Kirándulás Kappadókiába

Most így a szezon után, hogy már nincs túl nagy turista roham, végre nekem is van egy kis szusszanásnyi időm és van lehetőség túrázgatni Törökországban. Februárban Isztambulban jártunk, most  a választásunk  egy 3 napos Konya-Kappadókiai túrára esett. Vasárnap reggel meg is kezdtük utunkat barátainkkal + egy kiskutyával. J

10 óra körül már Konyába is voltunk és a Mevlana Múzeumba vezetett az első utunk, mely Dzsalal ad-Din Rumi  a legnagyobb perzsa szúfi misztikus filozófus és költő emlékének szentelt múzeum. Belépve a múzeum kapuján, több sírboltot és mauzóleumot, valamint derviscellákat láthatunk. A cellákban különféle értékes kincsek, relikviák, ereklyék, textilek, imaszőnyegek, Koránok vannak kiállítva. Van egy etnográfiai része is a celláknak, ahol betekintést nyerhetünk a dervisek mindennapjaiba, hogy hogyan volt berendezve a szobájuk, milyen volt a konyhájuk, hogyan is teltek a napjaik... Ezek kisméretű, szögletes fülkék voltak, egy bejárattal, szűk ablaknyílással és egy tűzhellyel. Mindegyik felett kupola magasodott, és mellette egy vékony, csúcsos kémény. A cellákban általában ketten laktak, csak a magasabb rangúaknak járt külön cella. Az udvarban különálló türbék is vannak, itt található Hürrem Pasa és Fatma Hatun sírja is.

A mauzóleum a 13. Században épült, a  falakon a Korán-idézeteken, verseken kívül Mevlana bölcseletei, intései is olvashatók, bent sajnos nem lehet fényképezni. Összesen 65 szarkofág található a hosszú sírkamrában, itt nyugszanak Mevlana gyermekei, unokái és családjának számos más tagja. Ott jártunkkor inkább törökökkel volt tele a mauzóleum, mint turistákkal. Mindenki Mevlana gigantikus szarkofágjánál időzött a legtöbbet, imádkoztak, Koránt olvastak. A múzeumkert közepén, a hagyományokhoz híven tisztálkodó kút található, hogy a hívek megfelelően el tudják végezni az ima előtti rituális mosakodást.

A múzeum megtekintése és egy gyors ebéd után már indultunk is tovább, hosszú az út még Nevşehirig, valamint sok mindent szerettem volna még megnézni. Már Konyában érezhető volt a hűvösebb időjárás, az antalyai 20°C-hoz képest, itt csak 8°C volt. Sőt, ahogy a hegyeken keresztül jöttünk még -1°C-t is mutatott a hőmérő… 

A következő állomás Sultanhanı volt, ami Aksaray előtt kb. 50 km-el található. Impozáns karavánszerájnak számított a szeldzsuk időkben, I. Alaeddin Keykubat építette a 13. században. A selyemút mentén található és itt megpihenhettek a kereskedők, vándorok, utazók. Nagyon szép, faragott márvány bejárattal rendelkezik az épületegyüttes, belépve egy nyitott és egy zárt részt lehet megfigyelni, ennek köszönhetően télen és nyáron is tudták használni a karavánszerájt. A komplexum közepére építették a mecsetet, kétoldalt pedig a szobákat, raktárat, konyhát alakítottak ki. De helyet kapott még török fürdő is.

Folytatva utunkat Nevşehirig már meg sem álltunk, a városközpontban tettünk egy sétát, majd megkerestük Göremébe a szállásunkat. Egy barlanghotelben foglaltam szállást, ami tényleg nagyon autentikus volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, rögtön mutatták is a szobáinkat egy helyi macska kíséretében. Amint nyílt az ajtó a macska már bent is volt és ugrott a radiátorra, mondhatni a macska nagyobb volt, mint a kiskutyánk. J Mivel sötét volt, már amikor megérkeztünk, így nem láttunk sokat a környezetből, de másnap reggel, amikor felkeltünk elképesztő látvány volt, hogy közvetlen felettünk található néhány igazi barlanglakás, némelyikben a mai napig élnek. A hotel panorámája kifogástalan, és a Göremei Szabadtéri Múzeum is csak 2 percre volt autóval, így reggeli után ott kezdtük a napot.

