Turkiyelara

Akkor következzen a második kör, viszont már nem Antalyaból, hanem már keleten, Batmanból. Kicsit kavarognak bennem az érzések. Szép volt, jó volt, mindenki nagyon kedves, aranyos és érdeklődő volt, de nem az én világom... Tényleg nagyon nagy különbségek vannak, mind életfelfogásban, mind mindenben. Mikor vártam, hogy induljon a gép Antalyaból, ahogy körül néztem egy csomó rossz arcú ember állt körülöttem. Reméltem eltériteni senki nem fogja a gépet. Bár nagyon most a keletnél veszélyesebb hely nem igazán van, szóval elhessegettem az aggályaimat... Diyarbakırbe ment a gèp ott találkoztunk néhány rokonnal. Ők nagyon aranyosak voltak a szívembe lopták magukat. Jutott egy kis idő városnézésre is. Voltunk Diyarbakır Óvárosába, ami magával ragadó lenne, ha nem lenne tele fegyveresekkel, páncélozott autókkal meg katonákkal. Az idő viszont sürgetett, amíg nappal van, addig nyugalom és béke van, de amint sötétedni kezd, kezdődnek a forrongások és az útzárak. Felmásztunk az óváros magas

Hát először is nem könnyű menyasszonynak lenni, fárasztó meló az egyszer tuti. Lagzi előtti napra összebeszélünk a csajokkal hogy leánybúcsú jelleggel elmegyünk egy közös hamamozásra. Amit szép lassan kezdett lemondani mindenki Már el is keseredtem, hogy megbeszéljūk azt eltűnik mindenki. Közben anyosék bejelentették, hogy egy ilyen tradicionális kına gecesit (lánybúcsú) akarnak tartani török módra hennával meg sirató tánccal, amitöl frászt kaptam. Csak a török fürdő lett volna, amivel megmenekülhettem volna, de ugye lemondta mindenki igy húztam a szám de belementem.... Délután jött anyós az egyik rokonnal bekeverni a hennát és már akkor elkezdtek énekelni. A családom nem látott még ilyet, mert Magyarországon egy lánybúcsú teljesen mást jelent. Nagyon meglepődtek, de érdeklődve figyelték az eseményeket, hozzáteszem velem együtt. Estére a szomszédok, sőt az egész aparmanban akik laktak meghívást nyertek. Mikor már leültettek minket egymás mellé a szobába, hogy kezdik a “buli”, a