Visszatérés


Hát újra itt vagyok, hosszú ideje nem jelentkeztem, de ez a szezon annyira nehéz és hosszú, hogy nem volt energiám szerkesztgetni.

Bár a szezonnak még mindig nincs vége, a járatok lecsökkentek heti 3 gépre. 1 hónap van hátra és vége…

Egyik felem nagyon várja a végét, a másik nem. A munka stresszben és idegeskedésben nem volt mentes, viszont 4,5 hónapig nem lesz mit csinálni.


Sok minden történt ebben a fél évben, jó is, rossz is. A nagyfokú megterhelés, szinte szabadnap nélküli munkanapok, a stressz igencsak rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Mivel nemrég élünk csak együtt alapból is fel volt adva a lecke, erre még jött a sok idegeskedés és sajnos egyikünk sem tudta levezetni a feszültséget, csak egymáson. Ami sose vezet jóra. Elég volt, ha a másik csak rosszul állt a szeme, vagy nem úgy szóltunk egymáshoz és robbant is a bomba. A történelem ismétli egymást, elég sokszor volt török magyar háború köztünk… Sajnos egy fáradalmas nap után még egymás energiáját jobban elszívtuk. És szép lassan mindketten kikészültünk mentálisan. 2 hete jött el a csúcspont, volt egy nagy veszekedésünk, aminek majdnem szakítás lett a vége. De a végén mégis sikerült mindent megbeszélni.
A sors úgy hozta, hogy megismerkedtem egy médiummal és kérdeztem a jövőmmel kapcsolatban. Nekem jókat mondott, de a páromnak sajnos nem. És nem jósolt közös jövőt. Sok mindenbe beletrafált, de lapjában véve nem hiszek az ilyesmibe. Szerintem magunk alakítjuk sorsunkat és nincs előre megírva. Én ezen hamar túltettem magam, de Kadir nem. Bár mennyire is hülyeségnek tartja, és nem hisz benne. Rá sokkal nagyobb hatással voltak a mondottak, mint rám. Majd az idő eldönti, hogy mi lesz.
Szóval ez már tényleg kivágta a biztosítékot és csak további veszekedéseket hozott. Végül is ebben a kapcsolatban, mint hogy kiderült én sokkal érettebben gondolkodom, leültünk sírások közepette átbeszéltük a dolgokat, voltak, amiket fájdalmas volt kimondani, de ki kellett. Próbálunk mindketten türelmesebbek lenni egymással, és nagyobb toleranciával bírni. Nagyon nehéz, de úgy látszik átlendültünk ezen a nagy hullámvölgyön. Egyikünk sem szeret engedni, de néha kell, mert ha csak a saját igazunkat követjük az utunk soha nem találkozna. Egyrészt ezek a problémák a kultúrából fakadnak, a párom előtt nincs élő példa, hogy is mennek ezek a dolgok. Nála a családban minden nő otthon van és háztartásbeli. Apukája nagyon sokat távolt van, jó ha évi 3-4x hazalátogat egy kis időre. Na, ilyen kapcsolatot én nem akarok. Ezt meg nekem kell megértenem, ha nincs tapasztalata, mert persze én vagyok az első lány, akivel együtt él és a szüleitől sem látott semmi ilyesmit nekem kell megmutatnom mindent ezzel kapcsolatban. Rettentő nehéz… Ő mondta, hogy nem akar török lányt, meg aki otthon van, viszont nem volt arra felkészülve, hogy ez mivel jár. Mivel jár, ha nem ő a kenyérkereső, ha nem ő a családfenntartó, ha nem várja otthon senki étellel, és takarítani is többször kell, ha mindig később érek haza, mint ő, ha külön elképzeléseim vannak.
Tudja ő is, hogy nem egy egyszerű eset a miénk, de gyűrjük egymást, próbálunk mindenen átlendülni. De megoldódni látszanak a dolgaink. Különben is szezon után teljesen más színben fogunk látni majd mindent. Megszűnik a folyamatos terhelés és egy kicsit nyugisabb lesz az életünk… De erről majd később beszámolok.


