Turkiyelara

Ahogy visszaérkeztem Antalyaba, már nagyon izgatott voltam, az új lakás miatt, a munka miatt, hogy újra együtt lehetünk Kadirral… Ahogy leszállt a gép, mondanom sem kell 4 órás késés után, rögtön megkezdődött a munka. Szerencsére meg tudtuk oldani, hogy párom kijöjjön a reptérre, mert elég sok csomagom volt. A bőröndöket elvitte HAZA, és otthon várt, hogy végezzek a munkával. Alig vártam, hogy lássam az új lak ást, végre, aho l lehet egy kis magánélet, nem kell máshova menni aludni, nem kell figyelnem, hogy ha ülök kint van-e a derekam, vagy nincs-e lecsúszva a cipzár a kardigánomon és nyugodtan szaladgálhatok egy kis rövidnadrágban… Nagyon jó kis központi helyen van a lakás, az óvárostól 5 perc gyalog. Itt találkozik a 2 villamos pályája, a buszok szinte minden percben járnak. A lakás a 3. emeleten van, sőt lift is van. Bár költözködésnél gyalog kellett felhozni mindent… Belépve a lakásba egy kis előszoba van, ahol már Kadir kialakította a cipőknek a helyét, jobbra egy kis kony...

Furcsa volt hozzászokni a háztartásbeli dolgokhoz, mire megbarátkoztam vele, addigra minden újra változik, hiszen lassan kezdek dolgozni... Teszem hozzá már épp ideje. Az utóbbi időben szinte minden időnk a lakáskereséssel telt, ami nem könnyű, határozottan nehéz. A legtöbb török gyanakvó, nem szivesen adja ki a lakását, bár hirdetnek mindenhol. Először próbáltunk ügynökség 'Emlak' által lakást keresni, de voltunk vagy 30 helyen, de nem találtunk olyat, amilyet gondoltunk vagy rossz helyen volt, vagy drága volt vagy hatalmas nagy. Hozzáteszem 1+1 vagy 2+1 -es lakás az olyan ritka mint a fehér holló, alaphangon a lakások 100 m²-nél kezdődnek. Kiderült, hogy a kedves ügynökség is minimum 500 lira közvetitői dijat kér. Mivel nem dúskálunk a pénzben, úgy döntöttünk, hogy magunknak megkeressük a mi kis ideális lakásunkat. És majd a tulajtól (sahibinden) kibéreljük. Ekkor kezdődtek a megpróbáltatások... Párszor kinyilt a bicska a zsebemben, ahogy hozzáállnak a lakástulajok az ember...