte minden időnk a lakáskereséssel telt, ami nem könnyű, határozottan nehéz. A legtöbb török gyanakvó, nem szivesen adja ki a lakását, bár hirdetnek mindenhol. Először próbáltunk ügynökség 'Emlak' által lakást keresni, de voltunk vagy 30 helyen, de nem találtunk olyat, amilyet gondoltunk vagy rossz helyen volt, vagy drága volt vagy hatalmas nagy. Hozzáteszem 1+1 vagy 2+1 -es lakás az olyan ritka mint a fehér holló, alaphangon a lakások 100 m²-nél kezdődnek. Kiderült, hogy a kedves ügynökség is minimum 500 lira közvetitői dijat kér. Mivel nem dúskálunk a pénzben, úgy döntöttünk, hogy magunknak megkeressük a mi kis ideális lakásunkat. És majd a tulajtól (sahibinden) kibéreljük. Ekkor kezdődtek a megpróbáltatások... Párszor kinyilt a bicska a zsebemben, ahogy hozzáállnak a lakástulajok az ember...

Már nagyon vártam, hogy landoljon a gép. Végre 4 hónap után láthatom a kedvesem és végre együtt tudunk lenni, hogy nem kell aggódni se a katonaság miatt, se a hazautazás miatt. Végre megkezdhetjük a kis közös életünket, annyi várakozás után. Kicsit tartottam, hogy hogyan fogunk kijönni, aggódtam, hogy esetleg a katonaság nem-e okozott valami mentális problémát, hogy pénz szűkében hol tudunk majd lakni, a sok stressz és idegeskedés rá fogja –e nyomni a bélyegét a kapcsolatunkra???… Nem véletlenül mondják, hogy minden kezdet nehéz. A korábban történt problémák miatt, most ideiglenesen lakunk egy helyen, ahonnan mihamarabb jó lenne elköltözni, de a pénz nagy úr. Remélem, előbb utóbb megoldódik. Nem a lehetőségek netovábbja a hely, mert tudom, hogy ideiglenes, nem tudtunk berendezkedni, bőröndből élünk. Nappal Kadirék lakásán vagyok, este visszamegyünk aludni. Sajnos a kultúra miatt, mivel nem vagyunk házasok, az ő lakásukban nem alhatunk. Vagyis alhatnánk, csak külön szobába. Ami része...

Talán ezek az utosó napok a legnehezebbek, sajnos olyan dolgok történtek, ami beárnyékolja az újratalálkozásunkat. De a remény hal meg utoljára. Hiszem, hogy a sok rossz után már igazán ránk talál a szerencse és véget ér ez a rossz széria... Hol is kezdjem. A katonaságban folytatódnak a szivatások és olyan nyomás alatt vannak azok a szerencsétlen katonák, amit ép ésszel nehéz elviselni. Volt egy katona, akinek 3 napja lett volna hátra, de mondhatni a sok szivatástól becsavarodott. Igaz többször volt már orvosnál, mert megvoltak az előjelek. De az utosó 3 napban elszabadult a pokol. Éjjel betörte az ablakot, amit néhány, magát fontosnak érező besúgó katona beárult a parancsnoknak, így másnap ennek a katonának jelenése volt az irodában. Ahol folytatódott a nyomás. A vége az lett, hogy megütötte a parancsnokát és akik ezt látták odaszaladtak és elkezdték ütni ezt a szerencsétlen eszevesztett katonát. Már önmagában ez is furcsa volt, hogy a többi katona, akik utálják a katonaságot és a par...

Az én kis Love story-m: 2009 januárjában ismeretem meg Kadir-t. Egy másik török ismerősöm által kerültünk kapcsolatba, a szándékom annyi volt, hogy az angoltudásomat fejlesszem. Először egy ártatlan kis csevegésnek indult az egész, mivel én az interneten való ismerkedésben nem hittem. :) Csak az idő múlásával ez a fiú elrabolta a szívem és teljesen megváltoztatta a véleményem. Tehát, elkezdtünk ismerkedni, 7-8 órákat beszéltünk naponta. Már csak azon vettük észre magunkat, hogy hajnal van és nemsoká kelni kell és kezdődik a munka. De alig vártam, hogy hazaérjek és újra lássam, beszélhessünk. Majd észrevettem hogy kezdünk belebonyolódni a dologba. Egyszer megkérdezte, hogy ki-e mennék hozzá, mert ő nagyon szeretne találkozni velem és mégjobban megismerni. Ekkor még bizalmatlan voltam nem tudtam mire is számíthatok. Az ördög sose alszik, hallottam már negatív példákat. Még egy kis időre szükségem volt, hogy jobban megismerjem. Úgy voltam vele, ha minden nap keres, telefonon felhív, sms, ...