Török szőnyeg

Manapság a szőnyegek másodvirágzásukat élik. Számos méretben, formában, színben, anyagban és minőségben kaphatók, ízléstől, pénztárcától függően.

A török szőnyegeket két nagy csoportba sorolhatjuk:

• kilim (általában szőtték és a falra akasztották őket, tarisznyát, takarót, esetleg ruhaneműek is készültek ezzel a technikával)
• hali (csomózott technika, inkább a földre terítették őket)

Bizonyos, hogy már a közép-ázsiai nomád törzsek készítettek kézi csomózású szőnyegeket, és valószínűleg innen terjedt tovább a Közel-Keletre, és a világ számos pontjára.

A régen az első háziasított állat a ló volt, mely segítséget nyújtott a vadászatban, teherhordásban és vándorlásban is. A vándorlások során az emberek sátrakat használtak, természetesen ekkor még bútorok nem voltak, a sátor legfontosabb eleme a hali volt mely, egyaránt szolgált fekvőhelyként illetve takaróként.

Idővel a ló mellett egyre fontosabb szerep jutott a kecskéknek és a bárányoknak, melynek a szőre nélkülözhetetlen volt a kilim készítésénél. A szőnyeg alapjául a kecske, juh, bárány, stb. szőre szolgál alapul melyet összesodornak, és így megkapják a kilim szálait, melyet természetes festékekkel festettek meg.

A világ legrégibbnek tartott szőnyeget az Ural hegység környékén a mai Mongólia területén találták meg. A nomád törzsektől eredeztetik, pontos korát nem tudjuk, de I.e az 5. századra saccolják. Az első szőnyeget 1953-ban találták meg és 1,89 x 2 méteres. Nagyon vékony selyemszerű gyapjúból készült, 10 cm²- en 36 000 csomó található. Szarvas, griffmadár, geometriai elemek, virágok díszítik, piros, fehér és kék színű. A történészek megállapították, hogy „Gördes” csomózással készült, melyet más néven török csomónak is neveznek. A lényege ennek a technikának, hogy duplán csomózzák meg, melynek köszönhetően az erőteljesebb használat során nem kibomlik, hanem még erősebben tart a szál. Ezért is lehetséges ilyen régi szőnyeg fennmaradása.

Az arab világban szimpla csomót használnak, mely nem teszi lehetővé, hogy olyan hosszú ideig megmaradjon egy szőnyeg.

Találtak még szőnyegeket Türkmenisztán területén is a 3. és 4. Századból, melyek durvább gyapjúból készültek és minták sem voltak olyan kidolgozottak illetve nem volt festve.

A szőnyegkészítés művészete mindig is a törökök és török népcsoportok által lakott területeken fejlődött ki.

Több száz különböző stílusú szőnyeg létezik Anatólia térségén belül is, a földrajzi elhelyezkedés meghatározza a stílust. Nyugaton, a stilizált virágmintával, madarakkal, életfával díszített szőnyegeket a kevés szín, elsősorban a különböző árnyalatú piros jellemzi. Itt nem annyira a nomádok, hanem leginkább a falusi mesterek őrzik a régi trák szőnyegszövés hagyományait.

A Torosz hegység területén élő yörük nomád törzs leginkább kecskeszőr felvető szálas, rusztikus szőnyegeinek jellegzetessége a színek bátor, felszabadult használata.

Kelet-Anatólia kurdok lakta vad vidékein a sötétebb, gyakran fémszálakkal díszített, a szövőszék keskenysége miatt általában két részben szőtt, néha szokatlanul hosszú kilimek a jellemzőek.