Felső Düden Vízesés

Kaleiçi:

Antalya történelmi része az óváros, egyben a központja is. Itt található a város jelképe, az Yivli Minaret, ami a 13. századból való. A mai napig hallható a napi ötszöri ima a minaretből.

Sok látnivaló tárul a turisták elé, mit például a Hidirlik torony, amit még annak idején világítótoronynak építettek, a Hadriánisz kapu. Atatürt ház, mely Atatürk életét mutatja be, levelezéseit, használati tárgyait, bútorait… Mehmet Pasa dzsámi, mely a minaret szomszédságában található. Kaleiçi Múzeum, a régi korok hangulatát idézi, hogyan nézett ki egy török ház a múltban. Továbbá megannyi étterem, bolt, üzlet, tucatnyi ókori maradvány és rom. Egyszer egy török estre is elvitt a párom az óvárosban. Élő török zene, tánc, hasonlóan, mint nálunk, de a hangulat más…

A közelben van a híres bazár is, ahová macskaköves út vezet le. Itt aztán tényleg igazi keleti légkörbe csöppen az ember. A ruhától, szőnyegektől kezdve a fűszereken át mindenféle ékszerig és ajándéktárgyakig minden megkapható.

Marina:

Azaz a kikötő, ami a másik kedvenc helyem. Kaleiçi-i bazársoron, ha valaki végigsétál, ide lyukad ki. A kikötő majdnem teljes egészében megőrizte a régi macskaköves burkolatot, ami persze nem a legkényelmesebb, ha magas sarkú van az emberen. Én jó néhányszor csetlettem-botlottam, de már tudom, hogy csak kényelmes cipőben megyek a kikötőbe. :)

Bár van még egy lejárat a romok mentén, a kilátás onnan sokkal szebb, tele pálmafával, végig látszik a tenger és a környező sziklák. A kikötőből indulnak a hajókirándulások, melyek közül válogatni is lehet bőségesen. Több órásak, sőt majdhogy egy egész napos hajóutak is vannak, a környező szigetekre, vízesésekhez… A nagyobb hajókon étkezési lehetőség is van, de előfordulnak diszkó hajók, és kalózhajók is. A kikötőben egymás mellett szorosan állnak a hajók, persze minden hajó kapitánya hangos szóval próbálja az ő hajójára invitálni az arra sétálókat. :)

A mólóra ki lehet gyalogolni, mindig kinéztünk egy nagy sziklát kettőnknek, majd papucs le, láb a vízbe, közben összeölelkezve néztük a hajókat, a naplementét. Hangulatos és romantikus kis hely, én nagyon szeretem. Bár bevallom mindig zsúfolt, nemcsak nekem, másoknak is kedvelt időtöltése ott ücsörögni, horgászni.

Itt történt, hogy megláttam egy rákot és mindenképpen meg akartam fogni. Persze nem sikerült, erre a páromat unszoltam, hogy fogja meg nekem. Mit ad Isten, hát csak sikerült elkapnia. Onnantól kezdve minden rákot meg akartam fogatni vele. :) Nagyon ügyesen bánt a rákokkal, egyszer nem csípték meg. Bár Side-be is volt egy rák, amit megláttam, de az jóval nagyobb volt, azt már a párom sem merte megközelíteni. :)

Sokszor egy kis rágcsálnivaló kíséretében mentünk ki a mólóra, természetesen itt is kellett a halaknak morzsákat dobálni. Néhányszor a sekélyebb, melegebb vízben csapatot alkotott kishalakat lehetett látni, bár előfordultak nagyobbak is. Meglepődtem, hogy ennyire közel merészkednek a nagyobb halak a parthoz.

Hajókirándulás:

Mi kétszer voltunk hajókázni. Az első egy rövid kiránduláson, ahol csak egy nagy kört tett a hajó és a közeli vízesést néztük meg. Ilyen hajóút minden nap van, a nap minden szakában, nincs időponthoz kötve. Csak azt várja meg a hajóskapitány, hogy elegendő létszám legyen a fedélzeten és már indul is a hajó. A fedélzeten dallamos török zene szól.

A második már 3,5 órás út volt a Düden vízeséshez. Vagyis a Düden 2-höz. Az első a város külterületén található, oda kocsival lehet eljutni. A hajó csak hétvégén indul, 10 órakor. Érdemes időben odaérni, mert jóval több érdeklődő van, mint a sima hajóutakra. A hajó végig a part közelében, közvetlen a sziklák mellett halad, láthatunk kisebb barlangokat, öblöket, a sziklák tetején luxus szállodákat… Mikor a hajó a vízesés közelébe ér, lehet érezni, hogy sokkal párásabb a levegő, majd nagy meglepetésemre teljesen közel megy a hajó a vízeséshez, mondhatni „megfürdetni” egy kicsit a turistákat. :) Hatalmas élmény volt… Néhány percet elidőz még a hajó, majd irány vissza a kikötő. Csodás időnk volt, mondanom sem kell én jól leégtem.

Majd történt egy kis „baleset”. Olyan volt a hajó eleje, hogy egy ember 3 méterre ki tudott sétálni, kicsit Titanic feeling. Miközben Kadir a fényképezőt kattintgatta egy hullám megdobta a hajót, azzal a lendülettel az egyik papucsom a tengerben landolt. Úr Isten, gondoltam mihez kezdjek most… Szerencsémre lovagom rögtön megállítatta a hajót, visszafordultunk és a hajóskapitány kipecázta a papucsom. Hát ciki volt, bele is pirultam, mert mindenki engem nézett a hajón, nagy mosolyok közepette. :)