Második felvonás keleten
Akkor következzen a második kör, viszont már nem Antalyaból, hanem már keleten, Batmanból. Kicsit kavarognak bennem az érzések. Szép volt, jó volt, mindenki nagyon kedves, aranyos és érdeklődő volt, de nem az én világom... Tényleg nagyon nagy különbségek vannak, mind életfelfogásban, mind mindenben. Mikor vártam, hogy induljon a gép Antalyaból, ahogy körül néztem egy csomó rossz arcú ember állt körülöttem. Reméltem eltériteni senki nem fogja a gépet. Bár nagyon most a keletnél veszélyesebb hely nem igazán van, szóval elhessegettem az aggályaimat... Diyarbakırbe ment a gèp ott találkoztunk néhány rokonnal. Ők nagyon aranyosak voltak a szívembe lopták magukat. Jutott egy kis idő városnézésre is. Voltunk Diyarbakır Óvárosába, ami magával ragadó lenne, ha nem lenne tele fegyveresekkel, páncélozott autókkal meg katonákkal. Az idő viszont sürgetett, amíg nappal van, addig nyugalom és béke van, de amint sötétedni kezd, kezdődnek a forrongások és az útzárak. Felmásztunk az óváros magas