Egyetem: hát megint jött egy svédcsavar. Sajnos idén sem tudta a párom elkezdeni az iskolát. Írtam, hogy 2 évvel ezelőtt felvételizett a Konyai Selcuk egyetemre, ahova fel is vették. Mivel nem közvetlen a középiskola után ment egyetemre, az iskola elküldte katonának. 15 hónap ugrott. Szeptember 26-án kezdődött volna az iskola. Itthon szépen összecsomagolt, hogy költözik Konyába, amíg én dolgozok, ő keres lakást. Újabb nehézségek. Na, ott lakást találni még nehezebb, mint Antalyaba. Sokkal drágább is és sokkal zárkózottabbak az emberek. Itt kezdődött a probléma. Utána, az első napon közölték vele, hogy törvényváltozás volt és áttették normál képzésre. Úgy járt volna iskolába, hogy az első évben csak németet tanul és aztán kezdte volna meg az alapképzést. Viszont, hogy az említett törvényváltozás miatt, aki nem kezdte el tavaly az egyetemet, őket automatikusan áttették normál képzésre, nyelv nélkül. Csak ezzel az a baj, hogy Kadir soha nem tanult németül, érdekes lett volna business némettel indítani, szóval garantált a bukás… Mondta párom, hogy nem tudta tavaly elkezdeni, mert hát az iskola küldte el katonának és erre csak a vállukat húzták hát ez a törvény most és ez van.
Így úgy döntöttünk, hogy maradunk Antalyaba, itt nyelviskolába jár, amit már el is kezdett. 1 év alatt felfejleszti magát amennyire csak tudja utána már lehet kezdeni ezt a francos iskolát. Hát így legyen.


Család otthon megvan. Szokás szerint anyukámmal vannak problémák. Kirúgták a munkahelyéről a szenvedély betegsége már ideáig fajult. A sok hazudozás meg a hiányos kasszát megunták a munkáltatói és útjára bocsájtották. Érdekes módon a médium mondta, hogy van egy pszichés beteg a családomban, aki ha nem kezelteti magát, akkor soha nem gyógyul meg, csak rosszabb lesz… 8. hónapja, amióta kiköltöztem mindösszesen 3x hívott fel telefonon. Mindenki mással hetente vagy kéthetente beszéltem. Erről ennyit…


Végezetül maradtunk abban a lakásban, ahol eddig éltünk. Kicsit kezdenek realizálódni a dolgok, pihenésre és nyugalomra van szükségem és utána minden mehet a megszokott kerékvágásban. Kadirral azon vagyunk, hogy boldogok legyünk és a kapcsolatunk újra kiegyensúlyozott legyen. Ami már elkezdett pozitív irányba változni a sok probléma után… Hamarosan folyt. köv. És addig is néhány kép ízelítőnek .




Megjegyzések

  1. Örülök, hogy visszatertel! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Petra.Hamarosan jövök a következö beszamoloval,csakmég mindig van böven munka... :)

    VálaszTörlés
  3. Barátnőm a múlt héten jött haza Sideből, hű, de irigy vagyok rá.
    Te hol dolgozol?
    Szegénykék kifogtak egy esős időszakot, alig tudtak fürödni a tengerben. De az ellátást nagyon dicsérték.
    Az összeszokásról- egy-két nap múlva elemezd ki magadban, hogy milyen súlya volt vitátok tárgyának, aztán rájössz, hogy pille könnyű dolgokon nem érdemes vitatkozni, ha szereitek egymást.
    Okosan és türelmesen!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Marta. én Kemer-Antalya-Belek régıoban dolgozom. sajnos akkor nem talalkoztam az ısmerösöddel...
    ıgazad van többtürelem kéne, amı sajnos nıncs most. Szezon utan ha nem fogokdolgoznı én nyugi lesz mınden mas szinben fog tünnı.
    Te hogy vagy? Hogy telnek napjaıd* Mıkor jössz törökorszagba? :)

    VálaszTörlés
  5. Szívesen mennék, terveztem is, de váratlan és nem kívánt kiadásaim voltak - más okozott nekem kárt, két alkalommal is, és sajna nagyon mélyen érintette a zsebemet. Így ugrott az utazásra szánt pénz.
    Ha jövőre nyugger leszek már (ha megmarad a 40 éves munkaviszonyhoz kötött dolog), akkor bármikor mehetek majd!
    Egyébként jól vagyok, második unokám két hónapos és már 7 kiló, nagyon aranyos!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon sajnalom, am történt. Az emberek gonoszsaga, haszonlesése és pofatlansaga hatartalan. Remélem sıkerül talpra allnı és elfelejtenı ezeket a rossz dolgokat. Adj İsten hogy összejöjjenek a terveıd mind a nyuggerre és az utazassal kapcsolatban. GRATULA az unokahoz. Eröt és egészséget kivanok nektek.

    VálaszTörlés
  7. Alulról a második kép de nagyon ismerős....
    Hmmm, honnan is.... ? :-)
    Puszi:
    Kata és Zsolti

    VálaszTörlés
  8. Haaaattttt talan azért mert ti küldtétek???
    Ugy néz ki ram talaltatok itt is. Sok puszi és Kadir is puszil titeket.

    VálaszTörlés
  9. Kadir itthon van? vagyis otthon? :-) Mi is pusziljuk,a beszámolómon sikerült túljutni?
    Reméljük már meggyógyultál te is.
    Puszi Kata és Zsolti

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit nézzünk meg Antalya-ban

Török riviéra luxushotelei

Felső Düden Vízesés