 A Göremei Nemzeti Park 1985 óta fent van az UNESCO világörökségek listáján. Göreme ókori és jelenlegi városa is itt található. Kappadókia a 20. század közepe óta a világ érdeklődési körébe került, s ezért ez a térség Törökország egyik legfontosabb turisztikai, idegenforgalmi központjává vált. A térségben több, mint 400 templom található és megannyi barlanglakás.

A bejáraton kívül található a Tokali templom, keletkezése a 10. Századra tehető. Göreme legnagyobb temploma és a freskói az egyik legjobb állapotban maradtak meg az összes templom közül. A freskók témája: Jézus születése, a bűntelen gyermekek lemészárlása Heródes király parancsára, menekülés Egyiptomba, Jézust megkereszteli Szent János, a csodálatos kenyérszaporítás, Jézus meggyógyítja a vakot, Lázár feltámasztása, az utolsó vacsora, Júdás árulása, stb… Ide még nem kell belépőt fizetni, csak, ha belépünk a múzeum területére. Szerencsére mindannyiunknak van múzeumkártyája, így sehol nem kellett sorban állnunk a bejutáshoz, tényleg nagy segítség, akinek van.

A bejárat mellett láthatjuk rögtön a Női kolostort, ami 6-7 szintes és 300 apácának adott otthont. Megtalálható bent egy kis kápolna, konyha, ebédlő és cellák, amikben laktak. Jelenleg renoválás miatt nem látogatható.

Szent Bazil templom: a 11. Századból származik ez a sziklatemplom. A freskókon kívül egy csontváz is található bent. Úgy tartották, akit a templomban temetnek el, az egyenesen a menyországba jut.

Almás templom: a templom bejáratához egy alagút vezet. Az egyik arkangyal egy almát tart a kezében, ami a földgolyót, univerzumot szimbolizálja, innen is az elnevezés. Az ábrázolt témák Krisztus életéből és az Új-Testamentumból valók. A leginkább alkalmazott színek: kék, sárga, vörös, barna és fehér. A sziklatemplomnak 4 oszlopa és 9 kupolája van.

Szent Barbara templom: nevét Nikodémiai Szent Barbaráról kapta, aki hitét soha, még apja kedvéért sem tagadta meg. A legendák szerint ezért apját villám sújtotta. Szent Barbara freskóján kívül néhány kezdetlegesnek ható kép is megtalálható, melyek a gonosz elleni harcot ábrázolják, valamint geometrikus motívumok is fellelhetők.

Kígyós templom: sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Tódort ábrázolja, ahogy legyőzik a sárkányt, ami a gonoszt szimbolizálja. Valamint Szt. Ilona és Nagy Konstantin császár keresztet tartva is látható. Ebben a templomban is tártak fel sírokat.

Haladva tovább elérkezünk egy komplexumhoz, amiben konyha, raktár ebédlő és egy 40 fős asztal is megtalálható. A kivájt mélyedés a padozatban főzőtűzhelyként szolgált.

Szandálos templom: A templom bejáratát egy vaslépcsőn feljutva tudjuk megközelíteni, ez a legkisebb oszlopos, kereszt alapú templom Göremében. Több elmélet is létezik a néveredetére, az egyik, hogy a freskók figuráinak lábán található szandálok sokfélesége miatt, a másik, hogy a bejáratnál talált szandál lábnyomok miatt. A freskók témái: Jézus születése, megkeresztelése, a szent Háromkirályok, bevonulás Jeruzsálembe, Júdás árulása, a keresztre feszítés, levétel a keresztről, Lázár feltámasztása… A templom alatt egy ebédlő is megtalálható.

Göremét elhagyva Paşabağ-ba és Ürgüpbe mentünk megnézni a híres tündérkéményeket. Az időben 8,5 millió évet kell visszamenni, amikor vulkánkitörések sorozat után a nagy esőzések és a száraz időszakok váltakozása, na meg persze a szél munkája megkezdték a környék karcsú tornyainak formálását. A leghíresebb a teveforma és a három szépség alakzat.

