Az utolsó 10 nap

Talán ezek az utosó napok a legnehezebbek, sajnos olyan dolgok történtek, ami beárnyékolja az újratalálkozásunkat. De a remény hal meg utoljára. Hiszem, hogy a sok rossz után már igazán ránk talál a szerencse és véget ér ez a rossz széria...



Hol is kezdjem. A katonaságban folytatódnak a szivatások és olyan nyomás alatt vannak azok a szerencsétlen katonák, amit ép ésszel nehéz elviselni.

Volt egy katona, akinek 3 napja lett volna hátra, de mondhatni a sok szivatástól becsavarodott. Igaz többször volt már orvosnál, mert megvoltak az előjelek. De az utosó 3 napban elszabadult a pokol. Éjjel betörte az ablakot, amit néhány, magát fontosnak érező besúgó katona beárult a parancsnoknak, így másnap ennek a katonának jelenése volt az irodában. Ahol folytatódott a nyomás. A vége az lett, hogy megütötte a parancsnokát és akik ezt látták odaszaladtak és elkezdték ütni ezt a szerencsétlen eszevesztett katonát. Már önmagában ez is furcsa volt, hogy a többi katona, akik utálják a katonaságot és a parancsnokukat is, egy emberként rohantak, hogy megvédjék ez a parancsnokot, aki mindenkivel szemétül bánik. Talán remélve az ez utáni jobb bánásmódot. Nem tudom megéri-e?????????????

A szitu úgy nézett ki, hogy 50 katona vert 1 szerencsétlent. Ekkor futott oda Kadir, hogy elvigye ezt a megbomlott elmélyű katonát az orvosi szobába, némi nyugtatót kérni.

E helyett a parancsnok megtiltotta, hogy benyugtatózzák és visszaküldte az udvarra a többi feldühödött katona közé, hogy tovább üssék, majd börtön. A vége az lett, hogy az utolsó 3 napot ez a katona börtönbe töltötte, a hazatérése után folytatódik az ügy a bíróságon.

Továbbá a párom is felelősségre lett vonva, hogyan merészel segíteni ennek a szerencsétlennek, mert ezért is büntetés jár. És ez olyan, mintha az ellenségnek segítene. Pfff még egy hülye indok és kifogás....



Ezek után már nagyon érett a börtön, a sorozatos mondva csinált ürügyek miatt, ami a mai napig nem fér a fejembe. Hogy lehet ennyi kétszínű, érdek ember, hogy a saját bajtársuk ellen fordulnak. Ezek után elhiszem, hogy ép ésszel nehéz végigcsinálni mindezt. Talán a parancsnokok így próbálják elűzni az unalmat. Nem tudom. De nem véletlen, hogy többször megtörtént már, hogy amikor a parancsnokok nyaralni mennek egy nagy veréssel végződött az egész. A falakon túl nincs akkora hatalmuk és vannak olyan megalázott katonák, akik nem felejtenek és revansra várnak....



Mai nap párom is elment orvoshoz, bár neki nincsenek panaszai, de a bisztos menekülés a börtön elől ez az egy esély maradt. A katona orvos beutalta a korházba vizsgálatokta, de onnan visszaküldték a seregbe gyógyszerekkel. Hát csak a remény marad, hogy az utolsó 10 nap stressz és börtön mentesen fog eltelni.





Ami még űbereli és tetőzi a dolgot, hogy én is olyan gödörbe kerültem, amire életemben nem számítottam. Valaki illetéktelen ismeretlen szándékból az összes spórolt pénzemet ellopta az otthonomból, amiből a terveimet szerettem volna kivitelezni. A rendőrség nyomoz, de kötve hiszem, hogy kiderül ki volt a tettes. Az ilyennek soha nincs gazdája... Őszintén szólva 3 napig csak bömböltem, mert nemcsak a törökországi új életem került veszélybe, de amíg itthon vagyok, az itteni megélhetésem is. Szóval, aki ilyenre képes, annak száradjon le a keze, de Isten nem bottal ver és remélem méltón megbünteti a tettest.

A nagy gondolkodások közepette, hogy mihez is kezdjek, a sok problémája ellenére, Kadir tartotta/tartja bennem a lelket. Hát nem egy hálás szerep, sokszor letargiába zuhanok, próbálom megoldani a gondjaimat. Minden erőmmel ezen vagyok. Már teljesen kiábrándultam ebből az országból és az ittlétből. Tudom máshol sincs kolbászból a kerítés, de ez durva, ami itt megy és ami, velem megtörtént.

Még az a jó, hogy már megvolt a repülő és a buszjegyem. Ami bisztos, hogy 27-én elmegyek innen és remélem minél tovább távol maradhatok ettől a fertőtől, ami itt van. Még nem tudom, hogyan tovább, de hiszem ezt is megoldom/megoldjuk valahogy...