Szülés Törökországban

Mondhatni egy teljesen rosszullétektől, kényelmetlenségektől,  problámáktól mentes terhességen vagyok túl. Azon szerencsések közé tartoztam, aki a terhesség alatt fogytak, hasam se nagyon volt, pedig mindent ettem/ittam, de hát ilyen is van...

Minden hónapban egyszer kellett menni kontrollra, ahol UH-n is megnézték a gyerkőcöt. Amikor kiderül, hogy valaki babát vár akkor be kell jelentkezni a lakhely szerinti sağlik ocakba. Ott is nyomon követik a terhességet, valamint néhány vizsgálatot ott is el tudnak ingyenesen végezni. Én végig magán korházba jártam és hát ezért nem is jelentkeztem az illetékes védőnőnél. Viszont a szülés után már természetesen oda járunk a gyerkőccel.

12. és 16. héten vérteszt van ahol próbálják kiszűrni a genetikai rendellenességeket, majd nekem a 30. héten csináltak cukor terheléses tesztet. Egyszer voltam a védőnőnél, már nem is emlékszem miért és akkor is rám szóltak, hogy jelentkezzek be, mert be kell és kismamáknak kötelező a tetnusz injekció ıs. Persze mondom majd bejelentkezek, de köszönöm nem kérem a szurit. Magyarországon se adják itt se kérem... Ennyivel le is volt rendezve a dolog. :) 
A magán korházakban megvan egy orvos, akit szimpátia/ ajánlás stb... miatt választanak a nők, a szülásnek van egy költsége, ezen felül semmi extra. Sem a zsebbe, sem az ápolónak, semmi. Itt nem divat a hálapénz. A korházban megkérdeztük az irodában, hogy mennyi az annyi. Az ott dolgozó hölgy készségesen tájékoztatott mindenről minket. Tulajdon képen mindegy, hogy természetes vagy császár így is ugy is 1200 líra. Ott lehet változás, ha külön szobát szeretnék, ott van felár, de csak két személyes szobák vannak, annál többen nincsenek.
Én már előre eldöntöttem, hogy császárt szeretnék, kövezzenek meg nyugodtan, de nekem ez volt, ami közelebb állt hozzám.

Szóval ment minden ahogy mennie kellett, viszont az utolsó időkben elég stresszesre sikeredett az életem. Nem mondom, hogy ezek miatt, de valószínű szerepe van benne, hogy a 34. héten elfolyt a magzatvíz. Húúú de hát még korán van... Ez egy pénteki nap volt, és hétfőre volt időpontom a dokinál. Akkor beszéltük meg volna, hogy mikorra ütemezzük a császárt. Hát nem várt a gyerek, aznapra lett ütemezve :) ....
Kicsit pánikolva felhivtam az orvosom, hogy mi történt, viszont semmi fájás nincs. Mondta kedvesen, hogy menjek be a korházba, megnézzük, hogy mit tehetünk. Na gyorsan elrohantam a patikába, akkor vettem meg a kis neszeszeres dolgokat, gyorsan haza, összepakoltam a korházi táskát, majd hívtam a férjem, hogy eksön van, jöjjön és vigyen be a korházba. Na alig telt el 10 perc már itthon is volt és siettünk a korházba :)
Az UH-n kiderült, hogy nem is maradt magzatvíz, mind elfolyt, így ebből ma gyerek lesz.. Pánikolva mondtam a dokinak, hogy ugye tudja, hogy én nem szülök természetesen és engem vágni kell. Mosolyogva válaszolta, hogy igen igen tudja emlékszik :) és nemsokára találkozunk újra a műtőbe.
Megnyugodtam egy kicsit, viszont az események felgyorsultak, nem volt időm gondolkozni, hogy mi lesz és mi vár rám....  Megmutatták a szobámat, majd adtak egy korházi gúnyát hogy vegyem fel, bekötötték az infúziót, majd egy ápolónő megkérdezte, hogy mit szeretnék, aludni vagy gerincközeli érzéstelenítést? Mondom a gerinces jó lesz, aludni nem akarok... 

14 órakor folyt el a magzatvíz és 17 órakor már toltak a műtőbe... Kedves emberek vettek körül, aznapra én voltam az utolsó császáros. Kicsit bohockodtak míg vártuk az aneszteziológust. Mindent mondtak, hogy mit csinálnak éppen és, hogy mit fogok érezni... Majd egyszerre semmit nem éreztem csak a huzigálást és 17:27-kor megszületett a kislányunk Lorin Odett, 2560 grammal és 47 cm-el. Megmutatták, kis világos bőrű szőke hajú csöppség volt, viszont hivatalosan koraszülöttnek számított, így 10 napot maradnia kellett az inkubátorba. Engem másnap haza is küldtek a korházból. Ez már csak ilyen gyorsan megy Törökországban...
Végül is minden jó ha jó a vége, 10 nap után haza vihettük a korházból és azóta is rendben mennek a dolgok. Ha visszagondolok a történtekre és lehetőségem lenne változtatni, akkor se változtatnék semmin. Mindenki riogatott, hogy mennyire rossz a császár meg sokkal nehezebb minden, hát hála istennek ezerszer rosszabbra számítottam, mint volt. Én egyáltalán nem éltem meg traumának. Valóban az első 2-3 nap kellemetlenebb, de az sem volt vészes. 
Így nekem pozitívan zárult ez a kalandom.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mit nézzünk meg Antalya-ban

Török riviéra luxushotelei

Felső Düden Vízesés