Építkezés

Építészetileg az oszmánok sokmindent kölcsönöztek a szeldzsukoktól, de a 16. századra forrta ki magát az igazi oszmán építészet. A mai napig is sok oszmán ház maradt fenn. Főleg Antalya Óvárosában lehet sokat látni. Ismertetőjegyük: az also része a házakna

k kőből épült, a felső szintnek van egy kis kiugró része. Ez már fából, gerendákból készült. Egyrészt könnyebb mint a kő, másrészt a gerenda és a kő találkozása egy kis mozgásteret biztosít a fának, hogy mozogni tudjon, ha földrengés van. Kaleici városfalain belüli házak a kikötőig az UNESCO világörökség részét képezik, ezért nagyon nehezen lehet kapni engedélyt, az átalakításokra.

18-19. századi oszmán korabeli házaknál 3 féle udvarbelsőt különböztetünk meg: L, I, U alakúakat. Kívülről festették a házakat, egy-két helyen fafaragás is megfigyelhető, mint díszítés. Kedveltek voltak az udvarbelsőben kőberakások vagy kis kertek kialakítása. Ezek a kőberakások a régi korok klímájaként funkcionáltak, leöntötték vízzel és onnan tudott párologni a víz. Sok esetben többféle színű kőből készült és különböző dekorációs alakzatokat raktak ki.

Az építkezések szakemberek, mérnökök és a tulaj együttes összefogásával zajlik. Aztán, ha a főépítész is rábolint, természetesen miután megvizsgálta a lakást, hogy törvényesen megfelel-e mindennek, kibocsájtja az engedélyt és már be is lehet költözni. Mindennek megvan egy bizonyos limitje, hogy milyen határokon belül mozoghatnak az értékek (belmagasság, lépcsők, erkély elrendezés…) Ha a megállapított magasságon felül épít valaki szobát, azt hatóságilag leromboltatják és a tulajdonost, úgyszintén az építészt is megbüntetik. Vagy például, ha csak 1 szoba nem felel meg a követelményeknek, de nem lehet megbontani , egyszerűen befalazzák…

Sok érdekes dolgot láttam török házaknál. Bármennyire is mesteremberek, tisztelet a kivételnek nem fektetnek akkora gondot az egyenes és a párhuzamos kivitelezésére… Előfordul, hogy a szoba ablaka nem az utcára néz, hanem az oldalfalon van kialakítva és átláthatunk a másik szobába, vagy a szomszéd ablakára… Az ablakok szorosan egymás mellett vannak, s rendszerint négyet kell egy szobába vágni, hogy az kellő világítást kapjon. Érdekesség például, kerülik, hogy a szobák egymásba nyíljanak.

Hagyományos, átlagos török lakás elrendezése: 2 szoba, nappali, vendégszoba, fürdőszoba, vendég wc, nagy erkély (esetleg kettő erkély). Nem ritkák a doublex lakások sem, amik dupla alapterületűek. Alapterülete minimum 100 m2 és ez még kicsinek számít. Azért építenek ekkora lakásokat, mert a mai napig a generációk együtt élnek, több gyermek születik, mint az európai országokban (statisztikailag 2,7 gyerek családonként), valamint sokszor érkeznek vendégek, akiknek szállást kell biztosítani. A vendégfogadás, hogy a családnál lakik a vendég vagy rokon és nem panzióban, ez természetes.

Egy érdekesség, hogy nem sok családi házat lehet itt, Antalya és környékén látni, inkább apartmanokat építenek és elég közel egymáshoz. Kevés a házakhoz tartozó kert. Bár sok szép zöld park, pálmafa, szökőkút együtes van, de a házak nagyon egymásba vannak épülve. Mai napig hatalmas építkezések zajlanak Antalyaban, minden talp alatnyi területet megpróbálnak beépíteni. Az utóbbi időben ennek köszönhetően kibővült Antalya határvonala, Beldibitől Aksuig terjed és eléri a 80 kilométer távolságot és ez 1,5 millió lakossal társul…