Majd megnéztük a Galambok völgyét, de csak felülről, senki nem volt elég merész bevállalni a 4 km-es túrát. Még nem is a hosszúsággal van a baj, hanem azzal, hogy ha lemászunk a völgybe , onnan vissza is kell mászni… J Így, csak felülről csodáltuk a völgyet. Valamint itt található Kappadókia egyik nevezetessége is, hogy néhány csupasz fa teleaggatva kék szemekkel (nazar boncuk) de tényleg mindenféle méretben és mennyiségben.

A nap végére maradt az Uçhisar-i erőd. Ami a környék egyik legmagasabb pontján található. Az erőd egy vulkáni tufa eredetű ablakokkal és alagutakkal. Innen csodálatos kilátás nyílik. Még egy kis nézelődéssel egybekötött vásárlás is belefért, majd fáradtan visszaindultunk a szállásra.

Az utolsó napra maradt Kaymaklı földalatti város és az Ihlara völgye. Kaymaklı 20 km –re található Nevşehirtől. Már a hettita időkben léteztek ilyen földalatti városok, melyet védelem céljából vájtak ki a jól megmunkálható tufából hosszú évek alatt. Veszély esetén egy egész település lakossága lemenekült ide, akár 7-8 ezer ember és több hónapig is élhettek lent a föld alatt. A városok mélysége kb. 50 méter volt, azaz 8-9 emelet. Itt Kaymaklıban 4. Szintig 25 méter mélyre lehet lemenni. Akinek klausztrofóbiája van, eszébe se jusson lemenni. Sok csoport volt, mikor ott voltunk és nehézkesen lehetett nagyon haladni.

A felső szintek szolgáltak az állatok tartására valamint raktárhalyiségek voltak kialakítva. Volt itt templom ahol keresztet lehet látni a falon, iskola, borok tárolására alkalmas helyiségek, konyhák, melyeknek érdekes módon nem volt kéménye, mert a füst alapján az ellenség könnyen rátalálhatott volna az emberekre, sőt  még temető is volt lent. A folyosó rendszereket  gyakran 1 személyessé szűkítették és néhány helyen csak guggolva lehet közlekedni, hogy ha mégis betörne az ellenség, akkor egy oldal irányú fülkéből könnyű legyen hárítani a támadást. Több ajtó is megfigyelhető, amit hatalmas „malomkővel” lehetett eltorlaszolni, ami akár 500 kg-t is nyomhatott, és ezek az ajtók csak belülről voltak zárhatók. 

  

Kaymaklıból az Ihlara völgy felé haladva lehet látni a 3268 méter magas Hasan hegy havas csúcsát, ami a második legmagasabb pont közép Anatóliában. Valamint az út során több földalatti város is felfedezhető, bár nagytöbbségük nem látogatható.

Az Ihlara völgyét  a Melendiz-folyó vájta ki a tufarétegekbe. A völgy 14 km-es szakaszból, mi a közepénél tettünk egy 3,5 km-es túrát, ami elég fárasztó volt mivel lefele kb. 500 lépcső vezet le, szerencsére a másik oldalon egyenes út vezet a kijárathoz. Bár sok templom ezen a részen nem található, de a természeti környezet látványos. Mi a Dániel templomba mentünk be, a név onnan jön, hogy Dániel próféta van ábrázolva két oroszlán között. A freskók témája az angyali üdvözlet, Jézus születése és a háromkirályok, akik érdekes módon itt nem ajándékot visznek a született Jézusnak, hanem hírt visznek, hogy megszületett. A völgy vége felé több barlanglakás is felfedezhető, de többsége nem látogatható.

Ezzel az utolsó tervezett állomást is megnéztük, és indultunk is vissza Antalya-ba. Az út során még a völgy közelébe több érdekes barlanglakás és sziklatemplom található, amikre sajnos már nem jutott idő. A kötelező látnivalókra 3 nap elég, de el tudtam volna másik 3 napot mászkálni. Sok minden van, amit a könyvek nem nagyon említenek, sok kis gyöngyszem található a területen, így valószínű nem ez volt az utolsó látogatás Kappadókiába és környékére.