Ankara

Január 8-11ig 4 napot a fővárosban töltöttünk turistaként- Akkor döntöttem el, hogy visszamegyek, miután októberben útlevél csináltatás ügyében jártam Ankarában és nagyon tetszett, amit láttam. Csak időm nem volt körülnézni…
Onnantól nézegettem a repülőjegyeket és a szállásokat, és így született meg ez a januári időpont. Már csak egy térkép kellett, amit a helyi Tour Inform irodából ingyen be lehet szerezni. Azért jók ezek a térképek, mert minden látnivaló és nevezetesség jelölve van rajta. Valamint ajánlom a „Müze Kart” beszerzését is.

Egy kis élménybeszámoló következik képekkel fűszerezve, hátha valaki kedvet kap Ankarához.

Szerdai napon indultunk (sok múzeum hétfőn zárva van), Anadolu Jet légitársasággal utaztunk a repülőn minden rendben zajlott. Dél körül értünk Ankarába, mivel a központtól a reptér egy jó 25 km-re található, így busszal mentünk Ulus-ig. Érdemes Belediye buszokat  (Belko air, 442-es busz) használni, mert fele annyiba kerül, mint a Havaş.

1.     1. nap:

Amikor megérkeztünk Ulus részhez, rögtön elkezdtük a városnézést. A Római Fürdő romjait néztük meg elsőnek. A fürdőt a 3. Században a rómaiak építették és nagyon szépen megmaradt ez a 80X120 méteres, nem kicsi komplexum. A fürdőt egészen a 8. Századig használták, addig amíg egy tűzvész el nem pusztította az épületet. A fürdő körbe van kerítve, nem lehet bemenni, csak körbe lehet sétállni. De körülötte megannyi oszlop, sírmaradvány, és különféle római korból származó kövek vannak kiállítva.











Utunk a Julianusz oszlopa mellett vezetett tovább, amire nem nagyon van felhívva a figyelem, könnyen el is kerülheti az ember. Egy gyűrűkkel övezett 15 méteres oszlopról van szó a bizánci időkből, amit Julianusz építtetett, ahogy a neve is mutatja.
Innen már nincs messze az Augusztusz templom maradványa, ami a Hacı Bayram mecset mellett található. A környéken nagy építkezési és felújítási munkálatok zajlanak jelenleg. Az összes régi, romos ház és üzlet új, egységes külsőt kap.  A mecset a 15. Században épült szeldzsuk stílusban, majd később a híres Mimar Sinan is alakított rajta. A mecset oldalában található Hacı Bayram türbéje is. Ha valaki belülről is kíváncsi a mecsetre, készüljön arra, hogy férfiak és nők külön bejáraton mennek be és végig külön helyiségben tartózkodnak. A templomból nem sok látszik, jelenleg fel van állványozva és restaurálási munkálatok zajlanak.











Utunk a szállásunk irányába vezetett, ami a vár lábánál volt. Éppen csak lepakoltuk a hátizsákokat és indultunk is fel a várba, ami a hegy tetején található. Nagy csalódottságomra nem volt semmi, de szó szerint semmi a várban. A kilátás viszont csodás.  














2. nap

Reggeli után ellátogattunk az Anatóliai Civilizációk Múzeumába. Meglepődtem, amennyit olvastam róla én sokkal nagyobbnak képzeltem el. Tényleg minden megtalálható az őskortól egészen a Bizánci korig. Több lelet található a Karain barlangból, Çatal Höyükből, Hattusasból (hettiták kora), kelet-Törökországból, a fríg időszakból, szóval tényleg hatalmas és sokszínű gyűjteménnyel találkozhat az ember.






 Voltunk a Függetlenségi háború múzeumában (TBMM 1.) ahol a köztársaság történetét bemutató fényképsorozat mellett a köztársaság korábbi elnökeinek viaszszobrait is megtekinthetjük. 1 TL a belépő. Majd innen egy 200 méterre található a tárlat folytatása a Köztársaság Múzeuma (TBMM 2.).  Ez a rész  Atatürt, Ismet Inönü, Celal Byar munkásságairól szólnak. Fénképek, dokumentumok, az ő dolgozó szobájuk, valamint egy nagy konferencia terem is megtekinthető.




