Hires magyarok Törökországban

Thököly Imre Emlékház (İzmit - Kocaeli):

2008. november 14-én nyílt meg Izmitben – mely ma Kocaeli nagyváros része – a Seka parkban a Thököly Emlékház, amely az 1701–1705 között száműzetésben itt élő Thököly Imrének állít emléket. A ház mellett többnyelvű emléktáblát helyeztek el. 2005-ben, halála 300. évfordulóján utcát neveztek el róla.

A gyermek Thökölyt 8 évesen Apafi Mihály erdélyi fejedelem kinevezte Máramaros, majd Árva vármegye főispánjává. Wesselényi-szervezkedés bukása után Erdélybe menekült. Itt bekapcsolódott a Magyar Királyság elleni harcokba, majd 1680. január 8-án a felkelők fővezérükké választották. 1685-ben a törökök Váradon elfogták, és 1688-ig fogságban tartották. Ezt követően a törökök oldalán vett részt a visszafoglaló háborúban, de az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében az Oszmán Birodalom belsejébe száműzték, ahova számos híve követte. Később felesége, Zrínyi Ilona is követte.

Zrínyi Ilona 1703. február 18-án hunyta le szemét, Thököly pedig 1705. szeptember 13-án tért örök nyugalomra.

Hamvait 1906-ban hozták Magyarországra felesége, Zrínyi Ilona, mostohafia, II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és neje Csáky Krisztina, Esterházy Antal, Sibrik Miklós maradványaival együtt. Thököly Imre földi maradványait a késmárki új evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.

II. Rákóczi Ferenc Emlékház és Múzeum (Rodostó):

A törökországi Rodostó városa, mely 1720 és 1735 között adott otthont a Magyarországot elhagyó, „bujdosó” II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek és kíséretének, az elmúlt évszázadokban a magyar emigráns lét szimbólumává vált.

A II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot (1703 – 1711) lezáró szatmári békét a fejedelem élete végéig nem fogadta el. Előbb Lengyelországba, majd Franciaországba menekült, innen 1717 őszén III. Ahmed szultán meghívására érkezett kis udvartartásával Törökországba. Az emigráns évek politikai tevékenységénél mégis sokkal inkább számon tartja az utókor II. Rákóczi Ferenc írói munkásságát, államelméleti és vallásos műveit. A rodostói termékeny szellemi műhelyben sorra születtek az Elmélkedések, az Emlékiratok, a Vallomások, az Értekezés a hatalomról – hogy csak néhány művet említsünk.

1906-ban a fejedelem és bujdosótársainak hamvait ünnepélyesen hazaszállították Magyarországra, és újratemették, a rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig összegyűjtötték. A fejedelem ebédlőpalotájának tartott törökországi épületben 1968 óta működik a Rákóczi Emlékmúzeum. A házat 2007-ben felújíttatta a Magyar Köztársaság, 2010 februárjától pedig az erdélyi magyar fejedelmet és családját, a szabadságharcot és az emigráció életét bemutató korszerűsített kiállítás, valamint többnyelvű tárlatvezető rendszer várja az idelátogatókat.

Kossuth Múzeum (Kütahya):

Az 1848–1849. évi magyar szabadságharc bukása után Kossuth Lajos 1849. augusztus 17-én elhagyta Magyarországot és török felségterületre lépett, ahová 5000 menekült követte.

Az osztrák és orosz diplomácia nyomásra a legveszélyesebbnek ítélt, menekülteket Kütahyába internálták. Kossuthot és kísérőit az ottani laktanya épületében szállásolták el, ahonnan Kossuth később átköltözött abba a 18. századi két szintes polgári épületbe, amely ma a múzeum épülete.

A volt kormányzó az emigrációban kiterjedt levelezést folytatott, politikai leveleket és tanulmányokat írt török államférfiakhoz, az isztambuli angol és más követekhez. Törökül tanult, és tökéletesítette angol nyelvtudását is. Kidolgozta Magyarország új, önkormányzati alapon nyugvó alkotmánytervezetét, amelyben a nemzetiségi kérdések megoldását továbbra is Magyarország területi érintetlenségéhez kötötte.

1851. augusztus 22-én hivatalosan közölték Kossuthtal, hogy elhagyhatja Törökországot. Először Angliába, majd Amerikába utazott, hogy a magyar ügy mellé állítsa a közvéleményt. Végül Torinóban telepedett le, ahonnan Magyarország függetlenségének kivívása érdekében tevékenykedett 1894. március 20-án bekövetkezett haláláig.

A kütahyai házában felállított kiállításon bemutatásra került Kossuth dolgozószobája, egy teremben utalásszerűen az 1848–1849. évi szabadságharc eseményei, a 19. század közepének magyar gazdag polgári és paraszti, valamint a török polgári életmód viseletekkel és tárgyakkal.

Erdélyi magyar ágyúmester: Edirnében élt és olyan ágyúkat gyártott, melyeknek Fatih Szultán Mehmet is köszönheti, hogy elfoglalta Konstantinápolyt.

Széchenyi Ödön: az első tűzoltóságot rendezte be Isztambulban, és az ő nevét viselő Tűzoltó Múzeum is itt található.

Bep Apó: A szabadságharc bukása után Bem József Törökországba menekült és az Oszmán hadseregben tevékenykedett. Ekkor felvette az iszlám vallást és a Murad (Murat) nevet is.

Csakhogy a közelmúltból is emlitsek valakit: Mészöly Kálmán: a török válogatott szövetségi kapitánysága után a Fenerbahce focicsapat főkapitánya volt, majd az Altay Izmir vezetőedzője lett.