Majd az egyik legjobban várt része következett a túránknak: Anıtkabir. Hát tényleg annyira nagy és lenyűgöző, mint amire számítottam.  750 000 m²-en terül el, az Oroszlánok útját, amin kereszül lehet eljutni a mauzóleumig (262 méter és 24 oroszlán díszíti) két épület fog közre: a Függetlenség bástyája és a Szabadság bástyája. A Mauzóleum méretei 75×52×17 méter, négyszög alakú, 8 oszlop díszíti elől, és 14 oszlop mindkét oldalt. A sírkamra a szimbolikus sírkő alatt fekszik a mauzóleum földszintjén, ahová nem lehet bemenni. Egyik legjobban tetszett az itt található Atatürk Múzeum, melyet 1960-ban nyitottak meg a látogatók előtt. Itt találhatjuk Atatürk személyes tárgyait, bútorait, a neki ajándékozott tárgyakat, medálokat és egyéb személyes holmit, melynek egy részét az államférfi adoptált gyermekei ajándékoztak a múzeumnak. Valamint élethű ábrázolása a Çanakkale-i és a Sakarya-i háborúnakfelfestmény részletekkel és makettekkel. Sajnos nem lehet sehol sem bent fényképezni.













Eldöntöttük, hogy az Anıtkabirból szép lassan a szálláshoz sétállunk (cirka 3,5-4 km). Út közben még a Gençlik Parkon keresztül vezetett utunk. Hát nagyon látszik, hogy tél van. A macskákon és rajtunk kívül egy lélek sem volt. Szerettem volna bemenni a vidámparkba, de az is zárva volt. Pedig interneten szép képeket láttam a parkról, ennek most nyomát sem láttam.


3. nap

Ezen a napon kicsit kimozdultunk Ankarából. Tanakodtunk, hogy Hattusas vagy Gordion legyen a cél, végül a második győzőtt. Gordion (Yassıhöyük) 96 km-re fekszik Ankarától délnyugarta, Polatlı közelében. Gordionból már az i.e. 3000-ből találtak leleteket a régészek és olyan fontos szerepet töltött be, hogy az i. e. 8. Századra a fővárosa lett az ősi Frígiának. A leghíresebb frígiai király Midász volt (Gordion fia) az ő monumentális tümülüsze tekinthető meg a városban a múzeummal szemben, valamint Gordion romvárosa. 

Midász király sírja: 53 méter magas és 300 méter átmérőjű sír Anatólia második legnagyobb tümülüsze. A környéken további 75 tümülüsz tlálható. A sírokból bronz és egyén más fémtárgyak, különféle fibulák és használati tárgyak kerültek elő az ásatások során. A bejárattól egy hosszú egyenes folyosón végigmenve lehet eljutni a fából készült, monumentális sírhoz.




Gordion Múzeum: az antik városból, Midász király sírjából és a környék egyéb feltárásaiból kerültek ki az itt megtekinthető elemek, mozaikok, szarkofágok. Szó esik a múzeumban a híres gordiuszi csomóról, amit Nagy Sándor vágott át, valamint Midász királlya kapcsolatos legendákról.














Gordion antik városa:   elég kiesett helyen található és nincs is felfedezve, még zajlanak az ásatások. Mikor ott jártunk 2 km-es körzetben nem láttunk senkit, nem örzik a romokat. A legjobban feltárva a vár maradványai vannak, mely i.e. 9. Századból származik. A várost védő falak is megmaradtak, melyek elérték a 20 métert. 




Visszaérve Ankarába Koçatepe felé vettük az irányt, mindenképen meg szerettem volna nézni Ankara legnagyobb mecsetét a Koçatepe Camit. A mecset a klasszikus oszmán építészet stílusjegyeit viseli, 24 ezer embert képes befogadni. Leginkább az isztambuli Kék Mecsetre hasonlít. 
















Nap végére járva sietnünk kellett, hogy az Etnográfiai Múzeumot még elérjük zárás előtt. Kár lett volna kihagyni. Megannyi tradicionális ruha, használati tárgy és a mindennapokból vett jelenetek. De a kiállítás utolsó 2-3 terme már a fából kifaragott spaletta, sír, mihráb és minbár-t mutatja be. Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, ha itt jár.










4. nap

Az utolsó napra nem terveztünk semmit megnézni, mert amit akartam, azt sikerült az előző napokon kipipálni. Így elmentünk Kızılay-ba találkozni egy kedves magyar ismerőssel és baklavázni egyet. J Szerencsénk volt, mert aznap lezárták a főutat, mert valamilyen magas rangú politikai személy közlekedett arrafele. Így a reptérre menő busznak is Kızılay volt az utolsó állomása, a többit kerülő utakon tette meg. De minden jó, ha jó a vége. Időben kiértünk a repülőtérre és épségben visszaértünk Antalyaba és elkezdhetünk a következő uticélon gondolkodni...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit nézzünk meg Antalya-ban

Török riviéra luxushotelei

Felső Düden Vízesés